Milyen okokból vállalnak nagy korkülönbséggel testvért?(most nem orvosi esetekre gondolok, hanem akaratlagosan)?

Én mindig több gyereket szerettem volna. Az első kettőt 24 és 26 évesen szültem, a férjem is hasonló korú volt. Után különböző okokból nem vállaltuk harmadik babát. Nem voltak megfelelők a lakáskörülmények, a házasságban is voltak nehézségeink.

12 év után éreztük úgy mindketten, hogy most jó lenne egy harmadik, sőt esetleg majd egy negyedik is. (A negyedik végül nem született meg.)

Ez elsö házasságomból votl két gyerekem, válás után jó ideig egyedül voltam.

Késöbb megismertem a második férjemet, egy idö után akartunk egy közös gyereket is.

A nagyon 9 és 13 évesek voltak, amikor megszülettek az ikreink.

Mi 5 év korkülönbséget terveztünk. Így a két gyerek közt vissza tudtam menni dolgozni. A GYED után pont szükségem is volt rá. Nem vagyok az a típus, aki 6-9 évig elvan csak otthon. Az se, aki jól elbír egy picivel és egy kicsivel.

Így a nagyobb már ovis volt, amíg ő nem volt otthon, a kicsi megkapta a kizárólagos figyelmet. Mikor a nagy elsőbe ment, még otthon voltam, és ez neki volt nagy segítség.

Az nem volt szempont, hogy fognak együtt játszani. Sajnos elég sok példát láttunk arra, hogy 1-2 év korkülönbség van a tesók közt, és utálják egymást. A barátok ilyen szempontból jobbak. A gyerek választja magának, este meg hazamegy. 😉

Szerencsére jó testvérek. Szeretik egymást. A fiú az idősebb, tipikus védelmező bátty. A lány meg nagyon tud neki hízelegni, ha akar valamit (mondjuk csokit a felső polcról.) Csínyekben cinkostársak. Meg persze össze is tudnak veszni. Tehát annyira nem nagy a korkülönbség, hogy az az igazi testvéri viszony ne tudna kialakukni.