Ti hogy kezelitek a verekedős alig 2 éveseiteket?

Az elsö tökéletesen leírta, mit lehet tenni.

Ekkora gyereknek a "rászólás" következmények nélkül semmit sem ér, csak nevet rajta, és tovább tombol, mert semmi hátránya sincs belöle.

Kèrdés, hogy miért teszi. Kapcsolatot akar teremteni a többi gyerekkel, csak ezt nem képes kifejezni, vagy féltékeny és senkit nem akar a játékához tenni.

Haza vinni tényleg jó ötlet.

Elöször is figyelmeztesd, ha ráütsz a másik gyerekre vagy ellököd, akkor haza megyünk. Max 1-2x figyelmeztesd, és ha ellök vagy ráüt légy kemény és vidd haza. àltalában 1-3x kell ezt megtenni és többet csak rá kell szolnod.

Következetesség a kulcs.

Valahányszor megteszi, azonnal odamész, leguggolsz hozzá, a szemébe nézel, és határozott-szigorú hangon azt mondod neki: "Nem! Ez a babának fáj! (Életkortól függően: kérj bocsánatot vagy simogasd meg). Bántottad, most megyünk haza."

És azonnal hazamentek, nincs tovább játék.

Ennek hátulütője az, nem mehetsz tőle messzire a játszótéren, hogy azonnal tudj reagálni. Előnye, hogy megtanulja hamar.

Érdemes úgy indulni a játszótérre, hogy amikor megérkeztek és pakoljátok ki a játékokat, mondogasd neki mindig ugyanúgy, hogy szépen játsszunk a babákkal, kedvesek vagyunk. Azt ne mondd, hogy ne bántsd őket előre, mert akkor csak a bántást nyomatékosítod, hiszen még kicsi.

Sok szerencsét!

Egyrészt, ez kétévesen nem kóros dolog, nem igényel "szakembert" a megoldása.

Másrészt, vannak ilyen habitusú gyerekek, és más típusúak is, ez is normális.

De itt páran úgy csinálnak, mintha a játszótéren nem lenne mindennapos dolog, hogy az ennyiidős gyerek odasóznak egymásnak időnként. A gond nem ez. A gond az, ha a szülő nem reagál, ha nem tereli jó irányba. Nem szabad ráhagyni a gyerekre, hogy verekedjen, de egy kétéves esetében nem értem ezt a lekezelő, kioktató stílust.

Én hazavinni sem szoktam ilyenkor. Természetesen nem engedem a verekedést, és van következménye, de nem az, hogy hazamegyünk. Ha csapkod, lökdös, vagy ha csak megpróbálja megtenni (na igen, tényleg karnyújtásnyira kell lenni, és akkor ki lehet védeni az ilyen helyzeteket), akkor rögtön kiemelem onnan, és leültetem magam mellé. Öt percig ott kell ülnie, és persze el is mondom neki, hogy azért nem játszhat tovább, mert bántott másokat. Ez neki éppen elég büntetés, mert imád mozogni, rohangálni, játszani, felfedezni, szóval nagyon is érzékeli, hogy következménye lett annak, amit csinált, de az öt percet végig kell ülnie, akkor is, ha sír. Öt perc után újra elmondom, hogy mi volt a probléma, és azt is, hogy ha megint nem viselkedik szépen, újra le kell ülnie. Utána mehet játszani. Használ, mert egyre ritkábban csinálja.