Mégis mit rontottam el?

Question

2 gyerekünk van.
7 éves a fiunk, 4 a lányunk.Kezdem az elején. Engem nevelőapám hülyére vert gyerekkoromban. Még azért is kaptam, amihez közöm nem volt.
Sokáig emiatt gyereket se akartam, mert nen akartam ezt a példát továbbvinni. De aztán jött az érzés, kettő is lett. Imádom őket.Viszont a rossz gyerekkorból adódóan, a nevelésem átesett a ló túloldalára.
Ott tartunk, kérek valamit, 3x kérem, negyedikre ordítok, majd 5.re megcsinálom inkább én, mert csak felidegesít a dolog.Eljutottunk oda, hogy egy házicseléd lettem. Nem képesek semmit megcsinálni. Bármit kérek, meg se hallják.Fiam elsős. Nála egyre jobban magatartási problémák vannak. Visszabeszél, nem fogad szót, nem csinálja a feladatait.Hiába papolok, megígér fűt fát, majd egyik fülén be, a másikon ki.Lányom alapból önfejű. Hiába kérek bárnit, az ellenkezőjét csinálja. Visszabeszél, sokszor kezelhetetlen.Elrontottam...Még kicsik, most szeretném helyrehozni, míg nem késő.
Nem szeretném, hogy elveszítsem a kontrollt, hogy a fejemre nőljenek..
De hogy? Nem tudom hogy kellene nekikezdeni

Válaszadó #7 · Accepted Answer

Jól írják, mások is így csinálják, legyenek következmények.
Nálunk pl addig nincs mese, amíg át nem öltöznek. Addig nincs édesség, amíg nem esznek valami (számomra) rendeset. Ha nem csinálja meg amit kérek, akkor én sem csinálom meg amit kér. Pl addig nem indulunk a játszótérre|mamához|fagyizni|stbHelyettesítsBe amíg nincs rend.

Válaszadó #1 · Answer

Nálunk ha egy nyüves füzet otthon marad, már hívnak. Kétszeri hiány esetén már fogadóóra és kiselőadás.

Válaszadó #2 · Answer

Persze, hogy nem pakolnak el. Tudják, hogy csak mondod, hogy kidobod, de nem kidobod, hanem, elpakolod helyettük. Semennyire nem vagy következetes. Nekem még csak másfél a gyerekem, de hamar rájött, hogy jobb, ha van játék a karámban, mint ha nincs. Őrült módon rongál. Minden játék max.1 napig tartana nála, de egyszer elegem lett ebből és kétszer szólok, a harmadiknál elveszem. Nyilván, ő még nem számolja, de mindig elmondom, ha tovább csapkodja/üti/tépi (ami épp aktuális), elveszem. És így is lesz. Aztán a következőt és a következőt is. Egy idő után gyönyörűen játszik a még bent lévőkkel.

Válaszadó #3 · Answer

21-es: ilyen esetben a szülö egyszerüen megmondja a tanárnak, hogy mi a helyzet, a normális tanár meg nem a szülöt piszkálja

Válaszadó #4 · Answer

A leírásod alapján nincs semmi következmény. Csak szólsz 15ször, és aztán megcsinálod.

Akkor minek csináljak meg, ha tudják, hogy majd a hülye anyjuk megcsinálja, ha megunta a szólongatást?

Kiskortól kezdve arra kell szoktatni őket, hogy vannak következményei a dolgoknak. Ha nem csinálnak meg bizonyos dolgokat, nincs mese, édesség, barátozás, bármi.

De ezt nem 7-8 évesen kell elkezdeni

Válaszadó #5 · Answer

Ez nem ennyi, hogy nem csinálják just se pakolsz össze. Ez ennél sokkal összetettebb. Nincs kapcsolatod a gyerekeiddel, nekik nincs érzelmi biztonságuk. Ezt így nem lehet, és hiába írok valamit ami nálunk működik, nem ugyanazok az alapok.
Családterápia, neked pszichológus kéne, illetve egy jó szülő-gyerek konzulens (pl. pozitív fegyelmezés vagy erőszakmentes kommunikáció témában).
Egy gyk-s poszttól semmi nem fog változni illetve egy gyk-s posztban le se lehet írni. Mert önmagában az hogy nem csinálod innentől meg helyettük nem megoldás és még ronthat is a helyzeten.

Válaszadó #6 · Answer

25 vagyok: aki lepontozott annak üzenem, hogy lehet erőből nevelni, de nem az a normális kapcsolat alapja. Meg lehet nézni milyen a szülő-gyerek kapcsolat nagyobb korban, ahol erőből csináltak mindent.
Nem, mielőtt valaki szándékosan félreérti, nem azt mondom, hogy rájuk kell hagyni, meg nem kellenek határok, de ez a "majd én megmutatom, beleállok, én vagyok az anyjuk" nevelés nem működik hosszútávon. Illetve persze kinek mi a cél...

Válaszadó #8 · Answer

#26! Biztos véletlen, hogy mindig mások mennek szembe a forgalommal...

Válaszadó #9 · Answer

27: nem, nem abból, hogy nem pakolják el a ruháikat, hanem hogy állandó ordibálás megy otthon, hogy állandóan visszabeszél, felesel, magatartás problémái vannak. Fenyegetőzöl, hogy kidobod a játékaikat, majd elteszed őket, ergo nem tartod be azt, amit ígérsz. Ez a környezet ne haragudj, de nem az érzelmi biztonságot erősíti egy gyerekben. Ugyanis az érzelmi biztonságot nem csak az adja, hogy anya megölel és elmondja mennyire szeret.De engem nem érdekel, csinálja mindenki ahogy jónak gondolja. Nyomd le a torkukon, legyél következetes (mert csak ezen múlik :D) és nézzük meg a végeredményt 10 év múlva.
Ez az erőből tekintélyelvűség ugyanúgy kapcsolatromboló.
29: De a legtöbb ember nem látott mást, nem is ismer mást, így nem is tud másfelé menni. Ezzel én nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Max annyit hogy elmondom bizonyos helyeken, hogy mi hogy csináltuk - de az nem egy egybekezdéses poszt. Mivel én tudok hatni a gyerekemre, nincs az iskolában vele magatartásbeli probléma, és van feladattudata (és nem, nem szobanövény, és igencsak erős akaratú), így megengedem magamnak, hogy elhigyjem, hogy eddig nem csináltuk rosszul (amit mind az óvónők anno, mind a pedagógusok visszaigazoltak eddig). De biztos szembe megyek az autópályán :D

Válaszadó #10 · Answer

Ilyen gondok nálunk is voltak, hogy pl. hiába kértem, nem pakoltak el. Amikor végképp meguntam, közöltem, hogy akkor most utoljára szólok, 10 perc múlva bejövök, ami a földön van, azt összeszedem, de a szemeteszsákba. Megtettem. Volt meglepődés meg sírás, de rohadtul megjegyezték. Hozzáteszem, először nem dobtam ki semmit, mikor lehiggadtak és átbeszéltük a helyzetet, visszaadtam a cuccaikat, de közöltem, hogy legközelebb tényleg repül. Elhitték. Párhavonta meg kell említeni a kukászsákot, de az általában elég. Nekem a nagy 11 éves, ők már járnak át a barátnőkkel egymáshoz ottalvósra stb., alap feltétel, hogy rend legyen a szobájában, ha menni akar.
Felszereléshiány: mindenre nekem kellett figyelni, meguntam, hagytam otthon felejteni a cuccokat. Igen, írt a tanár, megmondtam neki, hogy mivel úgy tűnik, a számat hiába tépem, úgy döntöttem, hagyom, hogy elszenvedje a suliban a következményeket, majd abból megtanulja. A tanár azt mondta, hogy oké, a gyerek megtanulta a második alkalom után.
Ruha: azokat a ruhákat, amik nem kerülnek a szennyestartóba, nem mosom ki. A nappaliból összeszedem egy lavórba, hogy ne legyen a lakás undorító, de nem vagyok hajlandó kimosni, a szobájukból fel se szedem. Ebből szokott lenni pár napig nyafogás, mert a kedvenc póló, meg az a gatya kell, de nem érdekel. Amint összeszednek minden kallódó ruhát a szobájukból, és a lavórból is átraknak mindent a szennyesbe, kimosom. Itt is elég volt pár alkalom ahhoz, hogy minimálisra redukálja a szétdobált ruhákat.
Általánosságban: kérnek, hogy valamiben segítsek. Ha én kértem korábban valamit, amit leszarnak, azt szoktam mondani, hogy hát nekem is volt egy kérésem, hiába. Akkor általában megcsinálják.
Nem azt mondom, van hova fejlődniük még, de nekem ilyenekkel elég sokat sikerült javítani a helyzeten.

Mégis mit rontottam el?

Kapcsolódó kérdések: