Mi lehet tanácsolni/ tenni baráti társaságban lévő kisgyerek esetében, hogy a szülő figyelmét felhívjuk valami nem stimmel a gyermekével?
Baráti társaságban vagyunk más kisgyermekes családdal. Az egyik baráti pár kisfia 1 éves kora óta furcsa dolgokat vettünk észre, evés, viselkedés stb.
Már betöltötte a kisfiú a 2. évet is és mostanra kezdett javulni valamelyest a dolog. A kisfiú csak néhány féle ételt eszik a hozzátáplálás óta. Csak pépes ételeket eszik üveges bébiételt és csak 3-4 félét. Eszik amúgy kenyeret magában, rudi, krémtúró, kölesgolyó, de semmi szilárdabbat nem. Húsleves, főzelék még soha nem ette meg. Próbálták éheztetni is, hogy ha éhes akkor hátha megeszi a normális kaját is, de nem ette. Szopott 9 hónapig gond nélkül. A kisfiú menése is furcsa, sokszor kifelé forduló lábakkal megy és mintha hátrafelé dőlne kicsi és rogyasztja a lábát. Mikor a mászós korszak volt, akkor a fél lábát húzta nem használta, neurológushoz is jártak meg rehabilitációra, de különösebb problémát nem találtak. A sorrendet betartja bizonyos esetekben. Pl. vannak játékok, amiket csak ugyanabban a sorrendben pakol vissza a polcra stb. Beszélni még nem beszél. Nagyon ragaszkodó a szüleihez, ha a megszokott társaság van körülötte, akkor is ott kell lennie valamelyik szülőnek, mert különben egyből hisztizik, sír. A nagyszülőket még épp elfogadja, velük sétálni elmegy rövid távra. De a társaságból senki meg foghatja meg, elutasító a kisfiú, néha már adott puszit az arcukra búcsúzáskor, de nekem is van két gyermekem és ilyesmit nem tapasztaltam náluk, barátkozóak voltak a gyerekekkel is és a barátainkat is elfogadták, felvehették őket az ölükbe stb. A lányomat valami miatt a kisfiú nagyon szereti, szeret vele játszani.
Gondoltunk rá, hogy autista jelei vannak a kisfiúnál, de lehet csak későn érő típus és kinővi ezt a sok furcsa dolgot.
Van valaki akinél ilyen eset van vagy volt? kinőtte, megmaradt és diagnosztizáltak valamiféle rendellenességet?
Elfogadjuk, ha van valami gond a kisfiúval, csak a szülők nem mondanak semmit, mi meg barátok nem merünk rákérdezni.
Nyilván ezt a szülőnek felfogni egy trauma, hogy a gyermeke más egy kicsit, mint a többi és szégyelli elmondani. Maradjunk csendben továbbra is? Várjuk meg míg elmondják vagy kinővi és minden rendben?
válasza:Na pont az ilyen válaszra számítottam. Nem négyen vagyunk baráti körben, hanem 8-an és ha már külön külön feltűnik, hogy nem stimmel valami, akkor valóban így van. Én semmi esetre sem akarok sem mondani sem kérdezni semmit, amíg ők nem mondanak valamit. Csak eddig találgattunk, hogy ez a viselkedés most normális vagy nem? Én csak arra lennék kíváncsi, hogy ez mitől van? Kinővi vagy maradandó? MInek a tünete ez? Autizmus jelei? Vagy más rendellenesség? A társaságból más aki közelebb áll, azok gondolkodnak, hogy rákérdeznek, mert van ismerős több is aki ha úgy van, hogy gond van a gyermekkel, akkor tud segíteni, hogy kezeljék a dolgot a szülők, milyen foglalkozásokra vigyék stb.
Nem tudom miért kell úgy felháborodni.
Ha azt mondom hogy én nem is szólok hozzájuk többet, nehogy az én gyerekemre rossz hatással legyen az egész, akkor bunkó vagyok, de ha segítő szándékkal állunk a dolog előtt, akkor is bunkó vagyok, mert az én gyerekem normális? Akkor most? Dugjam a fejem a homokba? 25 évig tőlem sem kérdezte meg senki miért vannak furcsa dolgaim, de mikor rájöttem a betegségemre, hogy minek kell nevezni ezt, akkor szégyelltem nagyon, de egy idő után felvállaltam és elmondtam a hozzám közel álló embereknek.
Nyilván én ez esetben ugyan így teszek magamból kiindulva, megvárom míg elmondják, csak szeretnék tudni, hogy mi a baj a gyermekkel? Kinővi, vagy nevén nevezhető a rendellenesség.
válasza: válasza:Az autizmus egy nagyon komoly állapot és 2 évesen max gyanút lehet megállapítani, mert annyi minden változik még.
A járási problémát látta szakember, neurológus. Tehát a szülők gondosak voltak, elvitték. Más kérdés, hogy én megmutatnám más orvosnak is, mert nem tetszik, amit írsz (mármint a tünet) Én egy ortopédusnak megmutatnám.
A szülőkhöz való ragaszkodás normális ebben a korban, nem autisztikus tünet. Ő inkább anyásabb, nem annyira nyitott gyerek, van ilyen. Nem vagyunk egyformák. Azon is múlik, hogy eddig vigyázott-e rá idegen és mennyit.
A kaja dolog lehet szoktatási probléma is és lehet alkati is. Ha kenyeret tud rágni, az jó jel, mert nem a rágási reflex-szel van gond, ami neurológiai tünet. Én szoktatási dologra tippelek.
Autisztikus tünetek, ami felhívó lehet: megosztja az élményeit szüleivel? Pl oda viszi neki a számára érdekes tárgyakat, mutatás céljából?
Mutogat-e dolgokra? Vagy inkább a felnőtt kezét húzza és használja?
Hogyan fejezi ki az igényeit? PL éhség, szomjúság?
Milyen a szemkontaktusa? Tart-e egyáltalán, vagy zavaróan bámul, vagy időnként tart, de nem kommunikációs céllal?
Milyen a játéka? Mechanikusan ismételget, vagy a funkciónak megfelelően játszik a játékokkal? Hajlamos-e beleragadni egyes monoton cselekvéssorba?
Beszéde milyen, gagyog-e, ad-e ki hangokat, vannak-e szavak, hangutánzók, amit adekvátan használ? Egyébként 2 éves fiúnak még nem kell beszélnie. 3 éves kor után van megkésett beszédfejlődés.
Ha a leírtak alapján még tartod az autisztikus dolgokat, akkor én négyszemközt az anyával beszélnék, de csak úgy, hogy megkérdezném a véleményét arról, amit lát? (észrevetted-e, hogy pistike nem mutogat, hanem a kezedet húzza, vagy nem fejezi ki a kívánságát stb) És ezek után javasolnám a korai fejlesztőt, hogy esetleg kérjenek időpontot egy vizsgálatra. De ha ellenáll a szülő nem tudsz mit tenni. Esetleg azt hozzá lehet mondani, hogy bármi van, időben vannak még és lehet fejleszteni. Ha meg semmit nem találnak, akkor mindenki megnyugodhat.
Korai fejlesztőbe háziorvosi beutaló kell, aki elvileg látja a 2 éves státuszon, bármi gond van. Az más dolog, hogy nem értenek az autihoz általában...
válasza:Köszi a hasznos választ. Igen én azt tanácsoltam első körben a másik párnak akik a keresztszülők, hogy ne szóljanak semmit, mert sértődés lehet belőle és örök harag.
A szemkontaktus érdekes, ha szólsz hozzá és nevén szólítod elég sokszor nem reagál, nem kommunikál sehogy. Nyilván ezt a szülők tudják, hogy velük napi szinten milyen, de a keresztszülők elmondása alapján sokszor nem figyel, ha szólnak hozzá, nem engedi, hogy megfogják, felvegyék. Nem vihették el még soha egy 5 perces sétára sem. Vagy anya vagy apa ott kell legyen a közelében állandóan. Hintázás közben egy pár perc után érdekes szemmozgása van, mintha hunyorogna vagy nem is tudom. A tűz a kandallóban egy érdekes dolog nyilván a kisgyermeknek és az ő figyelmét is nagyon oda tudja terelni, nagyon belemélyül. A reakciója, ha örül elég érdekes a férjem szerint. Nem is tudom én nem annyit látom őket, mint a keresztszülők és a keresztanya azt mondta olvasgatott utána, és szerinte vannak jelei az autizmusnak és az ismerősei közül 3-an ilyen területen dolgoznak és az elmondás alapján ők is gyanakodnak, de nyilván látniuk kellene. Vállalnák is a csajok, hogy megnézik, de ehhez a szülő bele egyezése is kell.
Én biztosan ki szeretnék maradni ebből. Még otthon is fogja sokszor a kezét a szülőnek. Na nem tudom. Nyilván én csak a sajátjaimhoz tudom hasonlítani, meg a bölcsisekhez a fiam csoport társaihoz, ott ilyesmit nem láttam, pedig vannak 1,5 évesek is. Én amúgy nem feltétlenül mondanám rá, hogy autizmus jelei vannak, de hogy az elmúlt 1 évben sok furcsát láttam az tuti. Mostanában viszont nem annyira furcsa, lehet csak valami enyhe neurológiai dolog és kinővi, csak eddig így jött elő nála.
Azért köszi a segítő választ.
válasza:Azon is múlik, hogy mennyire közeli barátok vagytok ezzel a családdal. Ha csak néha összejártok, akkor én nem szólnék a helyedben, ha szorosabb a kapcsolat, akkor lehet, hogy finoman megemlíteném. Nekem pl egy közeli barátnőm mondta, mikor 8 hónapos volt a lányom, hogy szerinte nézessem meg a gyerek lábát ortopéd orvossal, mert szerinte nem normális, ahogy áll a lábfeje. Nem sértődtem meg, én is hasonlóan vélekedtem, csak teljesesn tapasztalatlan voltam, neki pedig már 3 gyereke volt. Elvittem dokihoz, aki közölte velem, hogy hülye vagyok, normális, hogy görbe a lábfeje, majd kinövi. Végülis nem a dokinak lett igaza, a lányom 7 éves és otopéd szandit kell hordania (elvittem másik orvoshoz is).
A társasági élet szempontjából a lányom is ilyen volt. 5 éves kora körül érte el a csúcsot, ekkor csakis kizárólag velem, az apjával és a papájával kommunikált. (fél éves volt a tesója, valószínűleg ez is befolyásolta). A mamájával, akivel napi szinten találkoztak és imádták egymást, nem igazán beszélt, vagy kellett egy jó idő ahhoz, hogy feloldódjon. Keresztanyjával, illetve barátainkkal, akivel gyakan találkoztunk, nem beszélgetett, nem adott puszit, max ha kérdezték, bólintott, vagy esetleg 1-2 szóval válaszolt. Szemkontatktust nem igazán vesz fel idegenekkel, nem szereti az érintést (nyilvánosan nem adhatok neki puszit, mert az "ciki" :)), de amúgy sem egy bújós típus otthon sem. Az soha nem merült fel, hogy akár autista, vagy akár aspergeres lenne, egész egyszerűen csak zárkózottabb, nem egy társasási gyerek (volt). Ismerkedni nem szeret még most sem (ő nem nit magától mások felé, de ha felé közelednek, akkor már nincs gond), de a suliban (elsős) rengeteg barátja van (amolyan mindenki kedvence), nagyon jól tanul, sokat jelentkezik az órán és nincs vele semmi probléma. Sem oviban, sem a suliban nem mondták, hogy probléma lenne a zárkózottsága. Oviban még nehezebben kapcsolódott be játékokba, az iskolában már nyitottabb. Neki az étkezésével és beszédével soha nem volt gond, időben kezdett beszélni, és nem volt válogatós.
Szóval ő valamilyen szinten "kinőtte" a zárkózottságot, de mivel ez az alaptermészete, teljesen soha nem fog megváltozni. (anyukám dettó ilyen, szóval volt honnan örökölnie :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!