Miért kell "életrevalónak" titulálni azt a gyereket, aki erőszakos, és agresszív?

Először is: ha te az én gyerekemnek azt mondtad volna, hogy elvered a fenekét, akkor elvertem volna a tiédet. :)

Másodszor ezt leszámítva abszolút egyetértek veled, az én gyerekem mindig tejbetök, mert nem hisztizik, nem akaratos, és imád könyvet lapozgatni akár órákig. Véletlenül sem türelmes, vagy okos, vagy jólnevelt, tejbetök. Szeret másokkal játszani, már elég érett ahhoz is, hogy kölcsönadja a holmiját, ezt egyes anyukák gyengeségnek szokták titulálni.

Egyébként ezek elhárító mechanizmusok, főként fiúknál, az agressziót ilyen módon veszi be anyuka elméje. Ettől még nem verifikálódik az adott viselkedésmód, ezt csak ő hiszi.

Azért azzal, hogy elvernéd más gyereknek a fenekét, aki nem a tiéd, azzal te is egy agresszív és erőszakos ember képét mutatod, szóval semmivel nem vagy különb, mint a másik gyereke, akiket te most itt leírsz.

Az, hogy egy anya, a saját gyerekét hogy neveli vagy nem neveli, ezt mindenki döntse el maga, de hogy te a más gyerekét megnevelnéd, nos, az nem a te hatásköröd és nem a te dolgod.

Még ha az anyjának éppen ezt is kéne tennie...

Szóval azért abban teljes mértékben egyet értek veled, hogy akinek a gyereke, agresszív és üti-veri a másikat, az az én szememben sem pozitív és inkább sírnia kéne az anyjának rajta és nem nevetnie.

Tény, hogy ha valaki erősebb, határozottabb képet mutat gyerekként, azt ritkábban bántják, de a határozottság, erőt, nem csak fizikai tettekben lehet bizonyítani. Mert az negatív dolog. Egy szülő tanítsa meg, hogy mit szabad és mit nem. Hogy mi a normális viselkedés és mi nem az. Ugyanakkor, ha bántják a gyereket, akkor az a gyerek tudja megvédeni magát, de az megint más, hogy egy gyerek alapból támad, alapból agresszív. Mert az nem életrevaló, csak szimplán neveletlen.

"Természetesen nem bántottam volna, és nem mondtam se hangosan, se agresszívan. Tudom, mert ügyeltem rá."

Nyilván mi sem úgy gondoltuk, hogy olyan hangnemben mondtad ezt vagy tényleg megtetted volna, de ilyet semmilyen hangnemben nem mondunk, érted? Még ha éppen úgy is gondoljuk, hogy ráférne az adott gyerekre egy kis nevelés a szülőtől. De ezt a szülőnek kell belátni és nem neked kell ilyet mondani, hogy te elvered a fenekét. Mert neked ehhez jogod nincs. És aztán, ha ilyenért egy másik szülővel szembe találod magad, akkor nem kell csodálkozni.

Nem minden esetben a szulo nemtorodomsege miatt fordul elo az agresszio.

Az en nagyobb gyermekem a sikertelenseget vezeti le azzal, hogy csapkodja a falat vagy epp toporzekol. Pszihologushoz jarunk, hogy megtanulja kezelni ezt. Nagyon nagy lelki teher neki es nekunk is (kulfoldre koltozes, uj kozosseg, kistestver erkezese, csalad "elvesztese" es a nyelvi nehezsegek miatt alakult ki benne ez a bizonytalansag ami duhot es agressziot szul nala).

Kar minden szulore rahuzni akinek a gyermeke nincs megaldva nyugodt termeszettel, hogy neveletlen. Sok (a legtobb) esetben lelki eredetu (szorongasrol) van szo. Ezt kell(ene) segiteni atveszelni.

Sokat tanultam es tapasztaltam ebben a temaban.

A kialakulasert nem feltetlenul a szulok a hibasak, de ha nem orvosoljak a "bajt" azert igen.

A gyerekeknel a testi fenyites olaj a tuzre. Csak nyugodtan higgadtan es szeretetteljes szigorral lehet barmi ilyen jellegu problemat megoldani szerintem 😊

Termeszetesen en sem hagynam, hogy a gyerekemet bantsak, mint ahogy azt sem hagyom, hogy o bantson barkit is.