16 hónapos kislányom pár napja elkezdett ragaszkodni az egyik babájához, de annyira, hogy vele alszik, egész nap keresi, mindenhova magával viszi, szerintetek ebből később nem lesz "gond"?

Én is ragaszkodtam egy rongyhoz kiskoromban. Oviban már nem volt belőle gond. Bevittem magammal a táskámban, ott volt velem a szekrényben, de az oviban el voltam mással foglalva, így nem foglalkoztam vele.

Elsős iskolás koromban szoktam le róla teljesen, mert anyukám közölte, hogy az iskolába nagy és okos gyerekek járnak, és ők nem visznek magukkal rongyokat. :)

Hatott a szöveg, többet nem vittem magammal. :)

Amúgy még nem biztos, hogy sokáig fog tartani lányod ragaszkodása. De ha igen, az sem baj, hiszen nem egy gyerek van így, és nem egy anyukának kell ezt a "problémát" megoldania. Le fog róla majd szokni idővel.

Nem kell elvenni tőle.

ÓÓ dehogy baj:) A normálisabb ovikban megengedik hogy eleinte vigye főleg hogy alváshoz használja, aztán szép fokozatosan "otthon marad" majd a baba ahogy ő meg megszereti az ovit:)

Csak egy jótanács: :) szerezz be belőle még egy ugyanolyat hogy esetleg tudd cserélgetni mert annyira tudnak ragaszkodni a kis cuccaikhoz hogy kimosni is úgy kell ellopni majd tőle:)) Az én lányomnak pelája van (egy bizonyos) és én buta nem vettem másikat mikor láttam hogy kezdi megszeretni és eszméletlen hogy hogy néz ki mára...( 2 éves a lánykám) és míg ezt kimosom és megszárad pillanatok alatt, addig egy baba nem biztos hogy olyan gyorsan megszárad:)

Az én lányom 9 hónapos korától hurcolja a pelát (csicsis) és azért mert 1. biztonságot nyújt neki 2. egy darab az otthonából 3. megszokta már :)

Nálunk is van nagy ragaszkodás egy elefántos morzsikendőhöz (fáni), de amikor 1 év körül már hozni akarta magával sétálni is, akkor megtanítottam neki, hogy ő itthon marad. Leültettem az előszobába a fánit, integettünk neki, puszit adtunk neki, és amikor hazajöttünk, ott ült és várt minket.

Azóta a lányom 3 éves, és tudja, hogy a fáni nem jöhet velünk (kivéve ha úgy megyünk valahova, hogy ott is fog aludni, de az ritka).

Tanítsd meg a lányodnak, hogy baba marad, baba itthoni játék. Én mindig attól féltem, nehogy elveszítsük valahol a fánit, ezért nem engedtem ki soha a lakásból. Kint bőven elég a gyerekre figyelni, nem akartam még a fánit is őrizni. A saját életemet is leegyszerűsítettem ezzel, hogy megtanítottam, hogy fáni itthon marad.

Egyébként van még egy ugyanilyen fánink, de felismeri, az nem kell neki, csak az eredeti.

Nálunk még a középsős, sőt nagycsoportos gyerkőcöknek is van "alvósállat", mert az kell, hogy "otthon" érezze magát. Nálunk a kiscsoportban van egy békás játéktartó felakasztva, amikor a picik bemennek, már megtanulták, hogy oda lerakják az alvós állatot, és ha éppen hiányzik az anya, vagy az otthon, akkor odamennek kicsit kiveszik, vagy éppen csak megsimizik és mennek vissza játszani. Alváskor pedig azzal alszanak. Nálunk annyi volt a kérés, hogy ha lehet, akkor csak egy dolgot vigyünk be, mert volt olyan kisgyerek, aki hármat vitt be és már nem fért el tőlük az ágyban.

Nem szabad elvenni tőle, főleg, ilyen kicsin. Még egy 5-6 évesnek is szüksége van a megszokott dolgokra. Nekünk felnőtteknek is van a munkahelyünkön olyan dolog, ami az otthonra a családra emlékeztet. Nekem fényképek, egy a páromtól kapott mobiltartó, vagy olyan virág, ami otthon is van. Én így érzem magam jól.