Kedves anyukák mit tennétek ha tudomásotok lenne rola, hogy az anya éjszakára magára hagyja a 7 éves és 11 éves gyerekeit ?

A mai 40-60 évesek többsége iskolás korban egész délután egyedül volt otthon, "kulcsos gyerek" néven ismert a jelenség, mert az iskolának 1-2 közt vége lett, a szülök estig dolgoztak, napközi meg kevés volt.

Ez sokkal veszélyesebb volt, mint amikor a gyerek alszik, amikor meg ébren van sok minden eszébe jut, sok mindent kipróbálhat, amit nem szabad, és mégsem volt belöle baj, egy gyerek is fel tudta fogni, mi miért veszélyes és képes volt betartani a szabályokat.

Ha meg a gyerek alszik, akkor még kevesebb az esély arra, hogy bármi baj lenne.

Kisunokám 9 éves. Az anyja elmegy reggel 8-kor dolgozni, 4-re ér haza. Reggel felkel, elkészül, reggelizik, ellátja a cicceket, játszik, filmet néz, olvas, délben megmelegíti az ebédjét, ebédel.

Nem minden nap, hetente nagyjából kétszer. Skype-on tartom vele a kapcsolatot. És ha esetleg megfordul a fejetekben, nem, nem tudok fizikailag vigyázni rá, egy másik országban élek. Augusztusban majd elhozzák hozzám.

És úgy eszembe jut, hogy néhány éve apja-anyja állította, hogy 12 éves kor alatt nem lehet egyedül otthon a gyerek. Aztán fordult egyet a világ, alkalmazkodni kell hozzá. Mindenkinek.

Engem anyukám egyedül nevelt. Szállodai recepciós volt 12 órás műszakokban. 2 nap nappalos, 2 nap szabad, 2 nap éjszakás.

Az éjszakai műszak még jobb volt talán, mert szépen megvacsiztunk, meg kellett fürdenem mire este fél nyolckor elindult dolgozni. Addigra már pizsiben néztem a TV-t az ágyban. Csinált nekem reggelit, tízórait, bekészítette a hűtőbe, kikészítette a ruháimat másnapra suliba.

Mindent megtett, ami tőle kitelt, hogy flottul működjön ez a dolog. Óránként hívott mégel nem aludtam, reggel 6.45kor ébresztett telefonon, hogy nyomás öltözni, reggelizni, suliba.

Azért csinálta, hogy a lehetőségekhez képest mindenem meglegyen, tudjak járni szakkörre, kirándulni, táborba. 7 éves koromtól volt így, tesóm nem volt.

Szép lett volna ha egy ilyen"jóakaró" szomszéd ránk küldte volna a gyámügyet.

Ja, nem 1950ben volt ez, hanem 2000es években.

Jóakaró? Ne álszenteskedjünk már. Te nem a gyerekeknek akarsz jót, hanem kib*szni az anyjukkal.

Engem is hagyott már anyám otthon 7-8 éves koromtól, nappal is, éjszaka is (csak ketten voltunk, apám születésem után lelépett 14 évre). Főzött nekem teát, csinált ebédet/vacsit, volt szendvicsnek való. Tudtam használni a mikrót is. Egy kikötése volt, hogy ne nyissak senkinek ajtót. És szintén 2000-es évek.

Te pont olyan kotnyelese lehetsz, mint a szomszédom. Mikor a fiam 1,5-2 hónapos volt, itthon hagytuk anyámmal, mert el kellett intéznünk valamit. Jött velem szembe a lépcsőházban és falfehér arccal megkérdezte, hogy a pici egyedül van e otthon. Hogyne, mondtam. Ő főzi az ebédet. Volt egy feje. És azt leste, hogy mikor érünk haza -.-