Engednétek, hogy az óvodás/alsós gyereketek hittanra járjon, ha a családból amúgy senki sem hívő?

Én is hasonlóan voltam vele, mint a kérdező: láttam, hogy vidáman jönnek mennek a gyerekek, elkezdett érdekelni. Nekem engedték. Talán elmondhatom, hogy alsós koromnak az volt a fénypontja. A tanítónőnk engem utált, ellenben a tiszteletes néni, aki a hittant tartotta, mindenkihez kedvesen állt. Jó érzés volt, hogy volt olyan felnőtt az iskolában, aki szeretett. Ő még régen a nagypapámat is ismerte, néha mesélt nekem róla. Egyébként mi is énekeltünk, rajzoltunk, és szerintem nagyjából ennyi. Ja, meg mindig kaptunk valami finomságot az óra végén:D

Én annyira szerettem jarni, hogy miattam az unokatesóm is kérte, hadd legyen hittanos. Ha valakinek, hát neki nagyon ateista szülei vannak, de engedték. Ő is szerette.

Viszont, mint nagyon sok más esetben, azt mondom, itt is főként a tanár a mérvadó. Azóta más van itt, hozzá szerintem nem szívesen járnék.

Ez az egész hittant nekem vallási szempontból annyit adott, hogy olyan alap dolgok, mint mondjuk az Advent, így megvannak, ezen kívül néha anyukámmal vagy a mamámmal elmentünk a templomba, de ez egyáltalán nem lett rendszeres. Jó móka volt, kellemesen telt az idő, és ha most újra ott lennék, ismét beiratkoznék, még úgy is, hogy most nem mondanám magam hű de vallásos valakinek. Hinni hiszek, de ez minden. Nem ez teszi ki a napjaim minden percét.

Hívőként írom: nem az ovis vagy iskolai hittantól lesz a gyerekből keresztény. A keresztény nevelés alapvetően a családban történik, a hittanóra csak egy segítség ehhez.

Egyébként, miért ne mehetne a gyerek, ha akar? Elmondom, hogy oviban rajzolni fognak, történeteket báboznak nekik, meg énekeket tanulnak. Ez miért lenne káros, ha van kedve hozzá?

Alsós gyereket nem engednék. Ha érettebb,idősebb,és tényleg ezt szeretné,hát rajtam nem múlna,menjen mondjuk úgy 12 éves kor felett .

Nem leszek népszerű a véleményemmel,de a nagyon fiatal gyerekek agymosására én nem vagyok vevő.

Természetesen engedném hittanra.

Nálunk a férjem nem volt vallásos én pedig igen.

Aztán elkezdett hinni ahogy többet voltunk együtt.

Mikor a lányunk megszületett szerettük volna megkeresztelni mivel azt mondtuk, hogy valamiben hinni kell.

A férjem hit nélkül nőtt fel és vissza gondolva nem volt jó.

Mikor a lányunk meg lett Keresztelve a Férjemet is megkereszteltük, így megtértünk közösen.

Ha nem is lesz vallásos a gyermek később, ez mindenképpen a javára szolgál max kultúrálódik.

Nekünk anno kötelező volt a hittan alsótól, és felsőben is (szombaton mise, ott matricát kellett gyűjteni, azzal igazolni, hogy elmentünk)

Az én családom minden tagja meg van keresztelve és bérmálkozó is volt, én is végigcsináltam.

Ennek ellenére nem vagyunk/voltunk nagy templombajárók, de mint mondtam, nekünk az általános iskolában kötelező tantárgy volt végig.

Azt gondolom, rosszat nem tanultunk, hátrányunk nem származott belőle.

A férjem nem volt hittanos, sőt ő evangélikus, nem is ismeri azokat a bibliai történeteket, amiket én tanultam :D

Ha a gyerekem szeretne majd járni, engedni fogom, ha inkább mást választ, azt is megértem. Most városban lakunk, itt nem olyan összetartó a közösség, mint a szülőfalumban :)) itt más a divat :)