Autista gyerek és párkapcsolati surlódások?
A páromnak van egy 5 éves kislánya, autista, értelmes, okos de vannak problémái más téren.
nem fogad el senkit csak az anyját, és a nagymamát. csak velük hajlandó bárhova menni, a saját apjával sem megy már láthatásra. Velem is nagyon távolságtartó, undok. A párom engem hibáztat hgoy nem szeretem eléggé, nem vagyok rá elég nyitott és nekem kellen többet tenni mert én vagyok a felnőtt.
ÉN mindig nyitott vagyok rá, de 10 ből 8x eltuasító a kislány, vagy egyenesen mogorva.
Van egy 2.5 éves kisfiam és azt érzem hogy féltékeny a párom mert őt jobban szeretem, máshogy, vagy talán azért is mert ő átlagos és egy "nromális" gyerek. Azt mondja hogy sosem ölelem meg a lányát , persze hogy nem, mert nem akarja és utálja ha megérintik,a saját anyjának is alig hagyja, de én ölelgessem és szeressem?
Ezt azért mondja mert a kisfiam bújós és szeret nagyon és azt hiszem ez zavarja, hogy az ő lánya nem ilyen és én sem tudok vele olyan lenni. Nagyon sok mindent megpróbáltam már de legötbbször falakba ütközök nála. és őszintén belefáradtam abba hogy mindig legyek nyitott és empatikus, közeledjek, amikor ő zsigerből elutasít, az ember egy idő után feladja ha csak visszautasítást kap.
Múltkor pl indultunk valahova, ültem a kocsiban és kislány végig akart rajtam mászni sáros cipővel, végig a kocsin hogy hátra menjen. szépen megkértem vagy 3x hgoy kérlek ne mert sáros lesz minden de ő ersőködött. Végül az anyja próbálta megoldani de a másik oldalon beszállt és csak végig mászott a kocsin.
Ekkor megmondtuk neki hogy ez nem volt szép és fogadjon szót, és kérjen bocsánatot ezért. Kiborult, ordított, hogy én vagyok a seggfej, szó szerint. és hgy én idegesíttem fel őt, azért ilyen (mármitn a kisláyn mondta ezt). Végül bocsánatot kért, de csak azért mert megmondtuk neki hogy ha nem kér bocsánatot akkor nem megyünk sehova. A bocsánatkérés végére aért oda szúrta, hogy azért volt ilyen gonosz velem mert én idegesítettem fel őt azzal hogy nem hagtam hoy végig másszon rajtam és a kocsin.
Bármit kérek tőle, kb ez a reakció, hgy rohadjak meg mert amiért meg mertem szólalni.
Múltkor rossz tányér alátétet raktam az asztalra, nem az Elzásat hanem egy másik és ezen kiakadt, leszedte , odajött hozzám és hozzámvágta...
És még sorolhatnám ezeket. DE az anyukája azt várja hogy ennek ellenére én legyek még megértőbb és türelmesebb, nyitottabb, szeressem úgy mintha a sajátom lenne és ölelgessem. MIkor ilyen. HOgy?
Hogy lehet ezt elvárni bárkitől amikor csak visszatuasítást kapok és utálatot ok nélkül? Én vagyok a hülye aki ezt nem érti? Erőltessem rá magam a gyerekre mikor ő nem akarja? Segít ezt bármit?
Amit én látok, hogy a párom nagoyn elkényezteti szeretettel, megértéssel, mindent megenged neki és már nagyon a fejére nőtt . vele is szemtelen sokszor és nem fogad szót legtöbbször. Zsarol, felesel, terrorizál.
Múltkor megverte az anyját, tépte a hajt mert nem adta rá azonnal a zoknit amit ő akart.
Nem vagyok szakember, nem nevelek autista gyereket, de szerintem ez így nem ok, nem lehet mindent ráhagyni csak aézrt mert ő más és nem bírja a fegyelmezést. Mi már lassan az életet nem bírjuk mellette.
JÁr fejesztésre, magán úton, de ott a szociális készségeit fejlesztik, nem azt ami most probléma.
Tablet és video függő is. van hogy órákig képes nézni és nehéz tőle elvenni. Megbeszéltük práommal hogy napi 1 óra jár neki, délután 4 től. Az esetek többségében amikor felébred reggel 6kor , 5 perc sem telik el és már kéri a telefont, tabletet... ha nem kapja meg akkro jön a hiszti és párom inkább behódol.
Ezt a szabályt kb 1 hétig sikerült vele betartatni, azóta nincs ebben sem rendszer és ezt ki is használja , mert tudja hgoy ha kitartóan visít akkor megkapja végül amit akar. Erről is próbátlam párommal beszélni hogy a saját szabályainkat nem rúgjuk fel, mert a gyerke érdeke hogy ne legyen meghülyülve a tablettől, de természetesen én lettem leszólva hogy ne ugassak bele stb.
Ninsc kedvem sem nevelni, sem kínlódni vele, azt érzem hogy ő neveli félre rosszul és nekem kellene ezt elviselni, de a meglátásaimra nem fogékony, akkor csinálja egyedül. van amit nem kell erőltetni azt hiszem. AZ ő lánya, az ő felelőssége nem az enyém. Amit én mondok az úgysem jó.
válasza: válasza: válasza:#10
Nem 9-es vagyok, de ezt akkor is baromi hamar elengedtétek, egy ilyen kis gyerek mellett persze hogy nem egyszerű az élet, főleg ha anyuka depressziós is volt. Nem ez volt a kérdés, de biztos ez is megérne egy misét, hogy ez egyszerűen nagyon rövid idő, persze hogy nem úgy néz rád egy csecsemő mellett... na mindegy.
Legközelebb ne hagyd ott a munkádat egy nő kedvéért, eleve nonszensz, hogy munka nélkül cuccoálsz át valahova, így totálisan ki vagy szolgáltatva.
válasza:"Mi a rosszabb, elválni vagy egy gyereket úgy nevelni közösen, hogy nincs béke és nyugalom."
Te 70 km-re laksz, nem is neveled a gyereked, hát nem is vagy részese kb. az életének.
válasza: válasza:Teljesen átérzem, sokat várnak tőled. Az enyém sem teljesen normális, én sosem tudnám várni, hogy úgy szeressék, mint a sajátot. A hisztiknél anyuka szíve megesik a gyereken, mert jobban meghatja a sírása/kiborulása, mint téged. Simán lehet, hogy nem manipulálós kiborulások azok..
Viszont:”és nekem kellen többet tenni mert én vagyok a felnőtt.”
Ebben tök igaza van. Én értem, hogy krva idegesítő és falhozcsapnád néha, de azért csak cuki egy kicsit, olyankor simítsd meg a feje tetejét akkor is, ha utána duzzog egy sort. Igazi kis méregzsák lehet, de imádják, ha mennek utánuk és tudják, hogy a viselkedésük ellenére is szeretik őket. Kedvelni sosem fogod, borzalmas személyiségek és jól látod, sosem lesz kölcsönös kapcaolatotok, mert a gyerek nem képes rá, de neked mint felnőttnek néha lehetne egy-egy jó szavad, ha épp elmúlt a haragod a gyerek felé. Egy-egy jó megmozdulásuk szokott lenni, és hát.. igyekezhetnél jobban. Nem befenyíteni kell a gyerekek szabályosztással, nem fog javítani rajta, mert nem ép.. nem lehet kinevelni belőle a sérültségét.. annyira lehet támogatni/segíteni, hogy a lehető legkevesebb dologtól akadjon ki, akkor normálisabb lesz és szerethetőbb.
Tényleg átérzem, én is ebben vagyok(csak nekem saját gyerek), ha nem a gyerekem lenne, hanem egy idegen, olyan messzire mennék tőle, amennyire csak lehet, mert rengeteg rossz jön belőle akkor is, ha erőn felül teljesítek és ő érzi magát áldozatnak, mint nálatok, amiért a kedvenc kajáját nem a kedvenc tányérján kapja és ezért úgy viselkedik, mintha kiskutyákat tapostál volna el.. Lelkileg nagyon megterhelő elviselni őket. De amikor épp nem idegesítő, akkor észrevehetnél olyat, hogy pl az anyja szemét örökölte, vagy hogy cukin kunkorodik a haja, esetleg milyen jópofa hangja van vagy milyen részletekbemenően alapos. Ha más gyerekeket is látsz, fogsz tudni benne találni szimpi vonásokat is. Ne a kiképzőtisztje akarj lenni, hanem csak gyönyörködj benne néha, mint egy alkotásban:) leginkább akkor könnyű, ha mást csinál vagy csendben van!
Így meg tudod látni benne a jót is, illetve hát.. nem várhatsz egyenrangú viszonyt, te vagy a felnőtt és te vagy az ép. Sosem lesz teljesen kölcsönös kapcsolat köztetek, viszont tudom, hogx azt a kicsit sem adja meg, amit kérne. Az enyém heti 1x, ha megköszönöm valamit, kérni sem szokott, csak elmondja mi kell neki. 10+éve tanítom, rohadtul nem megy neki magától, van, hogy elveszi a kezemből a vizet, ha iszok, pedig 10/10x magyarázom vagy nem adtam, ha nem kérte. Egyszerűen nem fognak tudni változni, nem tanulnak tapasztalatokból.
Anyuka gondolom ismer több gyereket, tudja hogy az övé kis borzalmacska, de biztos nem minden tulajdonságát utálja, van, amiben a gyereke szimpibb, mint másé. Ezeket kellene neked is felfedezned, akkor te is tudnád értékelni a gyereket.
Kicsit mártírkodsz is egy sort, mindenki tudja, hogy qrva nehéz elviselni őket.. keress hobbit, amiben a gyerek nem annyira idegesítő(videójáték) vagy bármi, amit tudsz vele csinálni közösen.
válasza:#9 vagyok.
3.5 éves volt a nagylányom, mikor eljöttem az exemtől (10 éves kapcsolat), tudom, milyen ez.
A férjemmel is volt válságban a házasságunk (2 közös gyerekkel), a legnagyobb mélypontnál végül elgondolkodtam, hogy nem akarom bukni a családot, nem akarom az anyám példáját követni, és szeretném, ha helyre tudnánk hozni a dolgokat.
Meg tudtuk oldani.
Azóta lett még egy gyerekünk.
(Mi a jobb a gyereknek?
Biztosan állíthatom, nekem jobb lett volna, ha anyám apámmal marad, minthogy összejött a fa$zkalap exével, aki engem nem bírt elviselni, de a fia, aki jött láthatásokra, az volt a kiskirály…)
A 3. gyerekem hasonló kaliber, mint a kérdésben szereplő kislány.
Nevelési hiba lenne? A többi miért nem olyan akkor?
Neki se véletlen van papírja. És szülőként is rohadt nehéz sokszor kezelni.
Mert nem működnek nála azok a dolgok, ami pl a többi gyerekemnél igen.
És falnak megyek, mikor valaki azzal jön, mit kellene, hogy kellene, vagy kellett volna.
Nem tudja, nem éli át, ne szóljon bele.
Ezért is javaslom, szàllj ki ebből, nem fogsz megváltozni, az autista meg nem lesz a kedvedért neurotipikus….
válasza: válasza:Az hogy a gyerek autista nem egyenlő azzal, hogy elkényeztetett neveletlen
Érdekes mód valahogy a történet végére mindig eljutunk arra a pontra mikor az 5 éves már ilyeneket mond hogy seggrej, rohadjak meg..
Ilyen viselkedés elsősorban a cigóknál van, nem tudom és nem is akarom elhinni, hogy normális ép eszű ember hagyná egy 5 évesnek, hogy így beszéljen alapból vagy egy felnőttel.
Nem kell amögé bújtatni , hogy autista.
Nem tudom még is mit vársz milyen tanácsot amit még nem kaptál?
Miért ragaszkodsz egy olyan kapcsolathoz amiben szarba se vesznek?
válasza:Inkább költözz vissza és fókuszálj a saját gyerekekre!
Tényleg egy p...a többet ér?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!