Nem visz rá a lélek, hogy megüssem, egyszerűen nem tudom megtenni, de igy mégis mi lesz?

Ne üsd meg. Most találtam pont ezt a cikket, meg balra válaszd a 2.5 évesekről szólót, nagyon meglepő és tanulságos szerintem. Nekem legalábbis az volt:

[link]

Egy tipikus kis "drama hercegno" :))))

Tenyleg okos kislany, szepen megtanulta, hogy barmit megtehet, anya raszol, o elsirja magat, es maris kibujt a buntetes alol.

Egy gyereket nem kell, nem is szabad megutni. De megbuntetni meg kell.

Ha rosszalkodik, allisd a sarokba, es igenis mond el erelyesen, hogy, amit tett, az rossz, es te ezt nem helyesled. Ha sir, had sirjon (szemely velemenyem szerint hiszti), majd megnyugszik, jelenleg azt erzi o az ur(holgy) a hazban, es nem is all messze a valosagtol.

En a helyedben igen gyorsan a sarkamra allnek, ha nem akarod, hogy tinikent majd jol radvagja az ajtot.

Ovoneni

Semmiképpen se kezdjétek el verni a gyereket, mert azzal csak ártotok neki (és nem mellesleg a bántalmazást a törvény is bünteti, ezt ajánlom figyelmébe az ismerősötöknek is)!

A lánykátok éppen abban a korban van, amikor feszegetni kezdi a határokat. Mondhatni, normális jelenség, hogy nehezebben bírtok vele, mint eddig. Valamit azonban tudnotok kell: nem gonoszságból csinálja, amit csinál, hanem azért, mert ez is hozzátartozik ahhoz, hogy elkezdje megtanulni az önállóságot (ami bizony önálló akaratot is jelent).

A csecsemő még úgymond "része" az anyukájának. Tőle függ, nélküle mindenre képtelen. Azonban ahogy növekszik, és fizikailag is megtanul eltávolodni a szüleitől (kúszik, négykézlábazik, feláll, jár), úgy nyílik meg fokozatosan az értelme is, és szembesül azzal, hogy ő egy egyéniség, és külön egységet képez a szüleitől. Ez a felfedezés aztán arra ösztönzi, hogy használja az akaratát, és ellenkezzen, ahol csak tud.

Ha csak nem akarod, hogy a lányka később akaratgyenge, szorongásokkal teli emberke legyen, ne törd le túl erősen az akaratát! Persze ráhagyni sem szabad a dolgokat, főleg, ha veszélyes dologról van szó. A megoldás a következetesség, és a határozottság. Most jön ugyanis az az időszak a kicsi életében, amikor megtanulja azt, hogy a közösségi életben szabályok is vannak, amiket be kell tartani.

Ami megoldás lehet: jutalommegvonással, és a szabadsága enyhe korlátozásával "büntesd". Pl. ha a játszótéren rosszalkodik, legyen a büntetés az, hogy hazajöttök. Ha otthon nem fogad szót, küldd be a szobájába, vagy a "sarokba". Vond meg az édesség-fejadagját, vagy a kedvenc meséjét! :) Először csak figyelmeztesd, hogy mi fog következni, ha nem fogad szót, majd ha nem használ, váltsd valóra! És persze minden esetben magyarázz, hogy ez azért történik, mert nem fogadott szót. Ne hasson meg a sírás, hiszen nem teszel neki valós kárt, ha viszont elgyengülsz, azt egy okos gyerek megérzi, és kihasználja úgy, hogy a végén te fogod magad gonosznak érezni (pedig nem vagy az!). Minden esetben mondd el, hogy te is szereted őt, és a büntetés nem a személyének szól, hanem annak, amit tett.

Mondhatsz neki időnként "tanmesét" is, pl. a kislányról, aki nem hallgatott az anyukájára, kiszaladt az útra, és elütötte az autó. Nem kell véres történetet mesélni, de az benne lehet, hogy a kislány megsérült, fájt a lába/keze, és több napot a kórházban töltött egyedül, a szülei nélkül, az anyukája mennyire megrémült, stb.

Biztonságos körülmények között engedheted azt is, hogy megtapasztalja, mivel jár, ha nem fogad szót. Ha pl. elesik, mert a figyelmeztetésed ellenére is ugrált, a vigasztaló szavak mellett el kell mondani neki, hogy ez azért történt, mert nem hallgatott rád, pedig te csak azért szóltál rá, mert tudtad, hogy el fog esni, és megüti magát.

Sok sikert, és kitartást!