Elkerülöd a problémás helyzeteket-vagy századszor is elmondod, hogy azt nem lehet?

Már a nyolc hónaposnál is egész jól működik, bár még nem teljesen stabil a rendszer.

Szemüveg tabu pl, így amikor nyúl felé, akkor mondom, hogy nem és elhúzom a kezét. Egy ideje elég a "nem" és egy kissé hátrébb húzott fej. Megáll a keze a levegőben.

De pl a telefonom és a távirányító tapogatható, de nem veheti a szájába. Azt is néhányszor elhúztam a szájától. Annyi előnyöm van, hogy korábban látom a szándékot, pl tátott szájjal közelít a tárgy felé, így idejekorán tudok szólni.

1 éves kor alatt inkább pakoltam mert bár láttam rajta, hogy érti mit mondok, valahogy mégsem értette meg teljesen. :D

1 éves kora után a kisfiam már sok mindenre megtanulta, hogy nem szabad. Például nem pakoljuk el a fát a kandalló mellől, nem ráncigáljuk a függönyt, nem húzkodjuk a fiókot stb... ha akarná csinálni, rámnéz, nyúl érte de közben mondja hogy "ne-ne", én meg elmondom neki hogy bizony, nem bántjuk, nem csináljuk stb.

Én mondjuk a laptopomat elpakolom a 2 évesem elől de a telefonom elől van, nem bántja, ritkán megfogja és úgy csinál mintha a mamával vagy a papával beszélgetne, 5 perc után megkérem hogy rakja vissza a helyére.

Szóval van amit inkább elrakok ( laptop, körömvágó ollója, krémek), van amit meg elől hagyok és megtanulja hogy nem bántjuk.

Nem tudom ismered e a supernanny cimu sorozatot, de en abbol vettem az otleteket a gyerekneveleshez. 6 gyerek mellett sokat tapasztaltam, a legtobb be is valt.

En szazadszorra is elmondom inkabb hogy nem, nem nyulunk a konektorba, se a wcbe, nem maszunk fel a fuggonyre, stb.

Nalam a keteves fiucska otthon egetrengetoen rossz tud lenni, de csodak csodajara, ha megyunk valahova, akkor egybol tudja mit szabad es mit nem.

Mivel latom akkor hogy tudja a szabaloykat, ezert ugy erzem, hogy van ertelme annak hogy elmondjam hogy mit nem szabad