Gond van a kislányommal? Vigyem orvoshoz?

ne orvoshoz, hanem vidám helyekre! Babusgasd, vidd játszani, szeretgesd, mesélj neki! Vidd usziba, erdőbe! Fess vele(ujjal) taníts neki vidám énekeket, tapsoljatok, táncoljatok!

Más gyerek is ilyen néha.

Szerintem se orvoshoz vidd, hanem találjatok ki programokat. Ha fél a gyerekektől/emberektől, vidd olyan helyre, ahol nincsenek sokan és egy tapottat se mozdulj el mellőle. Amit nagyon tudok javasolni: Budakeszi vadaspark hétköznap másfél órával zárás előtt (szinte kihalt, az állatok készülődnek az estére - a fiam pl. fél órán át figyelte a hollót, hogy fürdik, s közben hangosan kacagott, mikor megrázta a tollát), M5 Kalandpark szombat/vasárnap délelőtt (alig vannak és a szülők is felmehetnek a csúszdára, ketrecbe, trambulinra stb. - esetleg érdeklőd meg, hogy tartanak e aznap szülinapot, mert akkor lehet, hogy kisebb tömeg lesz - ja és délelőtt inkább kisebbek vannak, délután jönnek a nagyok).

A lényeg, hogy titeket vidámnak és felszabadultnak lásson, s ő is azzá válik. Aztán szép fokozatosan hozzá kell szoktatni a gyerektársasághoz. Hívj át egy szimpatikus anyukát a kislányával hozzátok délutánonként, majd ha már megszokták egymást a gyerekek, menjetek ti is látogatóba.

Csak szégyenlős nem ? Veletek felszabadult ? Tud azért örülni, játszani , mondogat valamit ?

Én magamra emlékszek bár nem 2 évesen, de én mindig ott voltam anyumék mellett, nem szóltam kettőt sem, és imádtam szopizni. De ! Nem voltam boldogtalan. Szerettem nézni másokat, nekem az örömet okozott, persze ez nem látszott. Épp a minap mondta a férjem, hogy tényleg nem esek hasra ha örülök. Tényleg nem mutatom ki, de ezt nem eldöntöttem, hanem ilyen vagyok, de ettől belül igenis boldog vagyok, örülök, és értékelek. Lehet valahogy jobban kellene ezt kimutassam. Még nincs késő fejlődik még, de mutassátok neki hogyan kell örülni. Mivel én ilyen vagyok, én a gyerekeimet totál másképp kezeltem, mint én voltam.Ha valami történt bármi apróság, de érdekes, pl. nőttek a virágok tavasszal. Irtó feltűnően mondtam nekik örülve, hogy jujj de gyönyörű hurrá, nézzük van e illata milyen színű stb. Ők ilyenek is lettek, kitudják mutatni érzelmeiket. Nekem ez munka volt és még az is, de lényeg, hogy örülök, hogy belőlük kihoztam ezt, mert azért jó azt a másiknak látni az emberen, hogy örül, ha már örömet okoznak neki.

Kicsit lehet kényelmes lusta tipus is a kislányod. Ne vedd rossz néven, nem úgy írom. Foglalkozzatok vele sokat.

kedves Kérdező!

ne aggódj,talán majd az óvoda segít!3 éves a kislányom,nagyon anyás a mai napig,de ez szerintem normális!mellette kellett lennem állandóan,a napi teendőmet sem tudtam elvégezni rendessen,társaságban sem érezte magát jól",sokáig szopizott.csak velem érezte jól magát,na meg persze az apjával.sokan írják,vigyük játszóházba,társaságba.véleményem szerint a mi időnkben nem volt játszóház,(legalább is én nemtudok róla!)mégis sikerült valahogyan beilleszkednünk a mai társaságba!már eljutottam odáig,hogy szivesen jár oviba,élményekkel bombáz,barátai vannak.orvosnak itt helye nincs szerintem,csak az idő,ami segit,és persze a sok szeretet!