Aki megbánta, hogy gyereket vállalt, az hogyan viselkedik a gyerekével?

A sógornöméknél besikerült 2 gyerek, pedig elötte utálta őket, nem is akart, a kicsik is 35 felett születtek neki. Csak nem tud védekezni, na, aztán kitalálták, hogy akkor már megtartják őket.

Állítólag nem bánta meg, imádja őket, tele a Facebook nyálas családi fotókkal, de egy4bként kb. 1 hetes koruk óta napi szinten a nagyszülőknél vannak a gyerekek, meg egész hétvégére is, félig ők nevelik.

Nem tudom, milyen velük, mikor nincs ott senki, amúgy végül is kedves velük, mikor találkozunk, csak ugye foglalkozni ne kelljen a gyerekekkel tartósan.

Én egy viszonylag közeli ismerősömről tudok, aki úgy bánik a besikerült gyerekével, mint ahogy a kutyájával sosem bánna.

Tudni kell róla, hogy az előző férjével majdnem 10 évig próbálkoztak, lombik programban voltak, talán külföldi klinikákon is próbálkoztak, rakat pénz ment el mindenféle kivizsgálásokra, elvileg mindketten rendben voltak, de, hogy legyen valami diagnózis rámondták a nőre, hogy meddő.

Közben elváltak.

Az ismerősöm nem sokkal rá összekerült valami régi pasijával, és úgy volt vele, hogy a pasival vígasztalódik. A pasi tudott a meddőségéről, így hát mindent bele alapon élvezték egymást úgy kb 2 hónapig. Aztán teherbe esett. Ekkor már 38-39 éves volt.

A kislányát első perctől nem tudja elviselni. Ő maga is mondta, hogy nyűg neki, a kislány keresztanyja egy közelebbi ismerősöm, mesélte, hogy nem lehetett semmilyen játékot vinni a gyereknek, még úgy sem, hogy direktbe megkérdezték, mire lenne szüksége a gyereknek.

De ők sem vettek neki szinte semmit. Amikor nagyobb lett, mesés könyv helyett lexikont és családi albumokat nézegethetett.

Ha vendégek mentek hozzájuk a gyereknek kuss volt a neve, nem lehetett vele játszani, neki egyedül kellett lennie.

Kiscsiként nagyon gyakran "esett el a fürdőszobában"

Szobatisztasága kezdetén annyira terrorban volt tartva, hogy amikor bekakilt az óvodában, nem mert szólni senkinek, hanem félelmeben leakarta húzni a bugyiját a vécén, ami eldugult.

Az anyja azzal bűntette, hogy hazafelé a kezében kellett vinnie a kakis bugyiját, végig a buszon, az utcán.

Kb 5 éves lehetett a kislány, amikor kijelentette, hogy amikor a szülei öregek lesznek, nem fogja őket szeretni, és ott hagyja őket egy menhelyen.

Múlt héten találkoztam velük sok év után, most kb 9 éves lehet a kislány, de nem tűnt sokkal boldogabbnak, mint amikor 5 évesen láttam.

Szerette volna elmesélni, hogy kapott egy kiscicát, de az anyja, apja lepisszegte, és ők mesélték el, hogy a gyerek kapott egy kiscicát.

A harmassal egyetértek.

Remélem legalább nem éhezik, és van neki tiszta ruha.

4-es, 5-ös, volt náluk családsegítő, meg az óvoda is kirendelt hozzájuk szociális segítőt...vagy nem tudom hogy hívják azt a hálózatot amivel felveszik a kapcsolatot az ovik, bölcsik ha gyerekveszélyeztetést vélnek.

De a kislány jól táplált amúgy, meg szépen öltöztették, most is aranyos divatos cuccok voltak rajta akikor találkoztunk.

Meg volt saját szobája és látszólag minden szükséglete ki volt elégítve.

A verésre meg nem tudtak egyértelmű bizonyítékot találni, a kislány meg idegeneknek nem beszélt ilyenekről. A keresztanya szava meg kevés volt az anyja, apja szavával szemben.

Csak remélni merem, hogy nem nyomorodik meg teljesen felnőtt korára.

S mielőtt valaki romákra gyanakodna, nem, nem romák. "Rendes" fehér emberek.