Ti hogy csináljátok?

Igaz, egy gyerek van, de nagyon egyszerűen oldom meg, ill. oldjuk meg. Besegít a férjem! Nem kizárólag rám szakad a gyerek, meg a bevásárlás, meg a takarítás.

Saját vállalkozásom van, előfordul,hogy itthonról is dolgoznom. Ez borzasztó nehéz lenne még egy gyerekkel is.

Ha kell, amíg én főzök, a férjem a gyerekkel játszik. Vagy,ha a fiunk el van magába, akkor mondjuk kitereget. Elég sok mindenből kiveszi a részét.

Na és a férjed, ő hol van? Mit segített neked pénteken a főzésnél és szombaton, míg te mostál, takarítottál, stb? Miért nem ő takarít? Miért nincs beosztva, h kinek mi a feladata a háztartásban?

Miért vasalsz 4 főre? Ez csak felesleges időpocsékolás. Teregess normálisan és simák lesznek a ruhák. Nem annyira, mintha vasalnád, de tényleg szép simák. Most majd mondod, h de úgy szebb, meg jobb érzés....hát annak meg az az ára, h te egy hétvégén 2 órát pihensz? Megéri?

A férjem 16:20-ig, én 16:15-ig dolgozom. Én megyek a kicsiért bölcsibe, ő a nagyért oviba. 5-re általában mind hazaérünk.

Apjuk leül velük játszani, stb. Közben ő is segít a házimunkába. pl. felporszívóz vagy vacsorát készít.

Ha úgy adódik, akkor bedobok egy mosást és összekészítem a következőt (ez kb. 10 perces folyamat).

Miközben megy a mosógép, előkészítem a következő 2 napra nekünk az ebédet (a lányok ugye bent esznek) a melóba. Ha már rotyog a másnapi és utáni ebédünk, akkor szoktam felmosni (ez kb. 3-5 perces folyamat).

Csak olyan ételeket készítek, amik mellett nem kell ott állni és hamar kész vannak (főzéssel együtt kb. 30 perc).

6- fél7 fele már kész is vagyok. Ha a mosógép lejár, apjuk kitereget vagy én. Ha van következő adag, akkor berakjuk.

fél7-re már rendszeresen kész vagyok és leülök a lányokkal játszani. Fél8-kor fürdés, 8-kor már ágyban vannak.

Nálunk az este 8-as alvás szent és sérthetetlen.

8 óra után miénk a nap a férjemmel. Ekkor beszélgetünk és társai :)))

Nyáron természetesen 9-fél10-ig fent lehetnek, de tovább nem! Még akkor sem, ha mi szabin vagyunk otthon.

Hétvégén (szombat délelőtt) csinálom a nagyobb takarítást (fürdő, wc), stb.

Én is csak azt tudom mondani, hogy a párom besegít, van, hogy ő főz a hétvége egyik napján, vagy kitereget, beteszi a mosást, bármikor ügyesen bevásárol. Én nem vasalok már régen, csak amit nagyon muszáj.(szerencsére elég kevés ilyen dolog van). Egyedül takarítani nem szeret, de egy porszívózásra azért rá lehet venni.

Tudom, ez anyagiak kérdése, de néha rendelünk kaját hétvégére, és kéthetente jön egy segítségem takarítani. Így azért lényegesen könnyebb.

Nekem is rögtön az a trükk jutott eszembe, hogy van neked (feltehetően) egy férjed, csináljon ő is valamit.

Mi mindent megcsinálunk hétvégén, mégsincs egész nap hajtás. Szombat délelőtt közös vásárlás, utána valami gyors ebéd.

A mosás nem nagy ügy, bedobálod a mosógépbe, kb 10 percet vesz igénybe. A teregetést épp az csinálja meg, aki ráér. Én szoktam vasalni is, kb másfél órát vesz igénybe vasárnap (igen, szerintem jobban néz ki és jobb felvenni). Közben a fiúk játszanak. Amíg a fiam alszik, addig magunkkal foglalkozunk, nem a lakást súroljuk. Beszélgetés, olvasás, tévé, társai.

Vasárnap a férjem szokott főzni, addig én porszívózom, megcsinálom a fürdőt. Ez szintén nem vesz igénybe órákat. Mosogatógépünk van. Néha a ruhákat is szárítózzuk, akkor teregetni sem kell.

Nekem nem jelent ez egész napos gürizést, de lehet, hogy én nem csinálom jól. Szerintem fontos a szabadidő, és nem fogom az egészet a házimunkára áldozni. Inkább csinálok valamit hétközben is, de jusson idő pihenésre és egymásra. Nekem ez van olyan fontos, mint az, hogy egy héttel később mosom-e le az ablakokat.

Vannak ilyen férfiak, akik ennyit értenek a házimunkához, mint a te férjed. Ez konkrétan azért van, mert anno anyuci nem igazán vonta be a házimunkába.

Az, hogy hogyan főz, az egy dolog, én is sok edényt/kelléket használok. Elmosogatok és kész, nincs ebből probléma.

Viszont aki ilyen tesze-tosza, azon semmi és senki nem fog változtatni. Szokj ehhez hozzá, te már így fogod "leélni" az életed. Legalábbis ez addig lesz így, amíg a gyerekeid nem lesznek nagyobbak és nem tudnak 100%-ban besegíteni a házimunkába. Már ha megtanítod nekik, hogy mit hogyan is kell csinálni.

Az én férjem se tudott teregetni, de egyszer megmutattam és láss csodát: azóta "rámerem bízni", mert 100%-ban úgy csinálja meg, ahogy azt én szeretném és kell.

És itt most nem arról van szó, hogy ő hordaná a nadrágot. Egyszerűen csak tudomásul veszi, hogy azért mert papíron én vagyok a "háziasszony", a gyermekei anyja, attól még nem az 1800-1900-as években vagyunk, ahol 8-10 gyereket szült egy nő és éjjel-nappal otthon ült, kiszolgálva a férjét.

Ez a világ már arról szól, hogy mind a két fél egyenrangú. Ezt tudomásul kell vennie a férfinak és a nőnek is.

Ha ez a férfinak nem tetszik (vagy a nőnek fordított helyzetben), akkor lehet, hogy az elején ezen elkellet volna gondolkodni, hogy fog-e működni a későbbiekben.

Most, nem azt mondom, hogy lépj le, válj el. Nyilván nem erről van szól, csak a férjed is ugyanúgy felelős az otthonáért, gyerekeiért. Nem csak akkor, amikor a fizetését hozza haza.

Úgy tűnik, ő segítene, de te nem hagyod neki. Érthető, hogy frusztrál, ha főz és ezer edényt használ hozzá. Ilyenkor ki mosogat el? Mert én ebben az esetben biztosan ráhagynám. A teregetést kedvesen, de határozottan megmutattad már neki, hogy hogy csinálja? A férjem pl. máshogy teregeti a nadrágjait, mint ahogy én otthon annó csináltam, megkért rá, hogy az ő cuccait úgy rakjam ki, ahogy ő csinálja. Ez nem nagy dolog, és nem telik sok időbe, de ha nem mondja és mutatja meg, akkor magamtól nem tudtam volna, nem vagyok gondolatolvasó, ahogy gondolom a férjed sem:)

Ha pedig elfelejti, nem tudja megcsinálni úgy, ahogyan neked tetszene, akkor döntened kell: vagy a pihenés, és akkor rá kell hagynod akkor is, ha szerinted hibásan/lassan/stb. csinálja (egyébként le van valahová írva, hogy hogyan, mennyi idő alatt a helyes? Mármint azon kívűl, ahogy te láttad otthon?:)), vagy pedig kiráfasztod továbbra is magad.

Tudom, milyen nehéz kiadni a kezedből a feladatot, én is nagy kontrollmániás vagyok, csak úgy jó, ahogy én csinálom, vagy a férjemnek komoly fejet kell vágnia,a szemembe néznie, és úgy mondani, hogy légyszives ezt így és így csináld, és akkor felfogom, és természetesen változtatok.

Fordítva pedig már sokat lazultam (ezt gyakorlással lehet elérni). Pl lehet, hogy kétszer olyan vastagon vágja le a krumplinak a héját, de megcsinálja, és mostmár mosolygok rajta. Ezen kívűl, ha nem gyakorol, soha nem fogja megtanulni, türelmesen meg kell mutatni, akártöbbször is, hogy hogyan szeretnéd, hogy valamit csináljon. Tudom, hogy nem gyerek, de ha soha nem csinálta, akkor nem is lehet elvárni tőle, hogy elsőre tökéletesen tudja.

Ez az olyanoknak szokott fájó lenni, akiknél az édesanyjuk vagy édesapjuk hasonló türelmetlenséget mutatott feléjük kiskorukban, és azt várta el, hogy ügyesebben, korához képest érettebben csinálja a dolgokat. Nálunk is ez volt, és sok szülő tud ebbe a hibába esni, ezért nem kell fölöttük pálcát törni, nyilván nem szándékosan csinálták. Viszont innen ered, hogy mi sem bírjuk elviselni, ha valaki nem csinál valamit úgy ahogy mi. Nekem meg kellett tanulni, hogy nemcsak az én módszerem jó. Lehet, hogy a férjed lassan vasalja az ingeket, nem olyan sorrendben, ahogy te szoktad, stb. de miért is lenne pont a te módszered jó? Ő lehet, hogy jobban ki tudja élvezni a vasalást, jobban odafigyel minden egyes mozdulatra, vagy ha hanyagul csinálja, akkor pedig neki megfelel úgy.

Mondd el a fejedben élő anyai/apai hangoknak, hogy ,,Anyu/apu, én még akkor kicsi voltam, nem tudtam mindent jól csinálni, pedig nagyon próbálkoztam. Most viszont szeretnék már végre pihenni. Nézzetek rám barátsággal, ha én a férjemnek/gyerekeimnek/másoknak megengedem, hogy a belátása szerint csinálja a dolgokat."