Akinek mozgásban el volt maradva a gyermeke, mikorra hozta be a lemaradást? 4.5 évesem nem érdekli a bicikli. Igaz a roller se, motorozni szokott, de csak gyerekekkel együtt

Én 7 évesen tanultam meg biciklizni.

Oviban nem tudtam leguggolni, ezért elküldtek TSMT tornára, ami mindig szombaton 8 órakor kezdődött. 🤣😭 Amúgy olyan ázsiai módon még most se tudok leguggolni. XD

Én meg 30 évesen tanultam meg labdát pattogtatni. De közben tanár lettem,és egyáltalán nem hiányzott a labdapattogtatás, higgyétek el!

A lányom talán 8 vagy 9 éves korában tanult meg biciklizni. Futóbiciklizni sosem tudott. De most rollerezik és biciklizik is.

20 hónapos korától kapott mozgásfejlesztést 7 éves koráig. (1 év TSMT, gyógytorna, különböző mozgásfejlesztő foglalkozások a Szakszolgálatnál).

11 és még nem hozta be, nem is fogja, de nem olyan nagy baj ez. Nem lesz sportoló, de tud járni, futni, lépcsőzni, nem mozgáskorlátozott, pedig ez volt a jóslat. Nem látszik rajta, hogy bármi baja lenne, de komplex mozgásformák, mint pl: korcsolya, úszás nem mennek.

Születésétől kapott fejlesztést intenzíven, minden terápiát próbáltunk, megkésett volt végig.

Amúgy futóbiciklizni sose tudott, nem motorozott 5 méternél többet. Pótkerékkel 5 évesen tanult meg biciklizni. 8,5 évesen pótkerék nélkül, pont akkor amikor az 5 éves testvére is.

Most az úszással küzdünk. Részt vett 2 év úszó nemzet programban és azóta 3 éve egyéni speciális oktatóhoz jár, de még pár tempónál nem megy több.

Hagyjuk már szegény gyerekeket békén!

Az enyém 5 éves, mondta most már nem kell neki pótkerék (nagyon ritkán biciklizünk, hegyen lakunk, nincs hol), így hát levettük, de ugye eldőlt vele elsőre - erre azonnal mondta is hogy akkor inkább nem biciklizik... azóta sem került elő. Rollerezni jól tud, de másfél éve azt is hanyagolja.

Eszembe nem jutott hogy le lenne maradva. Majd megtanul ha akar. Úgysincs hol tekernie amúgy.

Orvos diagnosztizálta, hogy el van maradva vagy csak nem érdeklik ezek?

Én közel 30 évesen se tudok biciklizni és eszem ágában sincs megtanulni, pláne nem a városi forgalomban. Gyerekként erőltették, rettegtem tőle, gyűlöltem az egészet és nem is ment (gondolom, ezért). Roller sem érdekelt, azzal néha mentem pár kört lassú tempóban, de attól is fstam, hogy elesek vele. Nem testi/szellemi fogyatékos gyerek voltam, csak betoji, a labdától is féltem és elugrottam inkább, semmint elkapjam. Pedig még csak lusta sem voltam, imádtam futkosni, molyolni a kertben, ásni, de a sebesség és a bizonytalan egyensúly na az nagyon nem az én asztalom volt és felnőttként sem az (bár lovagolni meg szerettem).

#7

Miért pontoztatok le? Tök igaza van! Mintha nem lehetne így élni...

Az én lanyom pl. nem rajzol. Az istennek se, semmit sem. Most lesz 5, es önszorgalmúlag irni tanul, azt imadja. Hamarosan megyünk statuszra, a rajzos kérdesnel megint ott lesz egy nagy nulla. Minden mas teljesen oké.

Tovabbra is azt gondolom, hogy túl van ez gondolva!!

Az én kisfiamat se nagyon érdekelték sokáig az ilyen mozgások, a kismotorra is kb. 3 évesen kapott rá, pedig magas gyerek volt mindig, tudott vele közlekedni lassan már elég korán, de nem szerette. Furcsa volt, de nem aggódtam, ő olyan molyolósabb típus volt mindig, nem az a forgószél :)

Azóta még egy év sem telt el, de már ügyesen biciklizik pótkerékkel (első próbálkozásra tudta tekerni), rollerezik, mototozik szélvészként, és most épp görkorizni próbálkozik. De még mindig hajlamos elhajítani a motort és inkább percekig guggolni egy bogár mellett. :)