Ti mennyire féltitek a gyereketeket hogy bármi éri? Anyós ezzel idegesit állandóan.

Nekünk egy 20 hónapos fiúnk van. 1 évesen már az ablakpárkányból szedtük le (szerencsére családi házban lakunk és ez is csukott ablaknál a földszinten történt), pedig csak pisilni szaladtam ki a szobából!

Ha dolgom van, akkor a nagyszobában van,aminek az ajtóján van biztonsági rács. Ekkor persze nem vagyok a fenekében, de ha nagyobb teret kap, akkor már inkább. Sajnos nekünk még a lakásunk és az udvarunk sem igazán gyerekbiztos, talán ezért ez a nagy elővigyázatosság, de ahogy haladunk a dolgokkal, és ő is okosodik kezdek neki nagyobb teret és szabadságot adni,mert tudom persze, hogy szüksége van rá.

Amúgy volt, hogy én is rászoltam Édesanyámra,mert folyton: jaj, ne tedd,ne mássz fel,mert leesel stb. mondogatta ő is, holott én már tudtam,hogy nem fog a fotelből kiesni, mert nap mint nap látom,hogy hogyan ügyesedik. Persze volt, hogy leesett az ágyról minap is, pedig szóltunk neki, hogy beljebb álljon fel. Volt egy kicsi sírás,de már nem is emlékszik rá.

Szóval egy nagymama,mivel kevesebbet látja az unokáit,mint a szülő "jobban" félti a gyermeket,mert nem látja, nem tudja, hogy már miket tud, na meg ő a nagyi...az ő gyerekeivel szerintem ő is lazább volt fiatalon. (Kicsit túlbonyolítottam egyes mondatokat, de azért remélem érteni, hogy mit szerettem volna írni :) )

Az én anyósom ugyanezt csinálja, mint a tiéd. A 2 évessel kézenfogva megy a kertben, rászól h ne szaladgáljon, stb.

De ez azért van mert ritkán látja, kb 3 hetente (messze lakik nagyon), ezért nem ismeri a gyereket, nem tudja mire képes, így jobban megijed bármit csinál a gyerek.

Én rá szoktam szólni anyósomra, h ne fogja már a kezét a kertben, meg ne menjen utána mindenhova (szó szerint 20 cm-re a gyerek mögött megy még a másik szobáig is). Amikor hosszabb ideig nálunk van anyósom akkor kezdi kapisgálni a dolgokat, mert látja h nem olyan kis ügyetlen már a gyerek mint mondjuk 1,5 évesen.

Jaj ne haragudj, de ahogy olvastam miket csinál, felröhögtem, tudom Neked nem vicces, de nagyon jól írtad le. :D

Sajna én is túlféltem a lányom, de látom, hogy ez nem jó és próbálok kevésbé ilyen lenni, illetve legalább felé nem mutatni, hogy stresszelek. Én az a típus vagyok, aki az úttest előtt már kb. 10 méterrel szól, hogy állj meg az út szélén vagy megfogom a kezét már akkor, mert úttest jön. :) Nem tudsz 24 órában mellette lenni és figyelni mindenre. Ha a lakásban (vagy a gyerek területén) nincsenek veszélyes dolgok, akkor nyugodtan játszhat egyedül, csinálhat bármit, ami nem veszélyes. Mindent úgysem fogsz tudni megakadályozni, nyilván így is érheti baleset, de ettől még úgy gondolom az a normális, ahogy Te csinálod.