18 hónapos kisfiam nagyon anyás senkivel nem marad nem mehetek ki a szobából mert ha kimegyek nagyon sír utánam. Mit tegyek hogy ezen egy kicsit változtassak? Egy aggódó anyuka.

Ez a szeparációs félelem időszaka.

Már tudja, hogy akkor is létezel, ha nem vagy a szobában, erősen kötődik hozzád érzelmileg, és azt is felfogja, hogy az élete függ tőled (eteted, itatod, melegen tartod, megvéded, gondoskodsz róla), de azt még nem tanulta meg, hogy ha kimentél, minden esetben vissza fogsz jönni.

Ez egy ilyen időszak, idővel elmúlik, és mire ovis nagyfiú lesz, már meg se lehet ölelgetni meg puszilgatni a többiek előtt, mert ciki. :)

Időnként segít, hogy ha nem lát, de legalább hall, és ha nem okoz gondot, legyen ott melletted. Minél inkább biztonságban érzi magát, annál hamarabb túllendül ezen az időszakon, mivel a következő tanulni valója, hogy "anya nekem mindig itt lesz, és mindig visszajön hozzám".

Most örökkévalóságnak tűnik, de hidd el, tavasszal már bátran túrja a homokot a többiekkel a játszón, és nem is érdekli, hogy ott vagy-e. :)

Ez ilyen kor, ez egy ilyen időszak. Nem kell ezellen tenni semmit, pláne nem erőltetni. Örülj, hogy bújik, nem fog sokáig tartani :)

Ennek a kornak általában ez a sajátossága, de vannak eltérések nyilván. Ezt fogadd el és rögtön jobb lesz mindkettőtöknek!

ahogy előttem írták.

hagyd, hogy utánad menjen