Mit tehetnék ha 2éves kislányom nagyon félős? Félek hogy így gondjai lesznek az oviban azt pedig nem szeretném. Van itt olyan szülő akinek nagyon félős volt a gyereke. Gond volt az oviban?

Nem a te hibád. Ilyen a természete.

Kisfiam is majdnem 2, mi is keveset voltunk emberek között, de ő nem fél senkitől. Nagyon közvetlen kis krapek. Ami azért is fura, mert mi nem vagyunk ilyenek a férjemmel.

Tehát ez személyiség függő, nem nevelés kérdése. Szerintem. De nem vagyok szakértő.

Az enyém is az volt. Háromévesen adtuk be oviba, heti háromszor ment, egyedül ücsörgött amíg érte nem mentünk. Máafél hóbap után kivettük. Ötévesen újra beírattuk, akkor már imádta.

Szerencsére akkoriban még nem volt kötelező háromévesen oviba járnia.

"Na pont az ilyenektől-is- félek mint amiket a 4es ír."

Kedves anyuka, nincs mitől félned, a legtöbb totyogó ilyen. Ne a versenygő anyukákból indulj ki. Három évesen pont, hogy megszokott, hogy a gyermekek egymás mellett játszanak, és nem egymással (olykor kivétel, hogy kistesóval, összejáró otthoni baráttal játszik néha a 2-3 éves).

Fél évente rengeteget változnak a gyermekek egyébiránt.

Ráadásul -mivel temrészetes életkori sajátosságról írsz- egyáltalán nem lehet változtatni e hozzáállásán azáltal, hogy viszed-e gyermekközösségbe 4 éves kor előtt, sőt, nem igazán van köze az anya természetéhez, habár a szülő érzelmei hatnak a gyerekekre,

azonban

az életkori sajátossága döntő. Ilyen a legtöbb két éves. De még a 3 évesek zöme is. Négy évesen meg elkezdenek játszani egymással (hacsak nem lesz valami extrém, ritka akadálya, pl fogyték derülne ki, vagy konfliktus stb, azonban ez elég ritka eset, ez meg egyébként sem előre látható).

Nem lehet tehát, és NEM IS KELL változtatni azon, ha egy 4 évesnél ifjabb gyermek nem barátkozó, más gyermekekkel.

Egyelőre a felnőttel, főleg a szülővel szeret játszani, aztán 3 és fél / négy évesen már a gyerekekkel is. Csak a kis hányaduk barátkozós, már 4 éves kor előtt.