Egy szülő mondhatja a 4 éves nem tud lenyugodni gyerekének, hogy elegem van belőled! ? Kicsit sajnálom a gyereket amikor hallom a konfliktust.

Nézd. Egy négyéves gyerek néha órákig képes hisztizni valamin, ami tegnap még teljesen rendben volt. Egy szülő meg közben alszik napi öt órát, próbál dolgozni, főzni, életben maradni. Igen, néha kicsúszik egy „elegem van”. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti a gyerekét, hanem azt, hogy ember és nem egy zenélő Montessori-baba, ami mindig nyugodt hangon ismétli, hogy „értem az érzéseidet, kisfiam”.

A gyereknevelés nem egy Instagram-idézetekből álló meditációs gyakorlat. Néha káosz, néha türelemjáték, néha meg az ember idegrendszere úgy érzi, hogy beadja a felmondását.

És igen, lehet sajnálni a gyereket egy-egy feszült pillanatban. De őszintén szólva én jobban sajnálom azt az embert, aki kívülről, teljes kontextus nélkül, kommentmezőből osztja az észt. Az a fajta „szakértő”, aki valószínűleg egy aranyhalat sem tudna három napig életben tartani, de a gyereknevelést már doktori szinten elemzi.

Szóval röviden: egy szülő néha elfárad és hülyeséget mond. Az internetes troll viszont állandóan. És az utóbbin sokkal nehezebb segíteni.

Szerintem ez nagyon enyhe, simán mondhat ilyet a szülő ráadásul sok iskolás nem érti szövegértésben az elegem van, elegem van belőled és az elegem van a viselkedésedből részt, ezért felesleges túltolni az óvatoskodást. Annyit fog felfogni, hogy felhúzta az anyját és az mérges, ez meg tök normális. Az is, ha mérgében néha kiabál vagy elmondja a véleményét érzelmekkel telve, sőt az is, ha a véleménye negatív a gyerekre nézve, hisz az a valóság, hogy rosszat tett. Az érzelmeket akkor tanulja, ha kifejezik azokat és nem árt, ha reális visszajelzést kap.

Amúgymeg.. szerintem aki itt ír nem troll, hanem kicsi gyereke van, akár nem beszélő totyogó, baba, vagy csak terhes(esetleg szorongó). Amikor 2 éves volt az enyém, akkor kezdett megváltozni a véleményem, de 5-6 éves koráig még lelkiismeretfurdalásom volt, ha kiabáltam vele. Már nincs, nem kellett volna visszafognom magam akkor sem. Emlékszem mikor egy éves volt, elsírtam magam és pszichológiai vizsgálatnak akartam alávetni azokat, akik a babákat önálló alvásra szoktatják(hagyják sírni), mert a baba csak sír, rosszul van és senki sem segít neki, az sem, akinek a legjobban kéne.. nagyon dolgoztak a hormonok.

Az elegem van belőled vagy pedig az elegem van a viselkedésedből/amit csinálsz, nem ugyanazt az üzenetet hordozza.

Teljesen mindegy, hogy MOST érti-e a különbséget, mert ezek tudatalatti mantrákként rögzülnek. Ezek a párkapcsolati dinamikákban, a munkahelyi konliktusokban és úgy általánosságban az emberi kapcsolatiaban aktivizálódnak - és nem, nem emlékképekként.

"Annyit fog felfogni, hogy felhúzta az anyját és az mérges, ez meg tök normális."

Az normális, hogy az anyja mérges a gyerekre, mert rosszat csinált. Igen.

Az, hogy ezt az anyja hogyan fejezi ki, az nem mindegy. Amit te írsz, nem egy érett felnőtt viselkedése, hanem a megragadt 4-5 éves szint.

"ha a véleménye negatív a gyerekre nézve, hisz az a valóság, hogy rosszat tett" Te magad is leírod, mégsem látod a különbséget. A gyerek rosszat TETT, nem a gyerek rossz. Így a gyereket minősíteni hiba.

"Az érzelmeket akkor tanulja, ha kifejezik azokat és nem árt, ha reális visszajelzést kap."

Amiről írsz, az nem az érzelmeknek a kifejezése. Az az lenne, hogy az anyja megmondja neki, hogy most nagyon mérges vagyok, mert ezt meg ezt csináltad Tehát énközlései vannak, vagyis magáról, a saját érzéseiről beszél, és nem a gyereket minősíti, hanem a cselekedetét.

Ha nem érzed, hogy mi a kettő között a különbség, akkor azt sem látod át, hogy egyiknek illetve másiknak mik a HOSSZÚTÁVÚ hatásai.

Az anya? És az apa ? Miért mindig az anya ? A jó istennek sincs annyi ereje,mint amennyit egy átlag nőtől ma még követelnek.

Nagyon nem jó ez így. Pár évtizede még körmös, pofon,teljesen elfogadott volt. Ez nyilván nem volt jó. De az ellentéte,hogy gyakorlatilag még rondan sem szabad nézni mert jaj szegény gyerek is nonszensz.

És ne felejtsük el hogy nemcsak a szülők hatnak a gyerekre. Az,hogy az intézmények,más gyerekek,a média,stb kárjait is egyetlen egy személy viselje a hátán,hogy kompenzálja lehetetlen elvárás.

A megoldás a tehermentesítés lenne, illetve a megfelelő edukáico,mondjuk a pitagorasz tétel helyett

Szerintem te vagy gyengébb szövegértésből:

a véleménye negatív a gyerekre nézve

Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a gyereket megszólja, hanem az így nézni ki: a véleménye szerint a gyerek negatív

Amit írtam azt jelenti, hogy a gyereket rossz vélemény éri(akár a tette miatt is). Azt nem, hogy a gyerek a rossz;) árnyalatnyi különbség. Én értem, hogy mit mondasz, de szerintem nincs jelentősége, érzelmi lenyomatok maradnak meg, nem pedig szavak, amiket fel tud idézni, és nem fogja felfogni a rosszat tettél/rossz vagy közt a különbséget, ha csak ennyit hall. Aki meg kiabàl nem csak annyit mond, hogy elegem van, hanem AZT IS mondja, ezek mellé meg még egy tucatszor fogja minősíteni a gyerek tettét, magyarázni, nevelni is, a kérdés nem az volt, hogy ha csak ezt teszi, hanem ezt is(meg nyilván mást is)

Attól, hogy elszakad a cérna nála, nem szűnik meg előtte-utána terelni, oktatni, nevelni a gyereket és lehet rohadt mérges rá a tette miatt.

15: egyszerűen ha ezen felháborodsz, akkor nem érted amit mondok. Az, hogy nem ítélem el a gyerek egész lényét, nem mondom neki, hogy ő rossz, hogy nem mondom neki, hogy elegem van belőle úgy am block, hanem odafigyelek a szavaimra, és olyan üzeneteket adok neki, amivel határokat tudok húzni, de nem rombolom a személyiségét, az a felnőtt működésből adódik. Aki erre nem képes, az maga csak felnőtt, de konfliktuskezelésben, érzelemszabályozásban, indulatkezelésben ő maga is megrekedt egy gyerek szintjén. Így pedig nem lehet elvárni a gyerektől, hogy felnőve jól csinálja.

Amit meg az intézményekről, meg a minden egyébről mondasz, az igaz, csak azt felejted el, hogy az első pár évben, amíg a szülő van a gyerekkel, akkor fekteti le azokat az alapokat, amik szerint definiálja magát (tudatalatt) és az intézményben meg a kortársai között fog viselkedni. Egy olyan gyerek, aki otthon csak azt hallja, hogy ő milyen rossz és elege van belőle a szülőjének (hogy ne csak anyát mondjak), az mire intézménybe kerül, ezzel azonosul.

Az meg hogy régen sz.rul csinálták, miért kell azt jelentse, hogy nem lehet jobban, tudatosabban? Annyi, hogy mivel velünk is rosszul csinálták a szüleink, ezért mi ezt csak akkor tudjuk jobban csinálni, ha a személyes fejlődésünkbe munkát fektetünk, és nem csak széttárjuk a kezünket és azzal takarózzunk, hogy "tanulja meg a gyerek, hogy anya is ember, és igenis van jogom kiabálni vele, legalább látja, hogy mérges vagyok". Ez is egy hozzááláás, de nem arra irányul, hogy stabilabb alapokkal nőjjön fel egy gyerek.

Azt szoktam mondani, hogy elegem van ebből, hogy… (adott dolog.)

Egy szülőtől sem várható el, hogy kötélből legyenek az idegei.

A gyerekek nem egyformák.

Akinek nincs problémás gyereke, annak meg aztán halvány lila fingja nincs, milyen helyzeteket kellene megoldani.

Na meg hogyan…

16:mindenkiben vannak anyja/apja által sokszor mondott mondatok, mantrák, amik meghatározzák a személyiségét, azt hogy hogyan helyezi el magát a világban. Az elegem van belőled a szülő részéről egy erős mondat, ami akár meg is maradhat. Pláne, ha csak enyni hangzik el és nincs kioldás - erről ugye itt nem volt szó.

De mindegy, higgy amit szeretnél, én meg úgy csinálom, ahogy szerintem jó. És én nem mondok ilyen mondatokat a saját gyerekemnek. Amit látok eddig, illetve a szűkebb és tágabb környezetünk visszajelzései alapján nagyon jó úton vagyunk. Úgyhogy maradok ennél. Te meg maradj annál, ahogy te csinálod.

#15 nem olvastam el végig,de már az elején kihagysz egy két dolgot:

A tartós alvásmegvonás bizonyítottan elváltozásokat okoz az ágybane,a frontális Lébény én főleg. Már egy két rossz éjszaka is. Hosszú távon még hajaj. Itt most nem féltem ki,olvass utána ha érdekel.

Évekig még nagyon kevesen vannak otthon. Külföldön meg főleg.

Ennyi elég is. Én nem akarok senkit meggyőzni. És fordítva is elvárom,hogy békén hagyjanak.