Hisztiző gyerek, terrorizálható apa?

2,5 éves a lányunk. Erős akaratú, de amúgy korának megfelelően fejlett minden szempontból. Dackorszak is játszik rendesen, néha a semmin hisztizik.

Ami kezd problémát jelenteni és nem szeretném megvárni, amíg egy véglegesen rögzült rossz szokás lesz belőle: rájött, hogy ha elég sokáig hisztizik, könyörög, sír, eldobja magát a földön, akkor az apjánál át tudja törni a védelmi vonalat.

Ez mostanában édesség vonalon megy nagyon.

Ha a gyereken múlna, csokin, kekszen, édes péksüteményen és egyéb egészségtelen dolgokon élne. Nem tiltom teljes mértékben, de a napi 4-5 csoki/túró rudi/kakaós csiga/puding/stb. sok, még egy felnőttnek is.

Bölcsődéből többnyire az apja hozza el, a gyerek addig hisztizik, amíg el nem mennek az épület mögötti pékségbe. Itthon meg túró rudiért és "desszertért" sír.

Egyébként nem válogatós, jó evő. A bölcsődében nincs kívánságműsor, ott nem is csinálja ezt, megeszi jó étvággyal a normális ételeket. (Szerencsére nagyon jó konyhájuk van, még én is ennék ott.)

Az is rémkép előttem, hogy anyósom a 155 centijéhez 100 kg körül van, a férjem nagylánya pedig szintén kövér gyerek volt, bár kamaszkorral kinőtte és vékony felnőtt lett.

Beszéltem vele többször, hogy igenis mondjon nemet, legyen határa az édességfogyasztásnak. Plusz csak főétkezés után kapjon, max. napi egyszer. Bólogat, aztán a következő hisztinél újra megtörik és enged.

Sőt, már annyira rájött a lányunk a csízióra, hogy ha én nem engedem neki, akkor elkezdi az apját hívni, tudván, hogy ő a kisebb ellenállás.

De olyan vitánk is volt már a férjemmel, hogy én miért "hazudok" a gyereknek, hogy nincs itthon túró rudi (van, a hűtőben eldugva, pont azért, hogy ne lássa meg, egyébként a tízes csomagot is felfalná), amikor van. Egyszer mérgemben kivágtam a kukába az egész készletet, hogy tessék, akkor már nincs és többet nem is lesz. Másnap megint ott volt egy pakknyi a hűtőben...