Meddig ennyire ön és közveszélyesek a gyerekek?

Személyiség függő. Az első gyerekem nem volt ön és közveszélyes, persze vele is voltunk sürgősségin, de nem volt jellemző a tombolás.

A második gyerkőc viszont egy ördög, nulla félelemérzettel, mindenhonnan leugrik, felmászik, nagy ívben dobálja a játékokat, kiváncsi vagyok mikor üti le a tévét vagy valami törékeny dolgot..

Lényegében óvodára szerintem megtanulják az alapvető tapasztalatokat, onnantól már csak a rosszalkodás lesz.

2 evesen még nincs veszélyérzete. A szomszédom óvodás korú unokája is lemegyek a jardarol, igaz csak óvatosan sunnyogva.

Aztán meg ha úgy vesszük, a felnőttek között is van ön és kozveszelyes. Mondjuk ezek az emberek adrenalin függők vagy elmebetegek.

Személyiségfüggő.

Az enyém 13 éves, és még mindig nem lehet egyedül hagyni. Van olyan gyerek, aki meg már 3 évesen is elvan egyedül.

Pedig el van neki magyarázva százszor is, hogy mit lehet, és mit nem. Igaz, ő diagnosztizált adhd-s. De látom a többi gyereket is, hogy bizony sokan vannak olyanok, akik nem neveletlenek, hanem valami idegrendszeri probléma van. Kb. a gyerekek negyede adhd-s, csak még a saját szüleik is elhiszik, hogy ez nevelési hiba. Persze tényleg nincs sok értelme a diagnózisnak, mert nem nagyon tudnak segíteni rajtuk, csak legalább a szülő tudja, hogy nem az ő hibája a dolog.

Gyerek1 kiskorában szobanövény volt, az a tipikus leteszed és ott marad. Már babakorában is könnyen kezelhető volt, alig sírt. Nem kellett neki megtiltani semmit, mert semmit nem csinált magától.

Gyerek2 az ellentéte volt, mihelyst megtanult helyet változtatni, megindult, és meg sem állt, az akadályokat nem érzékelte. 2 éves koráig hatszor rohantunk vele a balesetire, pedig tényleg figyeltünk rá.

Tavaly a nagy 4 éves volt, a kicsi meg 3, amikor hirtelen megfordították a játékot. Azóta a kicsi elszöszmötöl bármivel, simán ott hagyom a homokozóban, úgyse jön ki. A nagyot viszont ugrásra készen sasolom, mert felmászik-leesik-sír-elszalad-megfogja-sír-leugrik-sír, bődületes ötletei vannak.

Egyelőre semmi veszélyeset nem csinált a három éves lányom, nagyon nyugodt gyerek, nem szalad el, fogja szépen a kezem, az udvaron is tudja a határait. Mindenhová csak azután mászik fel, miután egy évig mérlegelte, hogy biztos fel tud-e mászni...

De természetesen így sem hagyom egyedül, mert akármikor történhet valami. Mondjuk ha homokozik, akkor simán bemegyek pisilni mert az neki két órás program.

Egyszer mondtuk neki egy évesen, hogy a kés nem neki való, azóta sem fogta meg a kezében, néha véletlenül otthagyjuk a tányéron, akkor szól, hogy vigyük el onnan... 🤣🤣