Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Volt olyan pont a gyermeknevel...

Volt olyan pont a gyermeknevelésben számotokra, amit utólag megbántatok, amit visszagondolva máshogy csináltatok volna?

Figyelt kérdés

Ha volt tudtok pár ilyen esetet írni? Esetleg mi az aminek örültök, hogy mégis úgy csináltátok (pl megérzésre, jótanácsra hallgatva)? Volt olyan gondolatotok a szülőséggel kapcsolatban, amit utána nem vállalatok fel úgy érzitek ilyet gondolni sem szabad?

Előre is köszi!

Egy kicsit még izguló 24 srác, aki pár hónap múlva apuka lesz 😊



jún. 23. 03:25
1 2
 1/16 anonim ***** válasza:
32%
Őszinte leszek. Én azt is megbántam, hogy megszültem és nem vettetem el.
jún. 23. 06:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/16 anonim ***** válasza:
85%

Sokkal következetesebbnek kellene lennem.

Azt hittem az vagyok, de volt, hogy engedtem.

A 3 èves is rájött, arra is, hogy mit is kell tennie, hogy engedjek.

Persze ez nekem is leesett.

Már következetes vagyok, de halottnak a csók.

1 éve küzdünk és nem adja fel, cserébe màr az öccse is eltanulta..



Szóval következetesség.

jún. 23. 06:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/16 anonim ***** válasza:
88%
Többször vinném a nem szokványos kivizsgálásokra. Olyanra, ami nem kötelező, de szakorvos ellenőrzi a látását, hallását, mozgás fejlődését. A gyerekem szeme nagyon rossz és ez viszonylag későn derült ki. Kapott szemüveget, de sajnálom, hogy nem kaptuk el előbb a problémát, talán nem romlott volna ennyit. A kistesót már ennek megfelelően viszem mindenhova.
jún. 23. 07:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 anonim ***** válasza:
78%
Egy jó tanács!Nagyon sok türelem!Sokan elfelejtik,hogy az a baba/ kisgyerek még pici nem felnőtt!Teljesen másképp látják a világot mint a felnőttek.Nagyon sok odafigyelés,ha kérdez válaszolj,ha beszélgetni akar beszélgess!Ez nagyobb korára érvényes,de a gyerekek így múködnek.A lelkére is fontos odafigyelni!Nekem ezek mind hiányoztak a gyerek kormból!Soha nem kérdezték meg,hogy én/ vagy ti mit szeretnétek?Nektek hogy jó?Stb.Emiat egy olyan felnőtt lettem,aki nagyon nehez tudja azt elhinni hogy valakinek fontos,valaki szereti,valakinek számít a véleménye.Noha van két gyerekem,férjem,mégis úgy érzem a két kutyán kívül senki nem szeret.A szeretet az még nagyon fontos,hogy tudja a gyerek,érezze!Tudom hogy hülyén hangzik,de ilyen egy lelki sérült! :(( A két gyereket hála a jó Istennek nem úgy nevelem mint engem.Én odafigyelek rájuk és fontos hogy mit szeretnének!
jún. 23. 07:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 anonim ***** válasza:
43%

Sokkal türelmesebb lettem volna, és sokkal hamarabb kezdtem volna tanítani(idomítani) dolgokra. Mondjuk treníroztam volna, hogy hallgasson a nevére, már olyan fél éves kortól, hogyha szólok neki, és figyel, megpusziltam volna és ezt folyamatosan, hogy rögzüljön, következetesen naponta többször. Aztán megtanítottam volna minden alkalommal, hogyha figyel, ajándékot(puszit, csikit, felvételt) kap. Amint elkezdett "engedetlenkedni", nem azt csinálni, amit mondok, csírájában fojtottam volna el az olyan dolgokat, hogy elszalad az utcán egészen addig, amíg meg nem érti. Annakidején sajnáltam, hogy baba még, még csak most tanulja, de most pl minden alkalommal, ha elengedte a kezem és elszaladt, hazavittem volna és minden alkalommal, mikor jól csinálta volna, rajzoltam volna valami szépet a ruhájára textilfilccel. Lett volna ilyen "jutalompólója".


Szóval az engedelmességnek nagyobb jelentőséget tulajdonítottam volna, mert most ezzel szívunk, és ha láttam volna, hogy mennyire fontos, hogy azt csinálja, amit mondok, amit mások mondanak, nem arra várok, hogy "majd megérik rá, még kicsi", akkor könnyebb lenne, és neki is több sikerélménye lenne.


A többiben azt bánom csak, hogy sokszor fogyott el a türelmem és a lelkesedésem a vele való hétköznapi dolgoknál. 2 éves korára már utáltam öltöztetni, nem maradt nyugton, szökött volna, tépte le a zoknit én meg úgy éreztem magam, mint valami idióta, aki ismétel és senki le sem tojja. És még mindig ez van..


Szóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottam volna az egy éves korától 3 éves koráig terjedő időszakban a szabálytartásnak. Ja és már másfél-2 évesen ment volna bölcsibe(vagy családi napközibe), de csak olyanba, ahol előre kifigyeltem és megfelelőnek tartottam a dolgozók személyiségét.


És azt is bánom, hogy nem szereztem hosszabb időre megbízható segítséget, amíg kicsi volt. Szükségem lett volna rá, hogy naponta legyen egy két csendes órám(vagy segítségem a ház körül), mint azoknak, akiknél van apa is, mert én is fontos vagyok, annyira, mint a gyerek. De amíg a gyerek kicsi, addig nem ejthetsz ki ilyet a szádon, mert mindenki lenéz, pedig de, mi is fontosak vagyunk! Kellett volna, hogy valaki legalább naponta biztosítson két óra szünetet, vagy kevesebb munkát otthon.


És igen, az én gyerekem nagyobbként is problémás, kicsiként meg extra nehéz volt vele, amit már akkor tudtam(és körülötte mindenki), csak senki nem akarta elismerni.

jún. 23. 07:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 anonim ***** válasza:
46%
Utolsó te egy oroszlánt nevelsz?Ugyanis azt szokták idomítani!🤣🤣🤣
jún. 23. 07:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 anonim ***** válasza:
81%
Hamarabb kezdtem volna el a darabos kajákat. Most 2 éves lesz és eszik ugyan darabosat,de előtte nem lehet hagyni,mert betöm mindent,nem tanulta meg szépen harapni belőle piciket. Így nekem kell csipkedni és egyesével adni neki,mert fuldoklik ha benyom valamit egyben. Nekem nem gond,de ha megy bölcsibe ott bajos lesz. Sajnos annyira parázok a fulladástól,hogy amiatt haladtam lassan. A másik,hogy adtam neki ízesített vizet,így a simát már ritkábban issza.. előtte itta a sima vizet is, szóval már bánom,hogy rákapattam mert abban is sok a cukor.
jún. 23. 07:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/16 anonim ***** válasza:
92%
Sokkal türelmesebbnek kellett volna lennem. Sokkal kevesebb játékot lett volna szabad beengedni a házba. Belepik a házat a játékok, és mivel sok van, nem becsülik meg őket. Nem tudom eladni, de még csak elajándékozni sem a már nem használt játékokat, mert minden hiányos, repedt, törött. Ráadásul a bőség zavarával küzdenek. Annyi a játék, hogy nem tudják eldönteni, mivel játsszanak. Kidobálni meg sajnáljuk a játékokat, mert kb.mindegyiknek van valami érzelmi töltete. (Ezt a déditől kapták, azt a mamától, tejóég ez még az enyém volt, stb.)
jún. 23. 08:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/16 anonim ***** válasza:
79%
Két éves a lányom, a nevelésben nem bántam meg semmit (már bocsánatot kér magától, ha rosszalkodott 🥺), inkább azt bántam meg hogy vettem egy csomó játékot hogy majd fejleszti, de nem bírom eladni sem, megy minden a kukába vagy a családsegítőknek. Ruhával is ugyanez. Rengeteg pénz költöttem el feleslegesen... Mostmár próbálok figyelni erre.
jún. 23. 08:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 anonim ***** válasza:
81%
Az első gyerekemnél egyértelműen elrontottam az ételek bevezetésének túlaggódását. Nagyon ragaszkodtam hozzá, hogy püré - kicsit darabos - darabos sort kövessek és teljesen leragadtunk a második szinten. Válogatós lett. A második gyerekemnél nagyon korán hagytam (8 hónaposan nagyjából), hogy csipegessen, nyammogjon (akár kiköpjön) darabos ételeket és nagyon jó evő.
jún. 23. 09:06
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2022, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!