Miért kötődik a kisgyerek jobban az anyához?

Ahhoz kötődik jobban, aki az elsődleges gondozója. Ha az első pillanattól fogva apa neveli, ő van vele 0-24-ben, altatja, eteti (nyilván itt a szoptatás nem jön szóba), akkor az apához fog jobban kötődni. Vagy akárki idegenhez, aki gondozza, szereti.

De mivel az esetek többségében ez általában az anya, így egyértelmű, hogy az első időkben hozzá kötődik jobban.

Az, hogy az apjához mennyire fog, illetve mennyire korán tud szerintem nagyrészt attól függ, mennyire vesz részt az apa a gyerekek, a család életében.

Ha hazamegy, eszik, majd leül a tévé elé, akkor nehezebb ügy. Ha munka után leül velük játszani, elviszi őket játszóra vagy valahova, eteti, fürdeti, altatja őket ő is, akkor hamar ki tud alakulni apa felé is egy erős kötődés.

Evolucio, es oszton. `Es igen ahogy az elso is irja ki az elsodleges gondozo.

Oszinten, hany ferfit lattal te a nap 24 orajaban gyereket gondozni ?

Nezd meg az allatokat, 99% ban ott is az anya gondozza oket.

Az anya illatát és hangját már a születése előtt ismeri.

Az anya alapból is sokkal erősebben kötődik a gyerekéhez, mint az apa.

Pedig ezen múlik, ki van vele többet. Egy ismerős házaspárnál apa van otthon a baba pár hónapos kora óta (Németországban élnek). A gyereknek így az apja a mindene.

Az anya egyébként a szabadidejében sem foglalkozik sokat a gyerekkel, sokszor otthonról is dolgozik.

A gyerek első életéveiben zömében az anya van otthon vele nonstop, amíg apa dolgozik. Ugyan este, munkaidő után lehet, hogy játszanak valamit az apjával, de azért általában a nő az, aki a nappalait (és éjjeleit) a gyerekkel tölti.

Amíg még olyan kicsi, akkor általában az anyukák kelnek fel éjszaka többször, még akkor is, ha esetleg az apa jó fej és részt vesz az éjszakai műszakban is és megpróbálja ő elaltatni/megetetni a babát, azért mondjuk átlagban 10 ébredésből 2-nél van ott apa, a többinél az anya áll készenlétben.

Amikor már mondjuk közösségbe jár a gyerek, akkor az anyuka az, aki otthon marad vele a betegségek idejére. Ő ápolja, ő gondoskodik a jókedvéről, a mindenről.

Ez alapból biológia is, szülés után nekem eszembe nem lett volna mást csinálni, mint a gyerekkel foglalkozni, legalábbis valahogy nem volt sem energiám sem kedvem elmenni a közeléből, a férjem meg bár sajnálta, hogy nem részese annyira a mindennapoknak a munka miatt, azért benne nem volt annyira erős ez a késztetés, hogy pl ő akarjon GYED-en maradni vagy valami :D Viszont ha esetleg fordított lett volna a helyzet, hogy én egyből ugrok vissza dolgozni, amint elmúlt a gyermekágyi vérzés és a férjem marad itthon babázni, ő kel fel hozzá közel egy éven keresztül minden áldott éjszaka óránként kétszer, ő van vele 0-24/7, ő ápolja, ha beteg, ő ugrik először a mindenféle bajára, akkor a lányunk most hozzá ragaszkodna sokkal jobban, nem hozzám, mert akkor nyilván azt is tanulná meg már egészen kicsiként, hogy akármi van, jóban-rosszban, de apa ott van és apára lehet számítani minden létező élethelyzetében. Amíg viszont azt tanulja meg, hogy az anyja van ott, akkor értelemszerűen az anyához fog jobban ragaszkodni.

Egyébként olvastam egy statisztikát nemrégiben arról, hogy a gyermekelhelyezéseknél valami jó 80%-ban a szülők már előre megegyeztek, hogy kinél legyen a gyerek, mire a bíróságra jut az ügy, szóval nem a bírók döntenek az anya mellett válásnál, hanem a pár. A maradék, valóban kérdéses esetben meg a gyerek érdekeit figyelembe véve dönt a bíróság az anya vagy az apa mellett- és sokszor figyelembe veszik, igen, hogy ki az elsődleges gondozó, nyilván úgy nehezebb az apának ítélni a 3 évest, hogy amúgy apuka életében egy napot nem volt vele kettesben, mert az anya volt a kicsivel folyton.

"Általánosságban kérdezem, nem a kérdés tárgya az egyedi körülmények, hogy melyik szülő van vele többet, stb."

Pedig csakis ettől függ.

Ha pedig mindkét szülő ugyanúgy foglalkozik a gyerekkel, jönnek az egyéb preferenciák.

Én megszívtam. 3-3 évet lelkemet, testemet, mindenemet beleadva gondoztam, neveltem, szerettem a gyerekeket, mégis az apjukhoz húznak csak azért, mert mióta dolgozom, ő van velük többet.

Engem nem engednek home office-ra, ha betegek, férjemet simán.

Gondolkozom azon, hogy felmondok, mert elegem van az "apa, apa, apa" szólamból. Mellette pedig abból, hogy a férjem nekem nyávog, hogy elege van belőlük. Nekem nem lenne. Nem volt míg otthon voltam se.

De az a rohadt pénz.

"Ne merészelj táppénzre menni, maradok én ho-ban" -de ezzel mindenki szív.