Hogy mondtátok meg a gyereketeknek, hogy autista? A fiam 6 éves, ovis. Most kezdi kapisgálni szerintünk, hogy valami nem stimmel vele. Értelmes, jól funkcionál, leginkább szociális problémák vannak.

Sehogy. 9 éves, nem tudja. Pszichiáter azt mondta, hogy várjunk vele, amíg benne felmerül. Nem jött el még ez a pont.

Pszichológushoz (is) járunk, ő is azt mondta, folyamat.

Ép értelmű, okos gyerek.

Attól is függ, mennyire más. Meg attól is, mennyire érzi ezt.

Beszélj a vele foglalkozó szakemberrel erről, ő ismeri, akik itt válaszolnak, nem ismerik.

Az első perctől tudja és látja,hogy valami gond van vele, hisz rengeteg fejlesztésen jártunk 20 hónapos korától.

Természetesen el lett vele beszélgetve erről nagyon-nagyon sokszor. Mert a gyerek nem hülye, csak kicsi.

Ovis korában már sokat kérdezett erről. Hisz több fejlesztésre is vittem az oviból. Sőt, ott is járt hozzá gyógypedagógus. És természetesen a gyerek kérdezett, hogy neki miért kell mindig foglalkozásra járni.

Amúgy minél korábban tudja meg a gyerek,annál jobb neki. Főleg az ép értelmű, magasan funkcionáló autisták.

Mert enélkül nem fogja magát érteni, a millió kérdés csak halmozódni fog benne, és csak feszültséget kelt.

5ös vagyok

Mindenképpen válaszold meg a kérdéseit.

Én valahogy úgy kezdtem, hogy ő is ugyanolyan, mint a többi gyerek,csak neki picit máshogy működik az agya.

Sokszor beszélt arról nekem, hogy miket érez, mi a furcsa vagy az elviselhetetlen neki. (Pl zaj, 1-1 reklámzene, a rovarok zümmögése, akármi apróság.

Csak akkor alakíthatsz ki vele őszinte és szoros kapcsolatot, ha nyíltan beszéltek erről. Akkor fogja elárulni neked a legmélyebb félelmeit is!

Mert természetesen az olyan családokban,ahol elkendőzik a dolgokat,nem válaszolnak a feltett kérdésekre,vagy a gyerek már kérdezni se mer, ott a gyerek önelfogadásával komoly bajok lesznek.

Képzeld el azt a szitut, hogy érzed,hogy valami nem stimmel veled. Hogy nem olyan vagy, mint a többiek.

És ahányszor beszélnél róla,vagy kérdéseid lennének,sosem kapsz őszinte választ.

Egy idő után már nem fogsz kérdezni.

Ez kinek jó?

"Azt hiszed, hogy nem látja, hogy ő más?"

Nem hiszem, tudom. Csak annyira hiszi másnak, mint ahogy mindenki más. Ez egy inkluzív osztályban, nem nagy dolog. Rajta kívül van még 3 auti, több adhd-s, mozgássérült, "sima" figyelem zavaros, beszédfogyatékos... Mindannyian ép értelműek és mások. De a "sima" osztálytársai se ugyanolyanok.

"Az első perctől tudja és látja,hogy valami gond van vele, hisz rengeteg fejlesztésen jártunk 20 hónapos korától."

Mivel nálunk a fejlesztés ÉVEKKEL megelőzte a diagnózist, így ez teljesen máshogy alakul.

Születése óta hordtuk, neki ez a természetes. Nincs mismásolás, elkendőzés vagy minek nevezted. Ebbe nőtt bele, hogy neki ez kell, így még se kérdőjelezi. Sose hazudtunk róla.

9!

Nálunk is megelőzte. Remélem, nem gondolod,hogy 20 hónaposan kapott autizmus diagnózist....

Nem. 5.5 évesen kapott.

De nem értem. A gyereked nem hasonlítja magát másokhoz? Nem fura neki, hogy a fejlesztés "neki kell", ahogy te írtad? Ez nagyon érdekes... Valószínűleg akkor nem érzékeli,hogy más,mint a többiek. Ez később okozhat problémákat majd....

Nálunk,ahogy járt a fejlesztésekre, és nőtt, okosodott, folyamatosan fedezte fel, hogy ő nem olyan, mint mások.

Lehet azért,mert nagyon okos, nem tudom ( 5.5 évesen már 120 feletti IQ-ja volt). Normál iskolában 2.-os, kitűnő, évfolyamelső kislány.

De hogy neki ez feltűnt,amikor a többi (ép) gyerek közt volt, hogy ő más. És elkezdett kérdezgetni. Meg hogy miért kell az ovis csoportból kimennie fejlesztésre. Természetesen feltűnt neki,hogy a többi gyereknek nem kell fejlesztés, neki meg igen.

Furcsa, hogy más autista gyereknek ez nem lesz gyanús....