Volt már, hogy nem bírtál a 2,5 éves gyerekkel a játszótéren és inkább haza mentetek? Miért, vagy miért nem?

Többször mentünk haza. A többedik után megtanulta a szabályokat, mert következetesen mindig hazamentunk, ha nem úgy volt ahogy megbeszéltük.

2,5 évesen még elég kicsi, de nem baj, ha érzi a korlátokat, később érteni is fogja.

Volt

De nem ilyen miatt.

Nálunk annyi a szabàly, hogy ha nem adod oda, te sem játszhatsz a másikéval.

3 èves zsigerileg sem megy neki az osztozkodás

Életkorilag is ez a normális

Most alakul az énképe.. a kislapát az “én” kiterjesztése neki...

Otthon sem megy egyébkènt sajnos, pedig van tesója.

Ami miatt hazamentünk az az, amikor bántja vagy bántani akarja a másikat és amikor rájön, hogy rosszat tett, akkor behisztizik.

A hazaindulás teljesen kizökkenti. Viszonylag messze van a játszótér (1km)

A bántást úgy kell érteni, hogy mondjuk ellöki a játékàtól, amikor rápánikol, hogy elveszik.. vagy amikor nem rosszat akar, de mondjuk a tesó nem mászhat a padokra és lerántva, bagyobb bajt csinálva, mint ami miatt a mászás tilos a kicsinek (mivel kèt 3 év alattival vagyok vagyis az egyik épp 3 lett most, emiatt nem tudok a sarkukban lenni egyszerre)

Szóval a bántást nem tolerálom, azt, hogy nem akar osztozkodni megértem.

Strandon elvitték a lapátját ès a kannájàt úgy, hogy a neve rajta volt.

Kannàt visszakértük az egyik pléd mellöl, mèg az anyuka flegmáskodott, hogy a 8 èves fiàé a pink! Vödör..( no comment)

Én nem értem meg, ha nem akar osztozkodni, közös területre olyan viszünk, amivel hajlandó, muszáj volt rákészülni a bölcsire, ovira, illetve a barátkozásra. Saját udvaron, kirándulásokon, otthon nem kell osztozkodni, ha játszóra megyünk az osztozkodós program játékban, papucsot, ruhát, kissapit nem kell kölcsönadnia, de játszós helyen játszós holmit igen, de megértjük, ha valaki nem hajlandó.

Egyébként igen, sokszor jöttünk el, nagy gondok voltak ebből, pl azt hitte a játszón az övé az összes holmi, épp csak benyitottunk a kapun, szaladt lerángatni egy gyereket a rugós játékról, rá is csapott, mikor előre szóltam, a kapu előtt, hogy "minden játék közös!", egyből fordultunk is vissza.

Okos gyerek volt, sosem az volt a baj, hogy nem érti, hanem hogy nem tudja, nem akarja betartani. Minden alkalommal, mikor hisztizett, nyafogott, verekedett(odacsapott, ellökött mást) szóltam, hogy megyünk haza, na akkor mégjobban rákapcsolt az üvöltésre csapkodásra..

Nem tanulta meg, még most is nehéz neki, pedig 7 éves. Ahogy figyeltem a többi gyereket, nekik sem megy varázsütésre, a szándék megvan, kivitelezni nehéz, lemarad az "elkérhetem" "cseréljünk" "előbb te majd én" meg ilyenek.. Mikor 3-4-5 gyerek jut két hintára koruktól függetlenül nehéz mindnek, csak az anyukák különbözőképpen kezelik..

Azt bírom még, mikor 1,5 éves csúszdázni még nem tud, de taperolná a csúszdát és ráülne az aljára, a sor meg áll a csúszásnál és van türelmetlen gyerek, aki rácsúszik, anyuka akad ki.. Vagy az ő gyereke felmászhat a csúszdára, mert még kicsi, de nagyobb ne másszon visszfelé(akinek a sima csúszás uncsi), mert a kicsi eltanulja és neki még veszélyes..

Sok ilyen van, nem kell aggódni:)

Nem azt kell tanítani, hogy hagyja, nem az övé. Azt tanítsd, ha szeretné, akkor kérni kell, és a másik gyerek vagy odaadja, vagy nem. Ha igen, köszönje meg, vigyázzon rá, ha visszakérik, hiszti nélkül adja vissza.

Ha nem adja oda, akkor fogadja el.

Ezeket mind meg kell tanulnia.

6.

Èn is így gondolom.

Én magam sem szeretnèk mindent megosztani, pedig kifejezetten olyan típus vagyok, aki kb segît, kölcsönad, adaad akàr örökbe is.

5-nek a témàban;

[link]

A csúszdással egyet értek..

Nálam a 1,5 évesre ugyanaz a szabály vobatkozik, mint a 3 èvesre.

( másrészt az én kicsim 13 hónapos korától egyedül megy a lètràb és csúszik le.. de ez nyilván nem általános)

- nem offoljuk a helyet lenn és fenn sem

- megvárjuk míg a másik ellépett

- nem tolakodunk, lökdösődünk

Ezt a 1,5 évesem is betartja.

Mindig valahogy kihalt játszótereken játszottunk, nem szándékosan, úgyhogy nem volt hiszti.

A csúszok mégegyet nem nevezném annak, 2-3 bónusz belefért.

7es, tudom mi a trendi álláspont, de nem értek egyet. A játszótér nem olyan, mint mikor vásárolunk vagy buszozunk. A játszótér olyan, mint az ovi, ahol minden közös. Ha máshova megyünk, nem kell osztoznia, ott igen. Mellesleg megnézem, ahogy a nem beszélő gyereknek mondod, hogy kérje el:D

Otthon ha valaki átjön, használhatja a cuccaimat, akár tiszta fehérneműt is kölcsön adok neki, ha épp kell.

A telefon megint más, az a személyes magánéletünk része, ahova a gondolataink és privát kapcsolataink kerülnek, esetleg intim fotók meg ilyenek A gyerek gereblyéjén ilyen nincs, és nincs is rendben, ha úgy érez iránta, mint mi a telefonunk iránt. Azt az érzést le kell vele meccselni, hogy csak egy tárgy, nem kell osztozni, de akkor nem visszük le a játszóra, majd használja az udvaron. Kajával is taplóság mászkálni a gyereknek a játszón, én pl viszek több zacskó cuccot, hogy jusson mindenkinek, ha eszünk valamit(és megkérdezem az anyukákat, kaphat e a gyerekük, és akkor a gyerekkel körbekínáltatom), ha meg csak sutyiban ugrottunk le és előveszem az egyszem valamit ami épp nálam van, elvonulunk az eldugott részre és gyorsan benyomja a gyerek.

Nem értek egyet, a játszótér közösség, ahol a gyerekek kapcsolatba lépnek egymással(nem úgy, mint mi a buszon), a gereblye meg csak gereblye, a vödör csak vödör. Osztályban, egyetemen, munkahelyen is megkínálsz másokat, kölcsönadod az épp nem kellő kihúzót, megnézném bárki fejét, amikor azt mondom, hogy bocs, de nem adom ezt a doboz gémkapcsot, a kedvenc színem. :DD

Na mindegy, amikor közösséget alkotunk, összegyűlünk, hogy közösen játszunk, akkor a cuccok közösek. Akár bent a házban, akár a játszón. Kérni ha tud, akkor kérjen, köszönni ha meg tudja köszönni, köszönje, de amíg nem, addig minden közös, különben nem visszük közösségi tevékenységre, barátkozásra.

Persze lehet, hogy én vagyok idióta, amiért azt akarom, hogy a játszón a gyerekem bizalmi kapcsolatokat alakítson ki, más meg csak futtatni hordja oda a gyerekét.. Persze a körítést régen is lenyomtam hozzá, hogy vigyázni fog rá a másik, meg ilyenek.

Amúgy az 5-6-7-8 éves is gyerek, és nem elégíti ki a másfélméteres csúszdán a csúszdázás, visszafelé akar majd mászni szórakozásból, aminek ugyanúgy teret kellene engedni, mint ahogy az egy éves taperolja végig a csúszdát, mert neki az okoz örömöt, meg a 2-3 évesnek csúszni, mert neki meg az. Mind egyformán fontos és mindnek keresni valója van ott.