Hogyan adjam át a gyerekemnek a helyes értékrendet, viselkedést, ha sokszor még én sem tudom egy-egy szituációban hogyan viselkedjek?

Egyáltalán nem értek egyet 1essel; pont hogy nagyon is meghatározó,h milyen mintát lát a szüleitől a gyerek. Igenis bele tud ivódni a gyerekbe a kisebbrendűségi érzés, a megfelelési kényszer, és ezzel ha nem is tönkreteszi a szülő a gyerek életét, de jelentős hátrányhoz juttatja. Viszont - ezt is másként gondolom - jó ha ezt felismered, mert ez az első lépés. Önbizalmat lehet szerezni, de meg kell érte dolgozni, ki kell tűzni célokat, azokért mindent megtenni. Előbb utóbb lesznek sikerélmények, ezzel nőhet az önbizalmad.

De azon kár agyalni,h okos dolgokat MONDJ a gyereknek. Ha bort iszol, vizet prédikálsz, semmire nem mész vele. Én Vekerdy -vel értek egyet; nincs nevelés, csak hiteles együttélés 😉. Érdemes sokat olvasni, videókat nézni (youtube) a témában.

Az önbizalomhiány nagy probléma a szülőnél. Én olyan családban nőttem fel, ahol az anyuka nagyon önbizalomhiányos, az apuka viszont erős karakter. Abból adódóan azonban, hogy legtöbbet anyukámmal voltam átragadt rám a személyisége.

Nem merek belevágni semmibe, legyen szó vállalkozásról, új munkahelyről, stb. A véleményemet is milliószor új köntösbe helyezem, amíg ki merem mondani másoknak. Nagyon nem jó. Te próbálj meg változtatni magadon, amíg nem késő. Nem hiszem, hogy akarattal nem lehet kicsit enyhíteni a helyzeten.

26/N

Figyelj! Ne akarj megváltozni! Kicsit megy de teljesen nem lehet! Én olyan családban nőttem fel ahol anya önbizalom hiányos visszahúzódó, kicsit szerencsétlen! Apa agresszív, alkoholista!

A hugom 3,5 évvel fiatalabb nálam. Mindkettőnkebek rendes férje! Kisfiznk van nekem jön a második nekik tervben a második. Rendezett családban élünk. Mindenünk meg van! Egzisztenciát is beleértve!

Pedig otthon nem ezt láttuk!

Avte gyereked is azzá fő válni amivé akar! Devterekgetni nyilván lehet!:

Én attol tettegek higy mi neg hiába neveljük rendesen , nem azzá fig felnőni amilyennek szeretnék!

a gyermek önbizalma nem másolt mintán alapul

gyakran kell röviden dícsérni, úgy, hogy aztán ha meg kudarcok érik, azt is fel tudja dolgozni és túllépni rajtuk.

értékrendet azzal tanítasz, hogy érékeled amikben sikeres és érezteted vele, hogy büszke vagy rá, amikor bizonytalan, akkor bíztatod, tudatosan keresel neki dolgokat, amiért tehet valamit és sikerélménye lehet, stb

szóval a belső önbecsülést ezek a gyermekkori apró dolgok határozzák meg. hogy anya megdícséri. vagy hogy amikor elesik, anya azt mondja, katonadolog. és nem a szülő önbizalma. az mér inkább a szocializáltsáfára lesz hatással.

ha anya társaságban sarokbaszorulós lesz, az még kevésbé roncsoló, de ha ez miatt érezni fogja a gyerek hogy ő anyával együtt van abban a sarokban és mindenki más kívülálló, az már nem jó.

én sem vagyok egy karakán egyéniség, ezért már tudatosan hordtam babakorában is közösségbe, szeretném, ha maga a társadalom formálná őt. megtanulja hogyan védje magát, hogyan cselezzen ki helyzeteket, másokat, hogyan érvényesüljön, hogyan befolyásoljon, hogyan érje el céljait, hogyan motiválja embertársait segítségnyújtásra, vele közös gondolkodásra stb. úgy érzem, jobb az, ha minél kevesebbszer adódik, hogy velem ül a négy fal között.