Nagyon szomorú vagyok, szerintetek normális?

Question

Vártnál előbb akart kijönni a testvére a 20 hónapos kislányomnak persze fel van készülve az ember , de valahogy mégse. Most vagyuk 3 napja benn a lánykám otthon anyóssal alszik , ébred, napközben édesanyámmal meg vele vannak felváltva, apjával kicsit, és sajnos azt kell mondjam nem erre számítottam, nagyon aggódtam hogy az alvása hogy alakul, mert nem altatta még más csak én a kis rutinunkkal, aztán meg se érezte hogy nem vagyok ott semmi, sem az hogy keresne (vagy csak anyós nem mindja el) de semmi tényleg , hívni szoktam videóchaten akkor ha anyámmal van talán örül hogy lát, de mikor anyóssal hívnak le se szar.... szó szerint ma is el ment inkább nézelődni stb ez mennyire normális??

Válaszadó #3 · Accepted Answer

Tombolnak benned a hormonok de próbálj az eszeddel gondolkozni.
Logikusan.
Egy részt amikor kigondoltátok hogy akartok még egy gyereket akkor tudnod kellett hogy bármikor befektethetnek ha valami van. Vagy akár előbb is szülhetsz. Ezzel mindenkinek számolni kell.
A másik, hogy mivel nem otthon szülsz tudtad hogy valakinek a gyerekkel kell lennie és altatni is fogja.
Szerintem örülnöd kellene, hogy ott van édesanyád és az anyósod is és segítenek. Örülnöd kellene hogy a lányod jól viseli. Szerintem sokkal rosszabb lenne ha ordítana utánad. Jól meg is szívná ezt mindenki. A gyereked első körben, de anyád és az anyos is.
Szoval hagyd ezt a szomorú vagyok mártír dumádat.
Örülj hogy segítenek, örülj hogy otthon minden rendben. Miattuk nem kell aggódnod.
Koncentrálj a most született gyerekedre. Aki ha jól értem előbb jött. De gondolom neki nincs baja mert nem miatta szomorkodsz. Akkor meg max 1 hét után csak haza engednek.

Válaszadó #1 · Answer

Nem, nem normális, hogy kicsi mellé kellett még egy pici úgy, hogy még annak az egynek a fejlődésével se vagy tisztában

Válaszadó #2 · Answer

Ez teljesen normális, egy gyerek minden probléma nélkül el tud aludni mással is, a "te kis rudinod" meg NEKED fontos, nem a gyereknek.

Válaszadó #4 · Answer

Koszond meg a segitseget es ennyi. Nincs ezzel mas teendod.
Olvass egy jo konyvet, pihenj, ha tudsz.Nem ertem mit akarsz a gyerekedtol, de annyira kicsi meg, fel se fogja kb mi tortenik most vagy egyaltalan mi a fene az a videochat, anya hol van, mit csinal… Valoszinuleg orul, hogy mamazhat es ennyi.
Te meg orulj inkabb ennek, ez nagy ajandek 🙂

Válaszadó #5 · Answer

A hormonok csinálják veled. Ennek örülni kell, hogy jól viseli, biztonságban érzi magát a mamákkal. Ez a legjobb, ami történhetett, hogy ennyire stabil és biztonságos környezetben van.
Vagy lehet este emleget, csak anyósod próbál kímélni, hogy ne érezd rosszul magad, mert a nagyobb este sír emiatt. A picire tudj koncentrálni.
Amúgy az jobb lenne, ha sírna? Barátnőm amikor megszülte a picit, a "nagy" (18 hónap van köztük, még ő is pici volt) hányásig sírt, szó szerint. Alig evett, azt is kihanyta amikor épp hiányolta az anyját. Mikor hazamentek (4nap) meg látványosan kerülte az anyját, meg sem foghatta mert haragudott rá. Napokig kellett békíteni, pedig amíg nem volt otthon utána ordított. Senkinek sem volt jó. A gyereknek sem, a mamának sem, az apának sem, anyának sem. Leginkább a gyereknek volt pocsék az egész

Válaszadó #6 · Answer

#1, húzd le magad a wc-n légyszíves. Megmented a világot egy idiotatol

Válaszadó #7 · Answer

Szerintem próbáld nézni ennek a jó oldalát. Én igazán megértelek, én is féltékeny típus vagyok, és nekem is rosszul esik, ha pl nekem nem akar puszit adni, anyósomat meg szó szerint letámadja a puszival 😆. De 2 gyerekkel sokkal nehezebb lesz, mint egyel, és milyen jól fog majd jönni, ha kimerülsz, és az egyik nagymama azt mondja majd, elviszi pár órára a nagyobbat, vagy ott is aludhat. Nem kell majd aggódnod, hogy vajon jól érzi-e magát. Ez áldás lesz majd akkor, hidd el.

Válaszadó #8 · Answer

Gondolj bele hogy regebben nagyon sok no par honap utan visszament dolgozni a gyerek egesz nap bolcsiben volt. sokszor jobban ragaszkodott a gondozonohoz mint az anyjahoz. Megis mit szerettel volna hogy egyfolytaban sirjon utanad. semmi baj ezzel a kislany egeszseges es jol erzi magat azokkal akikkel jelenleg van hiszen egyik sem idegen a szamara.

Nagyon szomorú vagyok, szerintetek normális?

Kapcsolódó kérdések: