Túlzott szeretet/elkényeztetés. Hogyan mondjam meg?

Nővéremék kisfia 2,5 éves, nagyon értelmes, kiegyensúlyozott, még szopik. Engem az zavar, hogy a nővérem „mindent” megenged neki, és a kisfiú a főnök a családban. Nem fogadja el, ha nem úgy van, ahogy ő szeretné. Meg ha még rá is szól, hogy most nem csinálunk ezt vagy azt, és kicsit elkezd a gyerek hisztizni, már egyből rávágja, hogy jó, akkor csináljuk, csak hogy ne lássa sírni. Szerintem már túlszereti/túlfélti a gyereket.

Ráadásul kicsi kora óta együtt alszanak, az apuka pedig külön ágyon, hogy a kisfiú tudjon szopizni éjszaka. Mással el se alszik, sose voltak még külön egy fél napra se. Gyerekekkel nem szeret játszani, mert nem azt csinálják, amit ő akar. Meg ilyenek, hogy úgymond parancsolgat mindenkinek, pl anya vakarja meg a fejem. Nem így, gyorsabban. Vagy anya ugráljon. Nem így, körbe-körbe. Meg hasonlók.

Az anyukáján/apukáján kívül senki sem öltöztetheti,mert bömböl és a nővérem egyből rohan hozzá, hogy jó, akkor majd ő. Nem mondja neki, hogy most miért ne öltöztethetne mama vagy ilyesmi…

Kicsit kusza lett, de az lenne a kérdésem, hogy hogy mondjam meg neki, hogy ez már túlzott szeretet? Akarnak kistesót, neki lesz rossz, ha a nagy folyton nyavajog valamiért, és nem tanulja meg, hogy nem mindenki körülötte ugrál ahogy ő fütyül…