Hány éves kortól lehet kisgyerekkel úgy biciklizni, hogy nem futok mellette, hanem én is biciklivel kísérem?

Ha már tudja hajtani, akkor bátran viheted magaddal, csak először kisebb útra menjetek, hogy szokja és ne fáradjon el hamar. Utána már ha tud hosszabb távot is bringázni, akkor viheted magaddal boltba, családtaghoz, baráthoz, akihez éppen falun belül el szeretnétek menni.

És soha nem mögötted menjen a gyerek. Kevésbé forgalmas kis utcában mehet melletted, de egyébként mindig előtted, hogy lásd, hogy mi történik vele.

Mindkét gyerekem 3.5 évesen tanult meg pótkerék nélkül bicózni, utána simán mentünk kisebb távolságokra, amikor a kisebb is már ment, akkor már családostól mentünk apa elöl, utána a nagyobb, majd a kisebb, és én a végén.

Ha apa nincs, akkor nagyobbik elöl, mögötte kisebb( most 4 éves), és én a végén.

Persze elótte már szabályok lefektetve. Út előtt megállni, út azélén menni, ha szólok megállni. Egész ügyes már a kicsi is.

Nekem tavaly nyáron lett négy a nagyobb. Akkor már nagyon biztonságosan ment pótkerékkel. Bicikliúton simán ment a dolog. A kicsi akkor volt 2, ő mögöttem ült. Amíg nem volt magabiztos, addig mi is úgy csináltuk, ahogyan korábban írták előttem. Megpróbáltuk, hogy menjen előttem, de egy rémálom volt. Konkrétan volt, hogy azt éreztem, hogy végignézhetem, hogy elütik, ha kicsit később áll meg az autó. Szóval nagyon rövid időn belül eldöntöttem, hogy előttem biztosan nem engedem, maximum a bicikli úton. Még a járdán sem, mivel akármikor kiállhat egy autó, amit én ugye nem láthatok ő megy elől, és az autó sem láthatja meg feltétlenül időben. Szóval úton és járdán mögöttem jött, bicikli úton előttem, de csak addig, amíg a sarokhoz nem értük, ott ugyanis megkerültem.

Aztán ősszel elkezdtünk gyúrni a kicsivel való biciklizésre is. A nagy egy nagyobb motorral, a kicsi pedig egy kisebb motorral jött, én meg biciklivel. Úgy mentünk, hogy én, aztán a kicsi, aztán a nagy. A nagy már konkrétan mondta, hogy "anya után menj", nagyon bírtam :)

Még ősszel a nagy megtanult pótkerék nélkül, a kicsi pedig futóbiciklizni.

Most ott tartunk, hogy a nagy már nagyon ügyesen pótkerék nélkül megy, a kicsi edig kisebb távot már megtesz pótkerekessel, de a futóbicikli a biztos, szóval hosszabb távra azzal megyünk. A sorrend maradt. Én, a kicsi, aztán a nagy (esetleg apa).

Tavaly sokat olvastam a témával kapcsolatban itt is. Szinte mindenki azt mondta, hogy ő menjen elől. Szerintem az úgy semelyik gyerekkel sem biztonságos. Persze városon kívül megértem, ott nem látják, menjen elől. De városon kívül meg ekkora gyerekkel szerintem senki sem megy.

Volt aki azt mondta, hogy mennyire kreatívak az anyukák, hogy kiabálják a gyereknek, hogy a "fánál állj meg, a piros autónál szállj le, stb..." Szerintem ez nem normális dolog. Egy ekkora gyereknek éppen elég nehéz normálisan biciklizni, nem még figyelni a "piros autót". Ha te mész elől, minden adott. Látja, hogy mit kell tennie. Csak utánoznia kell, ami egyszerűen fog menni. Eleinte mondta, hogy menne elől. Aztán amikor mondtam neki, hogy szeretnél a sarokig? Megpróbáltuk, és mondta, hogy inkább ne, mert nem tudja, hogy merre menjen. Mennyivel egyszerűbb követni valakit, mint az utasításokat teljesíteni. Meg amúgy is annyi minden eltereli a figyelmüket. Szerintem kész életveszély előre engedni. De persze mindenki úgy csinálja, ahogy szeretné.