Mik a depresszió jelei? Miről lehet tudni hogy szülési, szülés utáni depresszió e, vagy sima, és hogy abból is enyhe, közepes, súlyos? Van valami határ, tünet?
Azért írtam ide ebbe a témakörbe, mert úgy érzem másokat is érint ez, főleg ugye kisgyerekes anyukákat.
Én azelőtt nem voltam ilyen mint mostanában. Voltak akkor is kisebb időszakaim, de ahogy dolgoztam nem volt időm ilyennel foglalkozni és mindig felkeltem. De most hogy már két éve itthon vagyok egyre rosszabb. A párom pedig aztán nem könnyíti meg a dolgom. Hiába próbáltam elmondani, megbeszélni vele.
Néha olyan jó kedvvel kelek fel reggel tervezem hogy majd ezt meg azt fogok csinálni, aztán hirtelen rámjön egyfajta rosszkedv és eluralkodik rajtam a lustaság. Persze a gyerekemet ellátom, de éppen csak amennyire kell. De minden amit terveztem kútba esik és nincs kedvem semmihez. Csak feküdnék amennyire lehet egy kisgyerek mellett. Bár mostanában még feküdni sem szeretek. Aztán egy idő után elmúlik egy időszak és minden jó lesz, nem mondom hogy tökéletes, de jó. Aztán megint jön egy ilyen és kútba esik minden. Tehát ez nem rendszeres, de gyakran előjön, van hogy egy két nap csak. 4-5 napnál tovább nem tart soha. Aztán rámjön egy ilyen aktív korszak, akkor mindent kitakarítok, helyére teszek, rendet teszek az addig elhanyagoltabb helyeken, szekrényben stb. és örülök hogy milyen szépen megcsinálok mindent. Aztán utána pár nap megint mint a lufi leeresztek. Néha vágyom a rendszerességre, néha meg unom, hányingerem van az állandóságtól. Néha nagyon nehéz még saját magammal is. De aztán mindig sikerül magam kiszedni a béka feneke alól. Csak azt nem tudom mi lenne a megoldás, hogy ez tovább jó legyen. Pszichológusra ilyesmire nincs pénzem.
Hát igen az anyagi problémák is nagyon rányomják a bélyeget ezekre a dolgokra, de nem mindig ez a baj.
Kérem aki tud hasznos infókat mondani, netán benne volt, az írja le hogy jött ki belőle. Tudom hogy pozitív gondolkodás stb. valamennyire én is sikerrel jártam már, inkább különlegesebb ötleteket, megoldásokat várok.
Előre is köszönöm!
válasza:Szia!
Egy kicsit úgy érzem a leírtak alapján, hogy sokban hasonlítunk.Én is itthon vagyok a 16 hónapos lányommal,és a kedvem szintén változó, ahogyan nálad is.
Van olyan nap, amikor teljesen jókedvűen ébredek,pár óra, és egyszer csak rossz lesz a kedvem.
Sokszor érzem azt, hogy a lányomon kívül nincs kivel beszélgetnem. A párom reggel elmegy, este jön haza.Gondolom talán ez nálad is így lehet?
Kicsit mintha monoton lenne az egész itthon töltött nap, ezt én is érzem. Szoktál napközben valakivel beszélgetni? Nincs olyan anyuka ismerősöd akivel összejárnátok? Nekem ha néha-néha találkozom más anyukákkal,vagy a postán, közértbe összefutok ismerősökkel,és pár percet ha beszélgetünk,szokott segíteni.
Ha tudnál te is többet valakivel beszélgetni, akkor időnként kizökkennék a mókuskerékből.
Ha eltudnál járni a gyerekeddel mondjuk babaklubba, szerintem már az is sokat segítene.
Én megoldásként azt hiszem, a társaság és a beszélgetés sokat segítene.
Ha úgy érzed, hogy szívesen beszélgetnél egy idegen anyukával, akkor nyugodtan írj privit!:-)
válasza: válasza:A szülés utáni depresszió klasszikusan a szülés után jön, ilyenkor túl sok infót kell feldolgozni és ált. kevés hozzá a segítség! :-) Jó a téma amit felvetettél amúgy. A "sima" depresszió is ebből gyökerez. Én többször voltam/vagyok már depressziós, úgyhogy már könnyen felismerem a jeleit. Nagyon jól leírtad: nincs kedve felkelni az embernek, indokolatlanul (vagy sokszor akár indokoltan is a sok feladattól) fáradt vagy, nincs cél, jövőkép, stb. Pszichológusra ne gondolj, sajnos nem tudnak igazán segíteni, hosszú idő és sok pénz, felesleges kidobás. Sajnos a pszichológusok sem tudnak megegyezni a mai napig, mit tartanak "igazi" depressziónak, és a szülés utáni kisgyerekes depressziót is csak pár éve veszik komolyan, még alig vannak belőle kutatások (nincs megegyezés pl. hogy meddig tart, kin és miért jön elő, stb.).
Megoldást konkrétan nehéz javasolni, főleg különleges ötletet :-) Nekem segít ha pár napig-hétig befordulok és feldolgozom, sorbaállítom a problémáimat, és mindre keresek vmi megoldást, vagy ha nincs, akkor egy időre elteszem és elfogadom hogy ez van. Nagyon kell a társ támogatása, mert sajnos a pasik el sem tudják képzelni mennyire ki tud készülni az ember lánya ha csak otthon van a gyerekkel, főleg évekig. Nem mindenki olyan pörgős, hogy minden nap egész sor tervvel álljon elő, ma mit csinálunk, hova megyünk (én legalábbis nem). Ha 7-kor hazaesik a férjem, már ő is fáradt, nem sokat tudunk kommunikálni. Szerencsére nekem megértő, segít, és sokat beszélünk erről. TÉnyleg el kell járni valahová, ha mást nem heti 1x-2x a babával közösen tornázni, ott van a klasszikus "játszóterezés" is, amikor az anyukák beszélgetni tudnak (nekem mondjuk ez nem jön be, mert nem tudok így ismerkedni).
Néha leadni a gyereket pár órára és kikapcsolódni, vagy heti 1x saját programot csinálni, akár a pároddal együtt is. Nekem az könnyített, hogy beadtuk bölcsibe, közben tanfolyamra járok, és ez már kiszakított az otthonlétből, az állandó házimunka-bevásárlás-főzés-etetés-altatás köréből. Legalább kimozdulok, a gyerek élvezi a fél nap bölcsit, ismerkedik, jólesik neki a társaság, nekem meg a pihi. Persze ez nem könnyű, alig lehet bölcsibe bejuttatni a gyereket. Sajnos nekünk sincs pénzünk hogy hetente tornázni járjak meg a gyerekkel is társas-körbe menjek, de próbálok mindig kitalálni valamit mert én megőrülök az állandóságtól, hogy minden nap ugyanazt kell csinálni. Próbálj változatosságot vinni a hétköznapokba, mert különben tényleg össze tud omlani az ember, és persze ahogy mások is javasolták, kommunikálj vkivel! Ez nagyon fontos, hogy ne magadban rágd a dolgokat, mert attól fordul be az ember a legjobban. A kimerültség is okozhatja, erre ásványi anyag pótlás is segíthet (meg persze jó adag alvás - gyerek nélkül). Kitartás, és sok sikert kívánok, nagyon együttérzek! Nem vagy egyedül! Üdv.
Nekem sikerült beadni bölcsibe, volt is lelkiismeretfurdalásom tőle! Úgy volt hogy visszamegyek dolgozni de egyszerűen nem tudom elintézni hogy a szabim elkezdjem kivenni. Bonyolult helyzet. Így úgy voltam vele hogy beadom. Persze már szeptemberben felírattam hogy lehet mostantól, de szeptembertől tuti. Aztán telefonáltak hogy döntsek mert kell a hely. Na így úgy döntöttem hogy akkor menjen és míg itthon vagyok essen át a betegségeken, mert aztán nem tudok vele itthon lenni. Így fél napot megy aztán ha sikerül megoldanom a visszamenést vagy másik munkahelyet akkor egész napra. Azt mondták félnaposról könnyen beszokik egész napra. Én ezen aggódtam hogy mi lesz ha megszokja fél napot aztán meg nehéz lesz neki. Ha meg míg itthon vagyok és egész nap ott lett volna megőrültem volna. De így jó. Bár ez sem jó mert alig voltunk egy hetet beszokni már megbetegedett és egy hét alatt nem jött ki belőle és még ki tudja mennyit leszek itthon vele. Úgyhogy kezdhetem azt is előre lehet. De amúgy nem volt gond vele, jól érezte magát én úgy láttam. Na de ezeket azért írtam le, hogy érthető legyen a többi amit fogok írni.
Úgyhogy eleinte nagyon lelkiismeretfurdalásom volt, aztán már kezdett jobb lenni, de mire jónak éreztem beteg lett és visszaestem de teljesen. Remélem ha most meggyógyul fogja bírni legalább két hetet. Akkor majd megszokom, biztos itthon is könnyebb lesz a házimunkát megcsinálni és akkor hátha jobb lesz. Ebbe az állásba bele vagyok betegedve hogy mi van ha nem jön össze. A régi mhelyem gáz mert két műszak, ami még hagyján, de mondhatnánk nonstopnak is valójában. Új munkahelyet nem találok. Ez is nagyon levisz.
De néha nincs kedvem semmihez, nincs kedvem felkelni a székről hogy kimenjek vizet inni. Meg van hogy itt ülök egész nap a gép előtt és ezen az oldalon olvasok olvasok olvasok, és válaszolok, kérdezek. És nem tudok leszakadni róla. Mintha később nem lenne meg, pedig megvan. Vhogy ez kikapcsol.
De így nem halad semmi. De úgy érzem ennek van értelme.
A pénz is nagy gond most nálunk ez is bánt! De alapból se stimmel vmi nálam. Meg vagyok fásulva rendesen! Úgy érzem csak egy háztartási robot vagyok!
Félek attól is hogyha megyek dolgozni nem leszek képes beilleszkedni, vagy helytállni. Régen ezzel nem volt gond, mert a végtelenségig tudom tűrni ahogy aláznak. Mármost rosszindulatú munkatársakra gondolok. Mostanában egyre idegesebb vagyok, feszült, robbanok egyből, nincs türelmem semmihez.
Na mindegy majd remélem kijövök ebből! Vagy ámen rám!
Köszönöm az eddigi válaszokat, várok még! A két első válaszolónak üzenem hogy lehet majd írok, de a kicsi nem engedi hogy gépezzek, írjak. De majd meglátom! Köszönöm nekik!
válasza:A második válaszoló vagyok (Anita)
Az én fiam is bölcsibe jár, nekem is volt lelkiismeret-furdalásom eleinte, viszont nagyon jól sült el a dolog, mert imád járni, a lányom is oviba. Most munkát keresek augusztus óta(akkor kezdte a kicsi a bölcsit). Én is idegeskedek emiatt, parázok, hogy mi lesz, hogy lesz, félek az ismeretlen emberektől is. Sajnos én sem tudok a régi munkahelyemre visszamenni, mert én 3 műszakoztam, nem tudjuk megoldani, meg közben volt a költözés, tehát messze van. A végzettségemnek megfelelőt (sima közgáz szakközép.) nem találok, de már bármi megtenné, mert kéne a pénz, meg a változatosság. Most épp takarítást próbálok majd, még nem biztos, hogy felvesznek. Onnan még mindig mehetek tovább, ha akad jobb. De legalább lesz valami. Őszintén szólva rettegek az egésztől. De nincs mit tenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!