A nagy állandóan bántja a kicsit... Mit tegyek?

Sajnalom ez elegge kiborito lehet. Nalam a 2 eves kisfiut cseszegeti a ket nagy vannak hasonlo dolgok itt is.

Par gondolat:

1. Nem veletlenul mondjak h a naggyal tobbet kell foglalkozni amikor kisteso szuletik

2. Sajnos azt csinalja a nagy amit tanult a kornyezeteben…

3. Figyelemelterelès. Nagyon nehez sokszor de hatàsos.

4. Kovetkezetessèg. Megy buntibe ha bantja. En egy popsira csapast sem tartok elvetendonek.

Kitartas neked :/

Egyetértek a utolsó válaszadóval. Ez a viselkedés nem tolerálható. Ez nagyon túlmegy már a határon. Mi van ha egyszer nagyon megüti a kicsit? Bármi előfordulhat azokból, amit leírtál. Nagyon sajnálom egyébként, biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz neked. Addig, míg nem kerül segítség, azért próbálj vele kemény lenni, mármint szigorú, nehogy baj legyen. Tudom, nehéz ez, de én pl. a szigor embere vagyok, ha muszáj. Nem arra célzott, hogy gyepáld meg. Hanem, hogy tudja, hogy ki a főnök? Lehet néha megsajnálod, elgyengülsz, ami normális, így tudja, hogy bármit csinál is, jól fog kijönni előbb vagy utóbb a dologból. A gyerek okos. Manapság mindenki a fizikális büntetés ellen van, amivel egyetértek, de lássuk be, ha rácsapsz a kezére, popójára, nem fog összedőlni a világ, mert akkor már rég darabjaiban lenne. Szerintem jobb rácsapni, mintsem megvárjuk a bajt, hogy ő csinál valami nagyobb galibát a kicsivel. A büntetés is nagyon fontos. Nem kell neki hagyni, hogy a kicsi ágyába feküdjön. Minden alkalomkor ha látod, ki kell tessékeli, de azonnal, hogy vegye a lapot. Biztos nem fogja azonnal, de előbb vagy utóbb leesik neki. A játék ugyanaz. De az is kipróbálhatod, hogy teljes mértékben a felügyeleted alá veszed őket, te mondod meg ki mit csinál, mivel játszik. Ha nem tetszik valakinek, akkor nem játszik egyáltalán, ez van. Vagy rendesen játszanak, vagy sehogy. A csípősebb módszerek keményebbnek hangzanak, de minden jobb szerintem, minthogy a következő hetekben, hónapokban is gyepálja. Ez egyértelmű. Te vagy a főnök, illetve a férjed, egyet alkotva. Egyikőtök se gyengüljön el, sajnálja meg, mert azonnal észreveszi a rést, lehetőségeket arra, hogy nincs olyan nagy gáz, lehet ezt tovább csinálni. Természetesen nagyon sok családban ilyen dologról nem is hallottak, ilyen nem áll fenn. Hiszen a gyereket nem érte trauma, nincs rossz természete. Ugyanis nem minden gyerek nehéz természetű, de nagyon sok az. Az sem biztos, hogy trauma, sajnos az is lehet, hogy a gyerek azért csinálja, mert élvezi, hogy bánthatja. Sajnos ez is előfordulhat, valamilyen személyiségzavarban szenved (de ez ne legyen!)

Az ismerősöm gyerekei pl. nagyon szabadjára vannak engedve. Kedvelem őket, örülök a társaságuknak, de a gyerekek miatt ritkán hívom őket meg magunkhoz. Az anyuka nem szól rá, mindegy hogy eszik, iszik, szemtelen. Rendszeres fürdik a kézmosóban pl. Nem szólna rá, hogy zárd el a csapot. Akkor a tv-t rendszeresen osszetapogatja, úgy nézi, általában ragacsos kézzel, és a képernyőt(!). A legutóbb addig rángatózott az asztalnál, míg bele nem verte nagy erővel a fejét, ugyanis megcsúszott és befejelte az üvegasztal. Nem jól gondolod, nem szóltak rá. Anyuka annyit mond néha, hogy majd elmondom apunak mit csináltál. A körülötte lévő emberek meg legszívesebben felképelnék két oldalról. Főleg, mikor valakinek a szájába belenyúl. Itt teljesen a szülő a lúdas, amivel a gyerek teljesen visszaél. De legszívesebben már nem egyszer megrángattam volna a gyereket, mert ez embertelen. Na de azt nem lehet, így csak annyit teszek, hogy nem hívom meg őket magunkhoz, a lelki nyugalmam érdekében. Csak azért írtam le, mert vannak a tiednél sokkal rosszabbak is. A lényeg, hogy kezelni kell, mielőtt elszabadul a pokol teljesen. Legyél kemény, de tudatos. A saját életedet tudod megkönnyíti vagy megnehezíteni.