Mennyire kóros, ha egy 4 éves még hisztizik?

Az, hogy mondjuk azt mondják, hogy a dackorszak 3 éves korig tart az nem azt jelenti, hogy ma betölti a 3-at és holnap már nem csinálja. Ez egyénileg változó, szóval a hivatalos adat arra alapul, hogy a legtöbb gyereknél akkorra lecseng. De lehet, hogy a tiédnél később kezdődött, vagy tovább tart, stb. Szóval szerintem ez nem kóros dolog, sőt igazából van aki egészen sosem növi ki, csak más formában (vagy éppen ugyanígy) jelenik meg, szóval szerintem ez a maga módján egy normális dolog, gyerekkori sajátosság.

Én sem hiszek a pofonban és a hasonlóakban. BÁRMI lehet, a valódi oka, sajnos mi ezt nem tudjuk, de ezt semelyik gyerek sem azért csinálja, mert jó neki. Sokszor annyira egyszerű oka van a feleslegesnek tűnő hisztiknek, hogy az elképesztő. Például nálunk mindig ment a hiszti ovi után a 3 és fél évessel, most szeptemberben kezdte. Kérdeztem az óvónőket, hogy alszik-e, mondták mindig hogy ő az aki a legjobban alszik a csoportban, a gyerek is mondta, hogy alszik, meg álmosnak annyira nem is tűnt. Nem tudtuk miért ilyen, ráfogtuk, hogy biztosan nagy a váltás, itthon engedi ki a nap fáradalmait meg persze a dackorszak. Aztán észrevettük, hogy (ugyan nem kért enni), de amikor evett, kb 15 perccel utána azonnal megnyugodott és teljesen nyugodttá vált. Az óvónők meg minden délután azt mondták, hogy milyen jól evett, meg kért még, erre amikor őt kérdeztem akkor mondta, hogy nem szerette, nem kért, sírt hogy nem éhes. Nem lett volna ezzel baj, ha óvónéni szól mikor mentem érte, hogy nem evett, de mivel uzsonna után mentem érte, azonnal nem a kajával kezdtük, most már igen. Ezt csak azért írtam le, mert ilyen egyszerű oka is lehet, nyilván nem pont ez, de valami biztosan van, ha más nem figyelemhiány.

8 éves másodikos fiam is képes még (vagy már?) a mai napig hisztizni. Tavaly durvább volt, idén már azért kezelhetőbb.

Az osztályfőnöke is azt mondta, hogy elsőben a fiúk iszonyú hisztisek még, másodikra már alábbhagy, akkor elég kezelhető az osztály, harmadiktól a lányok kezdik az iszonyatos hisztit. :D

A 3-as bár nem ír rosszat, de hadd korrigáljam, mivel félig igaz.

Valóban nem kóros a "hiszti", egyik életkorban sem, és valóban nem tettlegességgel lehet nevelni, sőt, pszichés károkat okoz a tettlegesség.

AZONBAN:

A hiszti nem pusztán a dackorszak jelensége. És vb ár egyik korszaknak sincs éles határa, és valóban gyermekenként változó, normális esetben szinte kizárt a dackorszak együttes jellemzője kb 3 és fél éves kor után. Nagyon ritkán pár hónappal még utána. De a 4. szülinapra kizárt.

Azért kizárt kb 3 és fél éves kor után a dackorszak, mert más a pszichés összetevője. Tehát van átfedés a körszakok jellemzői között, pl a hiszti a dackorszakra is jellemző, de minden életkorra, még felnőttekre is olykor.

A dackorszaknak nem a "hiszti" az alappillére, hanem csak egy velejárója. A dackorszak lényege inkább az, hogy rájön a pic gyerek vagy már kb 12 hónaposan, vagy legkésőbb 20 / 24 hónaposan, hogy ő nem egy és ugyanaz az anyukájával, hanem egy "külön lény", szaknyelven szólva ekkor kezd ténylegesen kialakulni az éntudat.

Az éntudatnak meg velejárója az én-határok keresése, és 3 éves kor előtt még kevéssé differenciált, kevéssé kifinomult az érzelemkifejezés, ezért ennyire egyszerű és direkt megnyilvánulások jellemzik a gyermeket, mint pl hogy különös gyakorisággal nem-et mond. Tehát így keresi saját én-határait (és egyúttal áttételesen másokét is, legalábbis viszonyító értelemben).

Mivel a dackorszakban a gyakori (öncélú) ellenkezés időnként frusztrációt okoz a gyermek számára, ez esetben ez az fú oka a "hisztinek", tehát az intenzív érzelemkitöréseinek.

Ellenben már a 4. szülinap előtt normális esetben kialakul az éntudat, a hisztinek MÁS OKA van, gyakran egyénfüggő, helyzetfüggő, míg 4 éves kor előtt behatároltabb a lehetséges okok száma, és a dackorszakból ered akkor még.

Valamint picit félreérthető a 3-as azon megfogalmazása, hogy sokszor egyszerű oka van a "hisztinek". Látszólag igen, azonban a mélyben gyakran komoly oka van, legalábbis frusztráció, és/vagy szorongás. Persze helyzet és egyéne adja, hogy mikor pontosan milyen szorongás, milyen frusztráció.

De maga a látszólag egyszerű, felszíni ok mögött komolyan fájó ok szokott legtöbbször meghúzódni - ez valóban lehet sokféle, kinél mikor mi. Tehát ha adott esetben van felszíni egyszerű ok, az inkább csak egy ösztönös ürügy az érzelmi kitörésre.

Értsd: valamiféle, gyakran egyszerű inger felidézi a rejtett, lelkileg mélyben levő okot: tegyük fel, van egy tudat alá fojtott, korábbi kellemetlen emléke, élménye a kisgyermeknek a fagyi kapcsán. Pl épp ideges volt az anyja, amikor fagyit evett a gyermek, és bár megbánta az anyuka, de nagyon ingerülten szólt a gyerekhez: "Megetted már azt a fagyit?! Nem megmondtam, hogy sietnünk kell?? Nyeld már le a maradékot, az isten szerelmére, hát elkésünk!!" És megrántja a gyerek karját.

Na most, helyzet, a gyerek lelkiállapota, temperamentuma stb stb dönti el, épp hogyan reagál ott helyben ,azonnal a gyerek, pl sírva, vagy döbbenten néz, stb. De a lényeg a következő ebből a szempontból: a kisgyermek majdnem mindig tudata alá fojtja az ilyen súlyú, vagy még kellemetlenebb élményeit, ezért 5 perc múlva már nem is emlékszik rá. De a tudatalattijában ott marad!

Na most, egy hónappal, egy évvel később, vagy évekkel később, vagy akármikor, az esetet követően amint valami inger, akár egy jelentéktelennek tűnő inger felidézi benne az élményt, akkor hat rá, mikor épp kiből mit hoz ki, pl hiszit, sírógörcsöt stb vált ki:

mondjuk az eset után hónapokkal, évekkel meglát egy képeskönyvben egy rajzolt kislányt, fagyival a kezében, amint kiesik a mesekönyvbeli kislány kezéből. A kisgyermek ilyenkor se tudatos, hanem felpiszkálja, stimulálja a tudatalattijában az erre rímelő eseménnyel kapcsolatos érzelmeit, és pl elbőgi magát, vagy dührohamot kap, vagy éppenséggel "lefagy" a gyermek stb.

Ezek természetes folyamatok, akár még felnőttkorban is, csak felnőtt korban részben másképp történik temperamentumtól, jellemzőt, szocializációtól stb függően, de a lényege ugyanez felnőtt korban is. Sőt, a kisgyermekek az anyukájuk tudatalattijára is reagálnak, kb 10 éves korukig - ez is természetes folyamat.

Hogy mi számít kórosnak, az soktényezős kérdés. Pl a túl gyakori dühkitörés 4 éves kortól esélyesen komoly problémát jelez stb. Szóval ha csak eseti a dolog, az természetes, megnyugodhatsz, kedves kérdező.