2-3-4 éves kisgyerekeknek miért számít, hogy milyen nemű lesz a születendő testvére?

Az utóbbi időben rengeteg "kiderül a baba neme" videóba botlottam bele, ahol a nagyobbik gyerek-gyerekek is jelent voltak az eseményen. A reakció 90%ban mindig az, hogy van egy extrém mód csalódott, bizonyos esetekben kimondottan dühös gyerek is amikor a születendő testvére nem olyan nemű lesz mint amilyet ő akar.

Nagyobbaknál már bizonyos szinten értem, de az ilyen igazán kicsiknél, akiknél még szerintem annyira nem létező dolog a nemiség,(2-3-4 évesek) miért tud kiváltani őrjöngő, hisztiző, rugdosódó reakciót, ha a lufiból kihulló filterek nem kékek, holott ő öcsit akart. Vagy fordítva a hugival.

Én nagyon szerettem volna kiskoromban testvért, és abszolút mindegy volt, hogy fiú vagy lány lett volna, majd amikor már nagy nehezen kaptam egyet 11 évesen nem is érdekelt, mert tudtam, hogy túl nagy lesz köztünk a korkülönbség ahhoz, hogy igazi testvérek legyünk, az meg édes mindegy, hogy kéket vagy rózsaszínt veszek majd neki a szülinapjára.