Hogyan készítsem fel két óvodáskorú gyermekemet, hogy a nagyapjuk meg fog halni? Mit mondjak nekik, ha a tragédia bekövetkezik? Apósomnak gyógyíthatatlan betegsége miatt csak hetei lehetnek hátra.

Az én nagymamám hónapokig haldoklott, a fiam 3,5 éves volt, amikor végül elment. Azelőtt hetente legalább egyszer találkoztak, szoros volt a kapcsolat.

Nem volt egyszerű. Tárgyilagosan kezeltük a helyzetet, elmondtuk, hogy a Dédi beteg volt, öreg, elfáradt, és nem fogunk vele többet találkozni. Nem titkoltuk a fiunk elől a fájdalmunkat, a maga szintjén elmondtunk neki mindent (nyilván a megrázó részletekbe nem avattuk be), a temetésre nem vittük el, de a sírt már meglátogatta.

Nehéz volt. Hónapokig előjött a téma, meg volt szegény zavarodva, azt hajtogatta, hogy ő nem akar meghalni, hiányzott neki a Dédi, a maga módján gyászolt ő is. Ezt nem lehet megúszni.

Kitartást és sok erőt kívánok az előttetek álló nehéz időszakhoz.

Sajnálom és átérzem,ami veletek történik.Arról nem beszélnék,hogy haldoklik,ha netán kérdezik miért nem láthatják az igazat mondanám,h nagyon beteg.Mikor nálunk meghalt valaki,mi is azt mondtuk,h a mennybe költözött,az angyalokhoz,többet már nem tudunk találkozni vele,de fentről figyel és vigyáz ránk.Mi is rendszeresen látogatjuk a sírt,és teljesen természetesnek veszi..Ők még máshogy fogják fel ezeket a dolgokat..

Sajnos nálunk is várható,h hasonló okokból az egyik dédi is itthagy minket..Mi a hátralévő idővel kapcsolatban struccpolitikát folytatunk(igaz nálunk ez kb. még egy év,ha szerencsések vagyunk)..nem beszélünk róla felnőttek sem,a gyerekek előtt meg pláne nem..

4 éves volt a gyerekem amikor anyósom meghalt. vele éltünk, tudtuk, hogy beteg, de nem tudtuk, hogy ilyen hamar bekövetkezik majd :( halála előtti nap bent volt nála a kórházban, azt kicsit bánom. mi sem tudtuk, hogy az állapota nagyon leromlott aznapra, szó szerint fuldoklott :( úgy jött haza a gyerkőc, hogy "mama meg fog fulladni" :( sajnos pár óra múlva így is történt :( ezt majd később, ha nagyobb lesz mondom el neki. vallásosak vagyunk, egyébként is meséltünk már neki a mennyországról, azt mondtuk neki, hogy felköltözött a mama, mert ott már nem fáj neki semmi. nagyon hiányzik neki, kérte már Jézust, hogy adja vissza, de azért ügyesen kezeli többnyire, korához képest nagyon éretten fogadta.

temetésre nem vittük, nem való gyereknek. egyszer volt velünk a temetőben, emlékhelynek nevezzük, amit a mamájának állítottunk, hogy ott legyünk szomorúak, ne otthon. a testről nem beszéltünk neki, direktbe nem ijeszteném meg ilyennel, ráér ez még.

5 éves korában a nagypapámat veszítettük el, többször mentünk elbúcsúzni, szóval tudta, hogy mi lesz, elköszönt, sírt, de elfogadta, mert tudta, hogy nagyon nagy fájdalmai voltak hosszú idő óta, és ugye most már nem fáj neki. ő mondta, hogy a felhők annyira puhák, hogy ha ott sétál akkor nem fáj a lába, azért ment fel.

temetésre szintén nem vittük, viszont a torra igen.

sokat beszélünk róluk, képeket tettünk a falra, hogy ne felejtse el őket, igyekszünk megőrizni a kis emlékeit velük