Mégis mit rontottam el?

Ilyen gondok nálunk is voltak, hogy pl. hiába kértem, nem pakoltak el. Amikor végképp meguntam, közöltem, hogy akkor most utoljára szólok, 10 perc múlva bejövök, ami a földön van, azt összeszedem, de a szemeteszsákba. Megtettem. Volt meglepődés meg sírás, de rohadtul megjegyezték. Hozzáteszem, először nem dobtam ki semmit, mikor lehiggadtak és átbeszéltük a helyzetet, visszaadtam a cuccaikat, de közöltem, hogy legközelebb tényleg repül. Elhitték. Párhavonta meg kell említeni a kukászsákot, de az általában elég. Nekem a nagy 11 éves, ők már járnak át a barátnőkkel egymáshoz ottalvósra stb., alap feltétel, hogy rend legyen a szobájában, ha menni akar.

Felszereléshiány: mindenre nekem kellett figyelni, meguntam, hagytam otthon felejteni a cuccokat. Igen, írt a tanár, megmondtam neki, hogy mivel úgy tűnik, a számat hiába tépem, úgy döntöttem, hagyom, hogy elszenvedje a suliban a következményeket, majd abból megtanulja. A tanár azt mondta, hogy oké, a gyerek megtanulta a második alkalom után.

Ruha: azokat a ruhákat, amik nem kerülnek a szennyestartóba, nem mosom ki. A nappaliból összeszedem egy lavórba, hogy ne legyen a lakás undorító, de nem vagyok hajlandó kimosni, a szobájukból fel se szedem. Ebből szokott lenni pár napig nyafogás, mert a kedvenc póló, meg az a gatya kell, de nem érdekel. Amint összeszednek minden kallódó ruhát a szobájukból, és a lavórból is átraknak mindent a szennyesbe, kimosom. Itt is elég volt pár alkalom ahhoz, hogy minimálisra redukálja a szétdobált ruhákat.

Általánosságban: kérnek, hogy valamiben segítsek. Ha én kértem korábban valamit, amit leszarnak, azt szoktam mondani, hogy hát nekem is volt egy kérésem, hiába. Akkor általában megcsinálják.

Nem azt mondom, van hova fejlődniük még, de nekem ilyenekkel elég sokat sikerült javítani a helyzeten.

"Mivel én tudok hatni a gyerekemre, nincs az iskolában vele magatartásbeli probléma, és van feladattudata (és nem, nem szobanövény, és igencsak erős akaratú), így megengedem magamnak, hogy elhigyjem, hogy eddig nem csináltuk rosszul"

Az én gyerekem meg a kezdetektől következetesen van nevelve, következményekkel, és tud viselkedni, nincs vele gond a suliban, itthon sem igazán, pedig ő hiperaktív egyébként. Akkor most én elnyomtat szegényt?

Amúgy minden "szobanövény" gyerek anyja azt mondja, hogy az övé nem az, csak jól van nevelve, bocsi 😀

Nem, ez azt jelenti, hogy nem tudod értelmezni azt, amit írok. 🫣

“ Amúgy minden "szobanövény" gyerek anyja azt mondja, hogy az övé nem az, csak jól van nevelve, Bocsi”

Te már csak tudod milyen a gyerekem. 😅😅😅

Te is tudod, milyen lehet másnak a gyereke.

A következetes nevelést kvàzi erőszakosnak állítod be, meg eredménytelennek, bezzeg a végtelen megbeszélesek 🤣

Amúgy nekem két gyerekem van, mert van egy kisebb is, szóval innen is tudom, hogy ami az egyiknél beválik, a másiknál nem. Egy gyerekkel észt osztani feleseges, mert nem tapasztalod, hogy reagál egy másik gyerek ugyanarra a nevelésre.

És nem azt mondtam, hogy biztos szobanövény a gyereked, csak hogy minden halál nyugodt, szobanövény típusí gyerekkel rendelkező anyuka ismerősöm is ezt mondja, hogy az ő gyereke aztán nem ilyen típus, mert maga előtt mindenki letagadha ezt, szóval veled is előfordulhat ez.

“ A következetes nevelést kvàzi erőszakosnak állítod be, meg eredménytelennek, bezzeg a végtelen megbeszélesek 🤣”

Nem ezt mondom. Senki nem beszélt végtelen megbeszélésekről, és senki nem mondta, hogy nem kell a következetesség. A lényege az volt egy mondatban, hogy CSAK az erőből nevelés, tekintélyelvűen, ez a meg kell csinálnom mert én azt mondtam, hosszútávon vannak mellékhatásai. És nem, mégegyszer leírom, nem azt mondom, hogy nem kellenek keretek, szabályok, következmények, de egy ilyen szituban nem így, ahogy mindenki írja, hogy “mostantól juszt se csináld meg”. Ez kivitelezhetetlen és romboló hatásúnak tartom, igen. De nem megyek bele, mert nem érted vagy nem akarod érteni.

“ szóval veled is előfordulhat ez.”

De nem fordul.

Én is mondhatnék olyat hogy a hiperaktív meg adhds meg neurodivergens gyerekek szülei azt gondolják hogy csak nekik nehéz, és sima neurotipikus gyerekkel nem lehet az.

Én úgy csináltam, hogy az elrakodást közösen végeztük. Szóltam a gyerekemnek: na, most rakodjunk el együtt. És közben beszélgettünk, nevetgéltünk. Kész buli volt ez minden nap.

Már felnőtt, és meg kell hagyni, sokkal rendszeretőbb, mint én.

A tanulásba is bekapcsolódtam, amikor kérte. Sőt, középiskolás korában, amikor már randizott, nem egyszer megcsináltam helyette a háziját. Soha nem élt vele vissza. Talán azért, mert ezek a dolgok mindig viccelődve történtek, nem váltottam ki belőle az ellenkezést a parancsaimmal.

Nem kell megcsinálni helyettük.

Ami ott van a szoba közepén, azt belebxkodod egy nagy kukászsákba és megy ki a garázsba. Ha tanszer, ha játék, ha ruha.

Hidd el, gyorsan megtanulják, hogy rakjanak rendet maguk után.

Mosni: nem kell. Ami a szennyesben van, azt kimosod, ami nincs ott, nem mosod, max megy koszor ruhában.

Az a baj hogy TÉGED zavar, ezért végül úgyis megcsinálod, amit ők meg kihasználnak. Szrd le az egészet jó magasról, de ha nagyon zavar a kupi, akkor szemeteszsák.