Csalódtál már a gyerekedben?

Volt, hogy csalódtam benne, de ezt megbeszéltük. Az a rossz hírem van, hogy ha már most így érzel, pedig még csak ovis, akkor ez később sokkal rosszabb lesz.

Valószínűleg maximalista vagy, és azért nem találsz olyat, amire büszke lehetnél. Az neked nem elég, ha jól rajzol, mert nem ő a legjobb a csoportban. Nem elég, ha ügyesen köti a cipőjét, mert lehetne gyorsabb is. Stb, stb.

Ezzel pedig tönkre fogod tenni a gyerek egész életét. Egy pszichológus nem lenne rossz gondolat, hátha tud neked segíteni, hogy örömet is találj a szülőségben.

Mindkét gyerekem kiskamasz már, és persze, hogy volt olyan, mikor csalódást okoztak. Aki azt állítja, hogy úgy nevelt fel gyereket, hogy ilyen nem fordult elő, az saját magának is hazudik.

De ovis kisgyerek nem hiszem, hogy tud olyat csinálni, inkább úgy fogalmaznék, hogy nem teljesíti az elvárásaidat. Ilyen is előfordul, és ezzel sincs önmagában semmi baj. Akkor viszont igen, ha csak ilyen helyzetek vannak.

Minden gyerek más, és mindegyikre büszkének lehet lenni valamiért. Olyan nincs (illetve csak ritka), hogy mindenből jó legyen. De olyat nem tudok elképzelni, hogy egyáltalán nincs benne olyan, amiért büszkének lehet rá lenni. Most őszintén: nézz meg egy fogyatékos kisgyereket, aki gyönyörűen rajzol, vagy egy gyenge matekos lehet világbajnok sportoló. Esetleg fordítva: matekból kiváló, de két vonalat húzni is kihívás.

Szerintem tölts több időt a gyerekkel, és foglalkozz vele. Adj a kezébe ceruzát, gyurmát, egyszerűbb hangszereket, énekeljetek, táncoljatok, focizzatok. Rá fogsz jönni, hogy mi az, ami az ő erőssége, és mire lehet ő is büszke, és te is.