Miért ilyen az 5 éves fiam?

Semmi különös nincs ebben, zavarban van, ő így oldja a feszültségét, más meg elnémul, a harmadik embert meg leveri a víz és kipirul. Egyik sem jobb, se nem rosszabb a másiknál.

Én az ovipszichológussal beszélgettem a fiamról, aki egy ideig (pár hét volt, és le is szokott róla mindenféle beavatkozás nélkül) az ebédkor bután viselkedett, és ha az óvónő rászólt, csak kuncogott. Ez dühítette az óvónőt. A pszichológus szerint tök normális reakció, zavarában kuncogott, sok ember nevetéssel vezeti le a feszültséget.

Én a helyedben nem akadnék ennyire ki. Mégis mit jelent azt, hogy zavarában hülyeségeket mond, meg, hogy ilyenkor neveletlennek hiszik mások? Mit csinál szerencsétlen gyerek?

Szerintem egy picit eltúlzod a dolgot. A fiam is zavarba szokott jönni, legutóbb edzésen értett félre valamit, és megkért arra, hogy menjek oda az edzőjéhez, kérdezzem meg. Az edző nem értette, én mit nem értek, és elnevettük magunkat. A fiam ettől nagyon zavarba jött, pedig nem Őt nevettük ki, az edző is rögtön mondta, hogy semmi baj, csak biztos mi, felnőttek vagyunk már fáradtabbak így a nap végére.

Én ekkor leguggoltam a rákvörös fiamhoz, és elmondtam Neki, hogy nyugodtan zavarba jöhet, engedje meg magának azt, hogy félreértsen valamit, nem kell tökéletesnek lenni. Azaz Ő attól még fantasztikus emberke, hogy ott valamit félreértett. És ne aggassza az, hogy elpirult, belefér, a fiúk is jöhetnek zavarba, tök természetes. Láttam rajta, hogy jól esett Neki, hogy beszélgettünk a zavaráról, különben bennemaradt volna, belülről feszítette volna, és továbbra is kényelmetlenül érezte volna magát.

Leguggoltál már a fiadhoz, és megkérdezted tőle minden szeretetedről biztosítva, hogy miért viselkedik így? Persze, nem abban a helyzetben, hanem egy kicsivel utána, amikor már kettesben vagytok, nem zavar senki.

Picit olyan érzésem van, hogy nem a te általad helyesnek ítélt módon reagál, ha zavarban van, és ez idegesít téged, mert nem tudsz mit kezdeni vele. Ez szerintem a te zavarodból fakad, amivel súlyosbítod ilyenkor a helyzetet.

Fogadd el, hogy ő így reagál!

Egyébként szerintem a legszerencsésebb módon reagál, ha zavarban van. A lefagyás, az a legrosszabb. Én gyerekként dadogtam, ha stresszes, feszült helyzetbe kerültem, dadogtam, szó szerint egy hang sem jött ki a torkomon. Utáltam. Mit meg nem adtam volna, ha olyan nagydumás lettem volna, hogy még zavaromban is ki tudtam volna vágni magam a helyzetből.

Hadd beszéljen, ne emeljen gátakat maga köré. Most még hülyeségeket beszél, idővel fog ez finomodni. Ha hülyeségeket beszél, később meg lehet finoman beszélni, és helyre tenni a dolgokat.

Én így exdadogóként mindig azt mondom, hogy az a jó, ha beszél a gyerek, az a legjobb, ha még zavarában is beszél, ugyanis rengeteg olyan helyzet lesz majd, amikor nagyonis hasznára fog válni, hogy "lyukat beszél a másik ember hasába".

Sztem semmi szükség pszichomókusra, elsőkörben legalábbis te próbáld nagyon kedvesen finoman körbejárni a témát.

Azért írhatnál példát, mit mond, ami neked ilyen problémát okoz?

"Gyerekként én is zavarba jöttem mások előtt,"

"Egyáltalán, miért kellemetlenek neki ezek a helyzetek?"

Neked miért volt az???

Neked hogyan tudtak volna segíteni, hogy ne legyél zavarban?

Pont azt tedd a fiaddal. Meg beszélgess vele sokat, hogy mit szeretne, mit vár tőled ilyen helyzetekben. Mi lenne neki jó, ami enyhítené a zavarát?

Nem akarlak elkeseríteni, de ez már szerintem nem a "zavarban van" kategória.

Az én fiam is 5 éves, és nem egy barátkozós típus, de mégsem reagál úgy, hogy hihi, fingtam.

Viszont nővérem fia, aki enyhén aspergeres, ő igen. EGy nagyon kedves szelíd fiú, viszont a "társadalmi elvárások" nem mennek neki.

AMikor nagyinál voltak látogatóban, a lépcsőházban mondott valamit neki egy néni, és ő reagált így: "De ronda a néni". Nekem ez jutott eszembe a fiadról.

Szóval lehet, hogy utána kellene ennek menni.

Mert igenis néha a ti elvárásotoknak megfelelően KELL viselkedni. Azaz a társadalmi normáknak megfelelően. Azért egy 5 évesnek már illene tudnia az alapvető társadalmi viselkedést.

És ez nem a ti neveléseteken múlik. Nővérem a vadaskerben kapott nagyon sok hasznos tanácsot, amivel sokkal könnyebben tudta nevelni, foglalkozni vele.