Mit tehet a szülő ha utcán nem akar jönni a gyermek, hogy ne sírás legyen a vége?
Pedig már megszoktam, hogy minden bokornál, kukánál, épírkezésnél meg kell állni, igy nem is akarok erőszakoskodni sem, mindenhova hamarabb indulunk el otthonrol, ettol függetlenül kicsit utálom már, ha pont mellettünk állnak le parkolni mert a kiszállástol a kocsilezárásig neki mindent bámulnia kell, vagy kicsit azt is gyulolom hogy amig pl mozgásérzékelős lámpánál végre elérem hogy haladgatunk tovább, akkor jön egy kutyasétáltatós es neki áll ütyüli pütyülizni a gyerekemnek, es feltart.
Legutobb egy epitkezésnél is hagytam nézni ahogy markoloval pakolnak a teherautora, de aztán hiába noszogattam kedvesen, vagy motiváltam hogy akkor anya megy, pá pá(erre el szokott indulni)hát ma mégsem.
Kezdtem ideges lenni ill tartani a késéstől(busz, bölcsi,munka)egyre emeltebb hangon beszéltem, a végén felkaptam es elindultam vele.
Az uton is ideges maradtam, a gyermek bőg, szembejövő anyák meg lenézően lesnek, mint akikkel soha ilyen elő nem fordulna..
Szoval hogy lehet elterelni egy gyermeket ha legyökerezik a lába?
Annyi biztos, hogy tudom, nyáron tuti nem àllatkertbe kell vinni, hanem epitkezésekre vagy autosversenyre..
válasza:
válasza:Nagyon át tudom érezni, nekem is ilyen volt a kicsi. Az vált be, hogy előre megbeszéltük, most sietni kell, vagy sétálunk, Egy idő után megszokta, hogy nem tudunk mindig megállni. Volt olyan is, hogy azt mondtam, a kórházig sétálunk, utána sietünk... :)
Kitartást!
válasza: válasza: válasza:Hát tereld el a figyelmét, drága jó kérdező... Úton legyen nálad több kedvence, pl játékmarkológép, kedvenc plüsse, stb.
Na meg imprózzál: találd fel magad adott helyzetben, szóban, amivel az érdeklődését elterelheted.
Lehetőleg NE hazudj neki! Inkább hangsúlyozd számára, hogy játékból mondasz neki valamit, ha már nem a tárgyi világ része, amit épp mondani tudnál neki.
Példa: A gyerek nézi a markológépet, te meg: "Nézd csak, kicsim, én meg masiniszta vagyok / én is markológépet kezelek". (Nem kell persze utcán túljátszanod magad, az ráér a négy fal között.)
Egyáltalán: legyél kontaktusban vele. Beszélgess vele például. Ez is a gyermeknevelés része! A gyermek nem egy tárgy, hogy csak úgy cipeljük magunkkal... Más kérdés, amikor sietni kell, azt megértem, de olyankor tehát elterelheted a figyelmét plüss játékával, vagy rögtönzött beszéddel, játékkal, miközben tudjátok szedni is a lábaitokat. ;-)
Természetesen nekem se mindig sikerül mindez. De a fenti módokon sokszor igen.
És tegyük hozzá: amikor nem kell rohanni, csakis jót tesz a kisgyermeknek, hogy ilyen nagyon érdeklődő - a felnőttnek kutya kötelessége türelmesen alkalmazkodni a kicsi gyerekhez, amikor csak lehet, pl amikor nézelődik, hiszen ilyenek által különösképpen tanul, spontán! Tanulja a járművek működését, az emberi gesztusokat, ismerkedik az állatokkal, cicával, kutyussal, stb (Ha éppen nem kell sietni, stb, olyankor igenis türelmesen hagyni kell "életet spontán tanulnia" ilyen módon.)
válasza:Még annyit, hogy bár nem derült ki a szavaidból, kedves kérdező, hogy kisfiad (kislányod?) tud-e beszélni, de HOZZÁ beszélni mindig lehet, akkor is, ha maga a gyerkőc még nem tud beszélni, vagy ha még csak gügyög.
(Érti is, le is köti sokszor az emberi beszéd, ezt talán nem kell túlragoznom, evidens.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!