Tényleg boldogabb aki 40 évesen szül?ezek miatt?

Én 31 évesen szültem az elsőt és 33 évesen a másodikat. Nem akartam sem előbb sem később. Szerettem bulizni járni, szórakozni, utazgatni, nem akartam 20 évesen babázni. Élni akartam. De azt se akartam, hogy 40 évesen legyek anya. Apukám 43 volt amikor születtem, 74 évesen elhunyt. Persze már felnőtt voltam, de a második gyerekemről lemaradt és ez sokáig fájt. Mostmár feldolgoztam, de akkor nagyon megviselt.

Barátnőmet a szülei fiatalon vállalták, anyukája 19 volt apja 24. Ő 27 évesen szült, és nagy előny, hogy a nagyszülők simán bírják a tempót, ott lehet hagyni a gyereket napokra amíg elmennek mondjuk hétvégére kettesben. Na hát én ezt nem tudom megtenni, ha akarnám se.

Unokatesóm 42, most szült. Látom rajta, meg beszéltük is, hogy nagyon fáradt. Fiatalon sokkal jobban bírja az ember mint 40 évesen. És amikor 60 leszel ő még csak 20 éves. Nem tudom, inkább szültem volna így belegondolva kicsit előbb. De később biztosan nem.

Én 20 és 45 évesen lettem anyuka. Mikor 20 éves voltam, kicsit még más volt a világ, de az biztos, hogy az én szüleim többet tudtak és akartak is segíteni, mikor megszületett a kislányom.

Ugyan el kellett mennem dolgozni, szüleim és férjem közreműködésével levelezőn iskolát végeztem. Nehéz és tömény időszak volt, állandóan fáradt voltam, és első gyerek lévén rutintalan.

Számomra annyira megterhelő volt ez a korszak, hogy nem terveztünk kistestvért – a változókor küszöbén az egyre gyakrabban kimaradó menstruációm miatt egyáltalán nem gondoltam várandósságra.

Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, teljesen ledöbbentem. Szintén nem túl könnyű időszak következett, de azt hiszem, már értem, miért rajonganak a nagymamák annyira az unokájukért.

Én ugyanígy vagyok most a kisfiammal! Bár nyilván komoly kihívásokkal nézünk szembe (főleg a társadalmi kritikákat illetően), különleges és egészen más érzés ennyi idősen újból anyának lenni.

Egyik tesóméknál korán lettek a gyerekek (22 évesek voltak az elsőnél, 24 a másodiknál, adott voltak a körülmények, nem a semmire születtek), a másik tesóméknál 40 évesen lettek, szintén kis korkülönbséggel a gyerekek. Határozottan azt látom, hogy amelyik tesóm korábban vállalt gyereket boldogabbak most. Újra van ideje magára, a párjára. A csend nagyobb ez tény, de ez nem feltétlenül rossz. Sokkal többet tud magával törődni. Ő tipikusan az volt, aki feláldozta magát az anyaság oltárán és magát mindig háttérbe szorította a gyerkek kedvéért. Néhány dolog, amiket mostanában tud csinálni: edz, nyelvet tanul, kutyát vettek akivel minden nap sétál, barátnőivel rendszeresen találkozik, wellness hétvégére mennek, OLVSAS (ezt imádott mindig), uszodába jár, meglárogatja a szüleinket egyedül amikor a gyerekek nem rohangálnak, nyaralások a gyerekek nélkül, délután munka után pihen, este eljárnak vacsorázni, sokkal spontánabb az életük és még sorolhatnám. Ezzel szemben a másik oldalon, ahol most kicsik, megy az örökös őrjöngés, ők ki is mondják, hogy bánják h hamarabb nem kezdtek bele.

Szerintem ez a nyugalom, ami annál a tesóméknál van ahol gyerekek már nagyok nagyon jó. 40 évesen az idegrendszer is más. Ezt el kell fogadni. Mondjuk tény, hogy a párjával a mai napig imádják egymást. Köztük a csend sem zavaró :) Harmonikus kapcsolatban szerintem nem baj, ha ketten vannak. Ja meg mire ekkorák lesznek, szerintem vágyik az ember újra kicsit magával foglalkozni. Amíg kicsik oké, az cuki. De mire vége a kisiskolás kornak, azért szerintem a legtöbb szülő felsóhajt.

Egy jó párkapcsolatban nem tragikus egyáltalán, ha 40 évesen újra a magad ura lehetsz.

Szerintem helyzet, párkapcsolat,baba függvénye is, hogy ki milyen minőségben és mekkora boldogságban éli meg az anyaságot.Van ismerősöm huszonéves,aki a covidos pár hónap alatt majd becsavarodott a saját gyerekétől,mert nem vitték a nagymamák,rokonok el napi pár órára amit addig megszokott.Van olyan ismerősöm is,aki 40 felett élvezte hogy egymás hatsojában van egész nap a család.Ő meg egészen kisimult.

A gyereknevelés nem könnyű feladat, vannak fárasztó részei ami igénybe veszi az embert akárhány éves.Legalabbis én ezt látom magam körül.

Nekem 12 éves fiam van,őt fiatalon szültem. Most 36 leszek és nagyon szeretnènk kistesót,de sajnos elvetèltem.

Én nagyon vágyom arra,hogy babázzak és biztosan másabb lesz megèlni az egészet.

Szerintem ezt mindenki maga érzi,hogy képes-e gyermeket szülni "idősebb" korban.

Azt gondolom sokan vannak, akik szeretnènek fiatalabban,de vagy nincs olyan párjuk,akinek szülhetnènek vagy nem jössz össze vagy összejön,de elvetél vagy bármi közbe jöhet,ami miatt tolódik az egész és az évek meg mennek.

Ugyan még kicsi a gyerekem, hamarosan iskolás lesz, de nagyon bele vagyok bolondulva.. biztos, hogy nagy korkülönbség lesz, ha lesz második gyerekem, majd olyan 36 felé, el sem tudom képzelni jelenleg, hogy másra is figyeljek, mint a lányomra:)

Egyébként az én 40 körüli anyuka ismerőseim is lestrapáltak, de nem zavar, mindenkinek nehéz. Azt viszont meg tudom erősíteni, hogy a 35 feletti szülőknek a nagyszülői egytől egyik unokáznak, mert hamarosan meghalnak(bocs a kegyetlennek tűnő hangvételért) és annyit akarnak unokázni, amennyit csak lehet. Az én aktív nagymama anyukám ezzel szemben közelébe se akar menni nagyon a gyereknek, csak távolról "szereti", ő maga jár szórakozóhelyekre 60 felé, utazgat a világban, barátnőkkel leruccan ide oda, randizik.. Neki még sok a nagymama szerep, bár lehet, ez inkább jellemvonás, mert annakidején az anyaszerep is sok volt neki..

Szóval ovistársak nagyszülei mind hetente egyszer kétszer találkoznak az unokával, napokat, heteket töltenek csak a gyerekekkel kettesben, együtt mennek uszodába, sőt van, ahol beköltöztették a hetven közeli nagyit, hogy napi 8 órát tudjon segíteni 1 egészséges kisgyerekkel, ő tolja a babakocsiban, leviszi parkba, játszóba, ők mennek a gyerekért oviba, vagy ameddig anyuka gyerekezik, ők végzik a házimunkát, besegítenek mindenbe..

Iszonyúan irigylem mindet, én is ilyen nagyszülő leszek majd, ha lesznek unokák. Ha nem, élem majd azt, mint anyám, barátnőzés, randizás, utazgatás, programok. Ha nagyon magányos leszek, beköltözök egy otthonba a közösségi élet igénye miatt.