"Szorító érzés van a szívemben, amikor így imbolyog". Most én vagyok túl laza, vagy ő stresszel rá nagyon?

Bennem sincs szorongás, de a fiam még csak a bútorok mellett lépked. Én inkább büszke vagyok, hogy milyen ügyes, és kíváncsian figyelem. Esni is hagyom, mert így tanulja meg, hogy hogyan kell jól esni, ill. korrigálni. Persze ott vagyok mellette, és nem úgy kell érteni, hogy fejest ugorhat a pelenkázóról, de kisebb borulásoknál nem kapom el. Gyógytornász is ezt javasolta, mesélte, hogy egy 4 éves fiú harmadszor járt nálunk gipszelésen az ortopédián, mert kiskorában nem tanult meg elesni - nagymama mindig elkapta - és most a mászókáról leesve nem tudja, hogyan kell tompítani az esést.

Szerintem jól csinálod, férjed nincs hozzászokva a kiképzéshez, azért aggódik jobban :)

Nem, egyáltalán nem így fejlődik, hogy pár centi zuhanás után elkapod.

Egyáltalán nem szabad megfogni, ha elesik.

Jó persze nem olyan kivételekre gondolok, hogy pl. készül háttal nekiesni egy üvegasztal sarkának, hanem normális esésekre.

Semmi baja nem lesz pár "bibit" leszámítva, de egy igazi gyereken amúgy is mindig van valahol seb.

A lányom 2,5 éves, de folyton (most is) tele van horzsolással a teste. :))

Nem tanul meg esni ha mindig elkapod. Nem mondom, hogy a betonon hanyatt esne kapd el, de mondjuk a szobában, stb. úgy fejlődik ha önállóan tanul esni is.

Ezt azzal együtt mondom, hogy nekem kb. olyan érzésem szokott lenni mind a férjednek :D, borzasztóan aggódom érte, de meg kell tanulnia önállóan mozogni, és elesni is. Így hagyom őt.