Ti milyen korig gondoljátok úgy, hogy tömegközlekedési eszközön illendő lenne másoknak biztosítani, hogy a gyermek leülhessen? Illetve akár szülők akár nem szülők - ti milyen korosztályú gyermeknél nem érzitek szükségesnek a hely átadását?

"hogy megáll, nyugodt, kapaszkodik, amolyan "beletörődő", hogy most nincs ülőhely"

Erre a 2 évesem is képes, magasságra pedig egy 4 éves szintjén van, ugyanakkor úgy repülne egy vészfékezésnél, mint a madár...

Egyébként nekünk se adják át a helyet, pedig még én pluszban terhes is vagyok (jól láthatóan).

8 évesen is még jobban hat rá fékezéskor a tehetetlenségi erő, hiába kapaszkodik. És ha viszi a lendület, olyan, mint a tekegolyó, bizony sodorja magával a többieket.

Szerintem onnantól tud biztonságosan állva utazni, amikor már biztonságosan engedhető egyedül utazni. 10-12 éves kortól.

Amikor meg szülővel van, a szülő úgyis fogja, vagy a mi esetünkben ilyenkor biztos, hogy az ölembe ülne inkább.

Óvodásnak mindenképpen. Azt, hogy stabilan meg tud állni a földön, nem azt jelenti, hogy egy mozgó járművön is tud egyensúlyozni. Attól még, hogy sokat szaladgálnak, mászókáznak a játszótéren, séta közben is simán el tudnak esni a saját lábukban, szóval nem kell akrobatának nézni őket. Aki szerint pedig a kézfogás elég kapaszkodás helyett, legközeleb próbálja ki. Még érdekesebb, ha sikerül kifogni egy "sportos" buszsofőrt amikor egy felnőttnwk is 2 kézzel kell kapaszkodnia. De pl kanyarba egy felnőttnek is 2 kéz kell.

Ha már kisiskolás, akkor mérlegelem a helyzetet. Ha sokan vannak a buszon, tapossák egymást az emberek és úgy küzdenek az ülőhelyért, mintha az életük múlna rajta, akkor átadom a helyem. Mégiscsak több esélyem van egy ilyen "közelharcban", mint egy 7-8 évesnek.

Annyira szánalmasak egyesek, ha egy gyerek megnyikkan a buszon, már jóformán szemmel verik, mert ugye nem tanították meg viselkedni a gyereket. Közben pedig nem veszik észre magukat, mikor vicsorogba vágtatanak keresztül mindenen egy ülőhelyért, mintha ez lenne az egyetlen esélyük a túlélésre.