Nálatok miket csinált a nagyobb a kisebbel? És hogyan reagáltatok rá? Jól jönne a tapasztalat.
18 hónap van köztük, a nagyobb 23 hónapos, a kisebb 5 hónapos és nem tudom, hogy mit csináljak. Nem gonoszságból, vagy agresszióból, de bántja a nagyobb a kisebbet. A szemébe nyúkál, az arcába kapar, fejbe dobja valamivel. Ma már a tárgyakat is a szemébe nyomta és nem mindig tudom megvédeni. Mivel nem is mindig csinálja, így teljesen kiszámíthatatlan, mikor ad neki egyet. Most az apjuk nagyon haragszik, össze is vesztünk - fel van szántva a kicsi homloka/arca - de nem akarom, hogy elfenekelje. Szerinte az egy megoldás legalább. Ti mit csináltatok és mennyire bántotta a nagyobb a kisebbet?
Nekem olyan, mintha csak engem akarna ezzel bosszantani, hogy a kicsi szemét támadja? Utána ő is sír és a saját szemébe nyúkál, mutatja, hogy ott bántotta megint...
válasza: válasza:20 hónap van a 2 gyerekem között.
Fiú a nagyobb, kislány a kicsi. Most 3 éves az nagy, 16 hós a kicsi.
Először: elvette és kidobta a cumiját, megitta a tápszerét, a teáját.
Később rúgta, ütötte, tolta, nyomta.
Aztán amikor a kicsi is játszani kezdett, elvett tőle mindent.
Jelenleg az a helyzet, hogy általában egészen jól elvannak, ölelgetik egymást, bújnak egymáshoz, aztán húzzák a játékot ki egymás kezéből és visítanak, húzza a pici ruháját, de a kicsit sem kell félteni, met rúgja a nagyot, üti tenyérrel, meg játékokkal a fejét.
Szóval nem lehet őket egyedül hagyni.
Én próbálok beszélni vele, akkor azt mondja, h nem akarta bántani, volt h kiabáltam vele és ráütöttem a kezére, mert hiába mondtam 100-szor, csak nem hagyta békén a kicsit... De kb semmi haszna nem volt ennek.
Úh nem tudom... majd lesz valami...
válasza:Nem szoktam nagy dobra verni de most kijön belőlem mert látom hogy itt elég durva dolgok vannak. 19 hónap van a 2 gyerekem között, amíg a kislány nem kezdett el mozogni és jobban részt venni a család életében addig nem volt gond. Amint elkezdett helyet változtatni és érdeklődni a tárgyak után, a fiam elkezdte piszkálni, kicsit meglökte, elvette tőle a játékot stb. Most a fiam 3 éves lesz, a kislány lassan 1.5 éves, egész nap mérgelődöm a naggyal mert szekálja a kicsit, elveszi akármi van a kicsi kezében, néha fellöki vagy meglöki, volt hogy hasba ütötte, van hogy vicsorogva üvölt a kislány arcába (ezt utálom a legjobban), amit a kislány szeretni (leülni a kisszékre, becsukni az ajtót) a fiam is akarja és ebből is hiszti van.
Mi már annyira megelégeltük ezeket hogy bizony kézre vagy fenékre csapás jár a nagynak ha bántja a kicsit, mondjuk nálunk ilyen durva nincs hogy kinyomja a szemét és társai, de én nem fogom ölbetett kézzel nézni ahogy a nagy bántja a kicsit. Mióta kikap a nagy ha rosszat csinál, azóta nagyon figyel a húgára és egyre ritkábban vannak balhék közöttük.
Azért nem szoktam sűrűn elmesélgetni ezt mert a mai világban az a divat, a menő vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy hagyjuk a gyereket bármit is csinál, nem kiabálok rá, nem ütöm meg, konkrétan kisgyerekek tartják sakkban a szüleiket mert azok nem mernek határozottan fellépni.
Kedves kérdező, te is inkább ölbetett kézzel nézed ahogy a nagy ilyen durván bántja a kicsit ahelyett hogy egyszer (kicsit) ráütnél a kezére, leszidnád és a szobájába küldenéd mérgesen. Ettől még nem lesz lelkisérült a gyerek, de lehet hogy tanul valamit az esetből. Konkrétan nálatok a nagy irányít, te nézed, apuka nem reagálhat semmit mert nem engeded, meddig fog ez így menni? Amíg egyszer úgy meg nem üti a kicsit hogy annak nagyobb baja lesz?
Bocsánat ha valakit megbántottam ezzel, nem vagyunk egyformák, nekem ez a véleményem.
Köszi, hogy írtok.
Próbálok rá figyelni, annyira nem tudok, mint ameddig egyedül volt, de az öccsével az etetésén, fürdetésén (már abba is hívom, hogy segítsen és segít is) és pelenkázásán kívül nem is foglalkozok. Sosincs kézben, mindig az ágyában gagyog, nézelődik és kacag-visong, ha meglátja a bátyját. Ha megyünk városba, játszótérre, bárhová, az miatta van, ott is a kicsi rám kötve alszik. Itthon a házimunka, játék mind vele van. Vagy egyikükkel sem foglalkozok, vagy csak a naggyal. Szóval ez a része szerintem nincs elhanyagolva. Ha nem igényi a játékot, elmatat magának, vagy fáradt és azt sem tudja hol a feje már, akkor történnek inkább a bajok. Bukik az öccse, észreveszi, szól - ahogy tud, ha nem ugrok, akkor már az arcán van a keze a következő pillanatban. Na de ezek nem rendre vannak így, azért nem tudom kiszámítani és megvédeni mindig.
Én is azt várom, meg arra számítanék, hogy ha a kisebb is beindul és meg tudja védeni magát, akkor már nem lesznek ennyire borzasztó dolgok köztük. Hátha, mert a nagy nem agresszív, a könyvet is ő adja oda neki, kiválasztatom vele a játékai közül, hogy mit ad aznap a tesónak nézegetni. Így nem akarja vissza sem venni. Minden nap ezt is újrakezdjük, odaadja, de ez a szembe nyúkálás mégis meg van. Meg a próbálgatás, hogy időnként odavág építőkockát, kisautót, könyvet stb.
Az van, hogy már kiabáltam rá annyira, hogy elsírta magát, ütöttem a kezére, ütöttem a fenekére, mutattam az adott tárggyal, hogy az mekkorát ütött a tesójára, mutattam neki, hogy a szemembe én sem nyúkálok, övébe sem és senkiébe nem, mert az rossz. Meg is értette, mégis kezdődik elölről és annyira látom rajta, hogy megbánja, de mégis újra és újra...
Nem nézem tétlenül, a mai arcon karmolás után 2 órát ült az ágyában játékok és kommunikáció nélkül. Aztán éhes lett és étellel nem büntetek, így kapott vacsorát.
Az apja nagyon el akarta verni a fenekét és ezt túlzásnak érzem. Sajnos nem használt az eddigi sem, de ne hidd azért, hogy tétlenül nézem. Az apja túl ideges volt, hogy higgadtan megbüntesse és ezt nem lehet így csinálni.
válasza:
válasza:Hú, azért elég durva példákat olvasok itt..
Képzeljétek el azt, hogy a férjetek hazavisz egy másik nőt, és azt mondja: mostantól ő is velünk fog élni, de attól még téged is ugyanúgy szeretlek, és te is szeresd az új feleséget...
Na valami ilyesmit éreznek az elsőszülöttek, amikor kistesó érkezik. Teljesen normális, hogy ambivalens érzések dúlnak benne, és fontos lenne tudatosítani benne, hogy mit érez. Mivel egy két éves még nem tudja megfogalmazni az érzéseit, ezért a szülőnek kell benne segíteni, például amikor agresszív a kistesóval, akkor: "megértem, hogy haragszol", és utána elmagyarázni, hogy amit tesz, az veszélyes.
De először mindenképpen kapjon együttérzést! A negatív érzések tudatosítása, megélése és az együttérzés segít feldolgozni!
Azokban a gyerekekben dúlnak az indulatok, akiknek el kell fojtaniuk, akiktől a szülő elvárja, hogy szeresse a kistesót, és minden negatív érzés le van tiltva. Ha még bántjátok vagy büntetitek is ezekért a dolgokért, azzal csak rontotok a helyzeten, egyrészt a nagyobbik gyereknek ez trauma, másrészt örök viszályt is okozhat a testvérek között.
Nekem az is bevált, hogy a kívánt viselkedést mindig erősítettem, jutalmaztam. Ha szépen játszik a tesóval, akkor dicsérd!
Azt is teheted, hogy az érzésekben mutatsz egyfajta példát, például amikor a kistesó valamilyen viselkedése idegesít, feldühít, akkor kimondod, hozzátéve, hogy attól még szereted. A gyerek ebből tanulja meg, hogy egymás mellett sokféle érzés megfér békében.
válasza:Utolsónak van igaza!
AZért csinálja a nagytesó ezeket a dolgokat, mert féltékeny a picira, és ezekkel a rossz dolgokkal akarja felhívni magára a figyelmet, vagy arra, hogy valami nincs rendben. Még akkor is megpróbálja a figyelemfelhívást, ha tudja, hogy büntetés jár érte. Főleg egy alig 2 éves esetében, ő még nagyon pici, nem tudja kifejezni az érzéseit.
Sokat-sokat kell beszélgetni vele, magyarázni neki, és idővel megérti, meg ha már a pici is partner lesz a játékban jobb lesz a helyzet. Az semmiképp nem megoldás a helyzetre hogy jól elfenekeljük a gyereket, azzal megint csak azt érezné hogy engem vernek, a tesót meg szeretgetik.
Teljesen jó, amiket írtok. mindegyik. Ne pontozzátok le egymást légyszi.
A szép megoldása ennek a helyzetnek az, amit végül írtatok, de komolyan kérdezem, hogy ez még akkor is működhet, amikor már benne vagyunk a közepében a féltékenységnek?
Mert ma pl. meg sem hallotta, amiket felajánlok/mutatok/játszanék a hajhúzás helyett :(
Reggel szépen végigvettük, hogy hogy kell pelenkázni, öltöztetni, etetni. Végigvettük, hogy hol csikis a tesó, hol cuki, ha simogatásra vigyorog, miket szeret, hol az orra, nincs még foga mégis egyformák ők így is. Aztán megmutatta "finoman" a szemét... egyik az egyik sarokban, másik a legtávolabb tőle és öltözés, város inkább. Ott nyugi lett mindhármunknak.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!