Ha (hááát enyhén szólva) utálod az anyósod, akkor is elengeded hozzá (pl. :nyaralni) a gyereket?

én nem engedem el. eddig (mondjuk még csak 4 éves a gyermekem) nem engedtem el. Megmondtam neki, hogy majd 10 éves korában, ha akar, mehet. addig csak velünk, a szüleivel :)

Eleinte nem fogadta el, de rájött, hogy ez nem fog változni.

nem.

de mivel az anyósod, mégis csak illene néha-néha ott hagyni a gyereket. sajnos a fiúkkal anyós is jön :S

Nem fogsz örülni a válaszomnak, de én igen. Az én első anyósom rémálommá vált, amikor elhagyott minket a fia. Iszonyatos dolgokat hazudozott össze rólam, hogy a fia patyolatfehér maradjon a falu előtt. Szétszórt volt amúgy is, és sosem volt a takarítás nagymestere. Ő is szerette elferdíteni a dolgokat. De a gyerekek imádták, én meg úgy gondoltam, a gyerekeimnek joguk van mindkét nagyszülőhöz. Így hát továbbra is vittem Őket hozzá, sőt nála is hagytam a gyerekeket. És ahhoz képest, hogy tényleg "érdekes" egy nő, soha semmi bajuk sem lett. Az már csak hab a tortán, hogy amikor rájött, hogy nem szakítom el tőle az unokáit, rohamos javulásnak indult a kapcsolatunk.

Nálam egy kizáró ok lenne, az alkoholizmus.

Ha egyébként a gyereket rá lehet bízni és a gyerek is szereti,akkor igen!

Itt nem a ti viszálykodásotok a lényeg,hanem a gyerek! Neki jó, ha van nagyija. Barátnőm szinte nem is áll szóba az anyósával, mégis szinte heti rendszerességgel nála vannak a gyerekei, mert imádják a nagyit! Ezért kénytelen volt az önzőségét félretenni!

Én most szültem meg a második gyerekem.Amíg a kórházban voltam (11 nap, túlhordással befektettek) a másfél éves fiam anyáméknál volt, férjem dolgozott.

Megszületett a baba, férjemet felhívta a testvére, hogy mégis mi hogy gondoltuk, hogy nem kértük meg anyóst a gyerekvigyázásra, miért csak az én szüleimnél van.

Hát azért, mert abszolút nem bízok meg anyósban. Nyilván az én hibám is, de még nem töltött el soha egy óránál hosszabb időt kettesben a fiammal (akkor is csak azért, mert a kérdezésem nélkül elvitte sétálni,én meg nem tudtam, hova tűnt a gyerek) Kisebb korában volt, hogy veszélyeztette a gyerek testi épségét (otthagyta a kanapén az alvó gyereket, mikor már rég forgott) és amúgy ő kislány unokát akart, megmondta nekünk, szóval nem is a szíve csücske. Volt, hogy kivitte az udvarra játszani, mondván főzzek nyugodtan,egy óra múlva meg nézem, a fiam ott áll egyszál magában, mert anyósnak közben más dolga akadt, és otthagyta. (akkor talán egy éves volt)

Én meg csak azért, mert az egyik nagyinál volt, nem fogom a másikhoz is elküldeni, mert így igazságos. Itt nem ez a fontos, hanem a gyerek testi épsége, egyenlőre.

Emellett nem tartom távol a fiamtól, megyünk hozzá rendszeresen, most ő is jön, mert másodjára kislányunk született, csak a felügyeletére nem fogom bízni, még pár évig biztosan.