Hány éves koráig aludt köztetek a gyerek?

Nálunk is külön ágy és szoba az első naptól, mindkét gyereknek.

Egyetlenegyszer volt a fiamnak egy baromi nyűgös éjszakája, sehogy nem akart elaludni, na gondoltuk odavesszük magunk közé. Hát ebből az lett, hogy én nem aludtam semmit, mert folyamatosan attól rettegtem, hogy a 2 méter magas, 120 kilós férjem mikor fog ráfeküdni a ~6 kilós babára. Pár óra múlva inkább vissza is vittem a szobájába, mondtam, hogy ilyet soha többet. De szerencsére nem is kellett, meg aztán a kishúgánál sem.

Inkább a "természetesen egy percig sem" anyukák vannak itt 🤣🤣

Én lehetek mindkettő, mert az első gyerekem köztünk aludt 1,5 éves koráig, a második meg a saját ágyában. Nem azért, mert mi így terveztük, hanem mert erre volt igényük maguktól.

Az első babám kezdettől rossz alvó volt és őt egyszerüen nem lehetett betenni a kiságyba, tök mindegy mennyit altattuk, ringattuk, járkáltunk vele vagy csak random betettük és simogattuk, ahogy a kiságyat érte a feneke, felkelt és sírt, ordított. Ha nem abban a pillanatban, 10 perccel később. 3 hónapig próbáltuk a kiságyában altatnk, hiába, feladtuk, nem lehetett bírni sem idegileg, sem fizikailag, köztünk bezzeg aludt mint a bunda.

A második gyerekem meg totál ellentéte volt, ő már a kórházban is majdnem végig aludta az éjszakát, mindig percek alatt elaludt, és az ágyában szeretett aludni, köztünk fészkelődőtt, felkelt.

Na, egy család, kétféle gyerek. Akinek a kiságyban elalszik a gyereke kezdetektől, annak szimplán szerencséje van.

Az első perctől külön aludt. Kb 7 hónapos koráig,amikor betegsége miatt magunk közé kellett vennünk.

Utána a szobánkban lett elhelyezve az ágya.

Óvodás volt már,mire külön szobába mertük tenni újra...

#6 szerintem nagyon sokunknak ez kényszer megoldás. Kezdettől kiságyban aludt a fiam de négy hónapos kora után alig tudott aludni. Kb egy másfél óra volt egy altatás és aztán volt napi egy darab három órás alvása, a visszaaltatás is egy óra volt utána 10 max 30 perceket aludt kiságyban, az apjának nem aludt el egyáltalán. Egyszerűen nyolc hónapos koráig annyira kimerültem hogy nem tudtam tovább csinálni. Most is az első alvása a kiságyban van de utána lefekszem a szobájában és vele alszom.

Kb a sírni hagyáson kívül mindent kipróbáltunk vele hogy ez javuljon, de nem javult... Egy barátnőm hasonlóan járt. Igen megoldjuk így is a magánéletet, a kimerültség a nagyobb probléma nálam, hiszen a gyerek így is forgolódik éjjel hogy mellette vagyok.

(Ne írjatok altatási tanácsot, volt olyan posztom, kipróbáltam őket, sőt altatta már olyan is aki elvileg tud ágyban altatni de sehogy sem megy, talán egyszercsak már megérik rá)