Honnan tudni, hogy egy kisgyerek hiperaktív?

A hiperaktivitás vezető tünete – azaz ami leginkább szembetűnő – az állandó mozgáskényszer. A hiperaktív gyerekek nem tudnak sokáig nyugalomban lenni, szüntelen mozgásban vannak. Ha ülnek, akkor is kopognak a kezükkel, harangoznak a lábukkal, hintáznak a széken.

Minden gyermeknek óriási a mozgásigénye, sokkal nagyobb, mint a felnőtteké. A hiperaktív gyermek futkározása azonban nem az önfeledten játszó, szaladgáló társaira emlékeztet. Mindenhol ott van, mindent el akar érni, mégis céltalan.

Meggondolatlanul veszélyes helyzetekbe sodorhatja magát – kiszalad a forgalmas útra, kerítésre, magas fára felmászik –, ezért vigyázni kell rá. Gyakran sérül meg. Nincs veszélyérzete, ezért állandó veszélyben van.

A hiperaktív gyermekre jellemző a nagyfokú impulzivitás és az akarat késleltetésének hiánya. Ha valamit szeretne, azt azonnal szeretné, és ha nem kapja meg, óriási hisztire, indulatkitörésre képes. Pillanatnyi felindulásában cselekszik, nem gondolkodik előtte.

Minden gyermek igényli a felnőttek figyelmét, elismerését – ez a hiperaktív gyermekre fokozottan igaz.

Csak rá lehet figyelni, de ezért képes bármit megtenni. A tanítási órán olykor lehetetlenné teszi a munkát: feláll, járkál, közbeszól, bohóckodik. Képtelen megvárni, amíg sorra kerül, amint eszébe jut valami, közbeszól. A gyermeket tanító pedagógus hozzáértése szükséges ahhoz, hogy felismerje: a hiperaktív gyermek nem neveletlen vagy rendetlen, amit tesz, nem szándékosan csinálja. Egyszerűen nem tud másmilyen lenni. A hiperaktív gyermekek leggyakrabban viselkedési problémáik miatt kerülnek orvoshoz, pszichológushoz, gyógypedagógushoz kezelésre.

Én hiperaktív gyerek voltam és most hiperaktív felsőtt vagyok. A mozgáskényszer egyáltalán nem a hiperaktivitás tünete, inkább a figyelemzavar az. Nem képes semmi hosszabban lekötni (pl hosszabban ugyanazzal játszani), gyakran elterelődik a figyelme, mindenbe csak belekap, de aztán nem érdekli.

Valójában gyermekpszichológus feladata eldönteni, hogy hiperaktív-e a gyerek ( a nevelési tanácsadó NEM pszichológus). De egyébként jobb esetben, ha egy gyereket hagynak kibontakozni, akkor nem feltétlenül okoz ez se tanulási zavart (nekem nem volt ilyen gondom), se komolyabb hátrányt az életben (egy kis szétszórtságot leszámítva) és általában a hiperaktív emberek kreatívabbak, amit jól tud majd hasznosítnai...

Ez egy jó cikk:

[link]

És az oldalon szakemberekkel kapcsolatban is találsz segítséget.