Mit csináljak a 4 éves lányommal? Már minden reggel sírva jövök haza miután az oviba vittem öt.

4,5 éves a kisfiam.

Nálam az jön be, hogy amikor tiszteletlen velem (korántsem ilyen mértékben és nem ilyen huzamos ideig!), akkor szépen, TÜRELMESEN elmagyarázom neki, hogy

- nyugodtan VÁLASZTHATJA azt, hogy ő most csúnyán beszél/viselkedik velem, kiabálhat, csapkodhat, amíg kárt nem tesz magában, vagy másban, mindenkinek lehet rossz napja, DE

- ezzel tudomásul veszi, hogy nekem sem kötelességem ezt kedvesen eltűrni- mert nekem meg igenis rosszul eshet az ő durvasága/csapdosása stb.

Tehát mérlegelje, hogy ha durva, akkor nagy valószínűsséggel ő sem fog tőlem túláradó kedvességet tapasztalni.

Van egy mondásom, nekem sokat segít :) Azt szoktam neki mondani, hogy

"nézd, anya is ember, nem pedig gyereknevelő automata :) Ha te csúnyán beszélsz, bántasz engem vagy másokat, akkor én is csak a minimális kötelességeimet teljesítem feléd: lesz meleg étel, tiszta ruha, otthonos környezet. De bizony kisfiam nem vagyok köteles téged szülinapi bulira, játszóházba, kosárlabdára elvinni, nem vagyok köteles neked szép mesekönyvet venni, jó programokat kitalálni vagy sok mesét olvasni, együtt legózni. Szóval ha szeretnéd, hogy szeretetet kapjál, hogy anya is jókedvvel foglalkozzon veled, legyen kirándulás vagy közös társas, akkor kérlek viselkedj normálisan. Ha nem teszed, akkor nagyon sajnálom, de nem tudom ezt megtenni neked"

:)

Ne haragudj, de nekem ez már a vállalhatatlan kategória, hogy 1 éve minden nap leveri ezt a hisztit, te pedig ezt sírással reagálod le... pontosan azért csinálja, mert teheti, mert nem érzi, hogy lenne egy határ, amit nem léphet át következmények nélkül.

Ha őt ugyanúgy pázyogatod és babusgatod, könyörögsz neki akkor is, ha téged megver, akkor mégis miért viselkedjen úgy, ahogy neked kívánatos? Így is megkap mindent (figyelmet stb.)

A verést ???- mégis ezt miért engeded neki? miért nem lehet elkapni a kis kezét, belenézni a szemébe és határozottan tiltani és elmondani, hogy NEM- ha kell 10* is- ha ez sem használ, akkor valamilyen következményt társítani hozzá?)

Ne haragudj, de nem szomorkodni, meg sírdogálni kell, hanem bizony határozottan a sarkadra állni és végre kijelölni a határokat: eddig és nem tovább és bizony magad számára is betartani a hozott döntéseket (pl. ha megüt szándékosan többször is, akkor pl. aznap sajnos nem tudtok biciklizni menni- akkor sem, ha fejhangon visít haázig- majd megnyugszik.

Hidd el, ez nem érzéketlenség, hanem következetesség és igenis így is lehet szeretni, hogy nem csak a pillanatnyi békét és a gyerek aktuális akratát tartod szem előtt.

Ne légy ilyen gyenge, ezt helyetted más nem olja meg.

Fel a fejjel és érdemes esetleg a témában (hiszti kezelése, határok kijelölése, felelős, következetes szülői magatartás) cikkeket, könyveket olvasni a neten- sok hasznos tanács van.

Hidd el, kőszívűség és tettleges agresszió nélkül is lehet határozottan, de szeretetben nevelni.

"Normális ez?" - Nem, ez nem normális!

"Meddig tart?" - addig, amióíg eltűröd, hogy így viselkedjen!

"Hogyan vészeljem át?" - Nem átvészelni kell, hanem megoldani!

"Mit csináljak?" - Ha az eddigiek nem vezettek eredményre, akkor más módszert kell alkalmaznod! Azokban is fontos a következetesség és a határozottság! Nem kell bántani, de határozottan és érthetően magyarázd el neki, hogy az ilyen viselkedésnek milyen következményei vannak, és azt tartsd is be!

Érzi, hogy ő az erőssebb, és uralkodik rajtad, mert félsz tőle!

MIért félsz a saját gyerekedtől? Nem kiskirály, kezeld őt egyenrangú félként és várd el, hogy ő is így kezeljen téged!

11:25nek igaza van! Kerülöd a konfliktus, tulajdonképpen félsz tőle, ezt ő tudja!! Addig megy majd így amíg hagyod.

Ha nem kap hiszti van? Jó, akkor nem kap később sem!

Tiszteletlenül beszél? Jó! Akkor addig nem hallod meg, amíg nem tud úgy beszélni, hogy elvárható.