Akinek a gyerekei között 3, vagy 4 év körkülönbség van, leírnátok a tapasztalataitokat? Utólag Jó döntésnek érzitek?

Mire vagy kíváncsi?

3 gyermekem van, a legnagyobb és a középső között 34 hónap, a középső és a legkisebb között is 34 hónap van. Így sikerült (pcos +ir mellett)

A legnagyobb 6 a középső 3 éve a a legkisebb 4 hónapos.

Az első gyermekem többemberes fejletlen idegrendszerű, vele nehezebb az élet.

Nem mondom, hogy nem nehéz, hogy néha nem szaladnék ki a világból, hogy nem fáradok el.

De megbánni soha egyiket sem és a korkülönbséget sem.

Három és fél év a korkülönbség.

A véletlen hozta így, de nagyon jól alakult. Amikor a kisebbik kétéves lett, onnantól lett lassanként játszópajtása a nagynak. Most négyéves a kicsi, remekül játszanak, öröm őket nézni. Pedig nem is azonos neműek.

Őket nézve nagyon igaznak érzem a mondást: "A legnagyobb ajándék, amit adhatsz a gyerekednek, egy testvér."

Rengeteget fejlődik a szociális képességük azzal, hogy együtt játszanak. És tanulnak alkalmazkodni is játék közben.

Ha egykék lennének, nem lehetne minden délután rokonokat, barátokat hívni, hogy velük játsszanak. A testvér pedig mindig ott van.

Mellesleg nagyon szeretik is egymást, de szükségképpen fejlődik a konfliktuskezelő képességük is - mert azért persze van összeveszés is.

Minél kisebb a korkülönbség, annál hamarabb lesznek játszópajtások. Nálunk azt kellett kezelni, hogy a nagy óvodába járt, feleségem pedig otthon volt a kicsivel. Persze a nagy szívesebben maradt volna anyával, és nehezen értette meg, hogy neki óvodába kell mennie. Pedig tényleg hosszú nyári szünetei voltak otthon, vagy ha megnáthásodott, már otthon maradt, szóval elég sokat volt azért otthon ő is. Aztán amikor lett az óvodában barátja, onnantól oldódott ez a helyzet. A kisebbik a lány, ő az első naptól barátkozott az óvodában mindenkivel (játszótéren is), el se tudom képzelni, hogy bárhol magányos maradna.

Mivel különböző neműek, enyhébb a versengés közöttük. Igazából csak a mi figyelmünkért és szeretetünkért versengenek. Ugyanakkor mindkettőjüknek megvannak a saját kis játékaik is, tehát egymással is együtt tudnak működni, de önálló autonóm egyéniségek is.

Szóval a véletlen hozta így, de tökéletes, ahogyan van.

Mit kellett volna megbánni? Nem tudom, hogy milyen lett volna kevesebb vagy nagyobb korkülönbséggel, így nincs min bánkódni.

3,5 év van köztük, de a nagyobb mentális kora elmarad az életkorától cirka 1 évvel, így a kicsi egyéves korától rengeteget játszanak együtt, alig van különbség az érdeklődési körben (pedig a nagy lány, kicsi fiú). Az eleje, úgy fél év nehéz volt, dühroham, agresszió, hiszti (ugye fejlesztésre szoruló gyerek a nagy). Most ketten együtt szövetkezve mennek az agyunkra (a kicsi 2).

Ez a kérdés nagyon tág fogalom. Mivel nem vagyunk egyformák, a gyerekek sem egyformák, és mivel mindenkinek más az igénye, teherbírása nem lehet relevánsan tanácsot adni.

Attól mert sokunknak megfelel a 3 év korkülönbség, lehet neked/nektek nem lenne ideális.

Nekem sem felelt volna meg ennél kisebb korkülönbséggel, míg más meg a 3 évet ia sokalja 🤷‍♀️

Nekem pl 9 évvel idősebb nővérem van. Nagyon jó testvérek vagyunk de inkább volt anyám mint testvér és mondjuk játszótárs. Mikor megszületett a 2.lányunk akkor először keveseltem a 3 évet, de ma már azt mondom jobb.

Nekem a 3.gyermekem az igazi "beetetős" gyerek, csendes, nem hasfájós szemben az első több emberessel aki 24/23 üvöltött, a folyamatos szeparációs szorongóval, vagy a második tejallergiás hasfájóssal.

🤷‍♀️ Ha nagyobb lesz a vágyad a félelmeiddel szemben akkor érkezett el az idő a kistesónak.