Mi a véleményetek arról,hogy egy gyereknek kitűnőnek kell lenni?

Verseny?

Vagy pedig a gyerek bizonyítványa a szülőnek is egyfajta visszacsatolás, hogy nagyon jól csinálja a gyereknevelést.

Ez nem ennyire fehér vagy fekete szerintem. A gyereket a képességei szerint kell besorolni. Nem minden kitűnő van agyonhajszolva és nem minden nem-kitűnő nincs. Ha egy gyerek közepes tudású, azt pont ugyanúgy gyötörhetik a szülők, hogy legyen 4-es és lehet egy kitűnő úgy az, hogy alig tanul, mert olyanok a képességei.

Ha egy gyerek jó képességekkel bír, akkor szerintem meg kell tanulnia, hogy a tőle elvárt legjobbat hozza, persze nem az élete árán, semmi baj, ha nem sikerül mindig, de pusztán leszaromságból ne szerezzen rossz jegyet, ha amúgy képes rá.

Más gyereknél meg lehet, hogy hatalmas teljesítmény egy hármas, amiért nagyon meg kell dicsérni.

"egyfajta visszacsatolás, hogy nagyon jól csinálja a gyereknevelést"

Hát..nem hinném. Én egész általánosban kitűnő voltam, pedig anyukám skizofrén, és vele éltem, és hát...nem csinálta jól a gyereknevelést, azt ti is gondolhatjátok.

#5-ös részvétem. Régi barátnőm szintén skizo, folyton bekerül a pszichiátriára, de neki kellett egy gyerek...

Amúgy én úgy értettem, hogy a szülőnek ez számít eredménynek, ebben méri, hogy jól csinálja. (márha hajtja is a gyerekét)

Szerintem baromság. Nekünk anyukam mindig azt mondta, hogy válasszuk meg melyik irány érdekel, abból legyünk kiválóak a többiből nem baj, ha 4-es esetleg 3, ha olyan ami nem megy.

Ő a kettest utálta nagyon mert azt mondta az hanyagság. Az egyes legalább becsületes leszarás, de amit meg tudsz tanulni kettesre azt hármasra is. (Persze nyilván ha átlagos képességű gyerekről beszélünk, nem speciális esetekről.)

En is valahogy így szeretném a kisfiamnak. Mert igazából nekem ez bevált és amúgy 4,8 voltam általánosban, gimiben 4,2-4,7 között.

Mert kontrollmániás, büdös prolik, akik azért tartják a gyerek nevű vagyontárgyat, hogy az kijavítsa a sekélyes életük összes kudarcát, és egy személyiség nélküli, debil módjára mosolygó büszke gyönyörűség legyen.

Az én szüleim is iskola-fetisiszták voltak. A gyerekkorom jóformán semmi mással nem telt, mint hol üvöltöztek, hol ütöttek, hol különórákra zavartak, ha volt értelme, ha nem. De volt iskolatársam, aki még rosszabbat húzott, és ha nem ötöst hozott, brutálisan megverték, volt, hogy ki is kötözték, sarokban kellett térdepelnie.

Az iskolabuzulás csak arra jó, hogy a gyerek meggyűlölje a szüleit. Hagyjuk a meséket a családi szeretetről. Akinek az iskola fontosabb a saját gyermekénél, az szüljön iskolát.