Akkor is meseltek a gyereknek este, ha nincs igenye ra?
Csapbol is az folyik h mennyire fontos meselni.
A lanyom 2 mult de ha leulok vele meselni mesekonyvbol, elkezdi ide-oda lapozgatni a konyvet. Ha nem a szoveget meselem, csak elmondom, mi van a kepen, az se koti le. Van h tepkedi, kapargatja a lapokat,vagy fogja magat es konkretan rafekszik vagy raugrik a konyvre . Mondanom sem kell sok konyv tonkrement emiatt- a legszebb az egeszben, hogy a gyerek maga hozza oda az altala szettepett, megrongalt konyveket, es ketsegbeesetten sirva mutat a tepett reszekre, mintha en tehetnek rola. Van, hogy egy rovidebb tortenet megtetszik neki, ilyenkor annyira felporog, hogy torka szakadtabol ordit, amikor otszori elmeseles utan becsukom a konyvet h mara ennyi volt. Erdemes igy egyaltalan meselni esre? Inkabb hagyjam, es terjunk vissza ra fel ev mulva? Ha csak szoban meselek, akkor ugyanazt csinalja mint amit leirtam, kepes 20 percet uvolteni ha abbahagyom, annyira felhuzza sajat magat h nem tud elaludni se. Igazabol a lefekvesi rutin mostanaban mese nelkul telik, igy percek alatt elalszik. De ilyenkor lelkiismeret furdalasom van h nem meselek.
A szülő alakítja ki a gyermekében ezt az igényt. Ha nem alakította ki, akkor kényszerhelyzet az egész, tök fölösleges.
DE nem a mesén van a hangsúly, hanem az együtt töltött időn. Nem kell, hogy mese legyen, lehet esti éneklés, beszélgetés.
Amúgy a 2éves még lapozgatja, igen. Ilyenkor rendszerint leporelló került elő vagy vmelyik mondókás könyv. Vagy csak böngésző. Viszont 5 évesen már gyermek regényeket olvastunk, napról napra várta a folytatást.
Szia, én megértem, hogy dackorszak van és szörnyen viselkedik sok két éves, nekem is 3 kisgyerekem van, de azért itt súlyos gondok vannak a fegyelmezés terén. Ez való igaz, hogy a gyerekeknek nagyon fontos az olvasott mese, mert használják a fantáziájukat, elképzelik a mesét, a mesék segítenek feldolgozni a napi feszültséget, míg erre a tévé nem képes. Már maga az a rituálé is nyugtatólag hat a kicsikre, hogy este összelehet bújni anyával és mesét hallgatni.
Milyen könyvből olvasol? Neki való? Érdekli, érti egyáltalán? Lehet estére már nagyon kimerült, képtelen koncentrálni. Próbálkozz esetleg napközben, vagy délután egy-egy rövid, aranyos kis történettel, arra hogy reagál.
Kemeny fedelesek vannak, ezeket is siman szettepi. Sokszor megsimogatja a lapokon a figurakat, aztan eszre se veszem es elkezdi lehamozni a kemeny fedelrol a papirt, vagy betamadja a leggyengebb ponton, ahol hajlik a konyv.
En is arra gondoltam, hogy elfarad mar estere. Hiszen napkozben rengeteget jatszunk. Azt remelem h kesobb kialakul az esti mese iranti vagya, mert nekem mindig meseltek es imadtam (mondjuk nekem is 4-5 eves koromtol vannak csak emlekeim szoval elotte nem tudom mi volt).
Mondd fejből az esti mesét!
Én nem tudok ilyesmiket kitalálni, abban nem vagyok jó, de pl sötétben egy Nyúlanyó húsvétja, egy Sün Balázs, Csókai csóka, vagy egy Arany Lacinak, Öreg néne őzikéje, stb az pont annyira kielégítő ebben a korban, mintha olvasnád.
"Igen, mindig, de soha nem könyvből. Fejből. A lényeg, hogy elképzelje a dolgokat, és barázdálja az agyát sok képzelet- és érzelemfeldolgozás. Ez nem az agyütt töltött időről szól, hanem tulajdonképpen erről."
És ha nem tudja elképzelni a dolgokat? Mert van ilyen is.
Én örülök, hogy a kisfiamnak tudok úgy mesélni, hogy ő látja maga előtt a történteket, ellenben nekem nincs és soha nem is volt képi fantáziám.
Azt gondolom, nem lettem lelki sérült, hogy így nőttem fel. Volt esti mese gyerekkoromban, de igenis az együtt töltött időről szólt. Később pedig a napi rutin része lett (szerintem mék 10 évesen is hallgattuk, akkor már magnóról minden este a Hamupipőkét. Mai napig pontosan tudom, mikor van vége az A oldalnak).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!