Valószínűleg autista kisfiú szülei mintha észre sem vennék, hogy baj van a gyerekkel. Van bármi, amit kívülállóként tehetnék?
Mindkét szülő többdiplomás, igényes, jól szituált, nagyon normális. Gyakran jönnek látogatóba, még a gyerek születése előtt ismerkedtünk meg velük és nagyon jó barátságban vagyunk. Itt jön a DE: kisfiuk 5 éves. A gyerek határozottan agresszív, a nagyobbik kislányom fél tőle, játszik vele de látom rajta, hogy nagyon távolságtartó. Sokszor elveszi a játékot a lányom kezéből, de nem azért mert neki kell, hanem eldobja, rátapos, odaveri valamihez, eltöri. A kisebbik lányom öt hónapos, múltkor megkérdeztem, hogy szereti-e a kisbabákat? A válasz az volt, hogy "gyűlölöm az összes kis g**it, ha ideadod, megfojtom" szó szerint idéztem! Néha random odajön és az ember arcába sziszeg öt centiről, hogy "megöllek/kitaposom a beled/undorító vagy". Ilyenkor én egy másodperc alatt felhúzom magam és eltolom magamtól azzal, hogy "Mi itt ebben a házban ilyeneket nem mondunk, ez csúnya dolog, fejezd be légy szíves." A szülei csak mosolyognak, hogy "Jaj, hát ő nem úgy gondolta", aztán mint ha mi se történt volna, beszélgetnek tovább. Nem vagyok szakértő, de amiért gondolom, hogy autisztikus lehet: érdekesen csapkod a kezével, ilyenkor artikulálatlanul sikoltozik, nem lehet leállítani. Ez a jellegzetes kombó rendszeresen előfordul, óránként egyszer biztos, de ha valami stressz éri, akkor is azonnal. Vannak dührohamai, ilyenkor kontrollálhatatlanul tör-zúz, ha ott maradsz, téged is üt, rúg, harap. Utána leáll, és egy teljesen normális gyerek is tud lenni. Elképesztő okos, hihetetlen logikája van. Szépen formálja a mondatokat, ha olyanja van, mondja hogy kérem szépen/kaphatok-e/köszönöm szépen, stb. Sajnos mióta ülni tud, tablet van a kezében, szabadon kezeli rajta a youtube-ot és az internetet - valószínűleg innen szedte azt az elképesztő mennyiségű csúnya szót amit használ, de a szülei mintha meg sem hallanák. A legdrágább ruhákban járatják, mindig a legutóbbi divat szerint, havonta viszik fodrászhoz, de például esti mesét az életben nem olvastak fel neki.
Akinek van tapasztalata ilyenben, tényleg lehet autista, vagy csak "szimplán" egy lelkileg elhanyagolt kisgyermek? Tényleg nagyon szeretem a szülőket, nagyon jó barátok vagyunk és nem szívesen tartanám magam távol tőlük, de a saját gyerekeim védelmében sokszor inkább lemondom a találkozót. Nem érzem úgy, hogy nekünk kellene erről beszélgetnünk. A nagyszülők, bár nem nagyon ismerjük őket, ugyanilyen hozzáállásúak (a gyerek azért ilyen mert kicsi, majd kinövi, ilyen korszaka van, stb.) Sajnálom amúgy a gyereket, mert sok pillanatában egy kedves, aranyos, okos gyerek, akivel szépen el lehet beszélgetni, aztán egy pillanat alatt vált kibírhatatlan, undorítóan viselkedő, dühöngő őrültté.
Mit tehetnék? Szakítsam meg a barátságot, vagy beszélgessek velük, hogy amíg ilyen a gyerek, nem szeretném ha jönnének?
Köszönök minden véleményt.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Honnan tudod, hogy szabadon netezik? Lehet, hogy letöltöttek gyerekvédő programot, ami kiszűri a nem neki való tartalmakat.
Szerintem biztosan nem autista, amit leírtál, azok alapján én arra gondolnék, hogy kicsit túlreagál dolgokat/nehezen kezeli a stresszt. A szülei nem biztos, hogy elhanyagolják, csak nem azt és nem úgy adják neki, mint kellene.
Amúgy simán lehet, hogy már babakoraóta fejlesztésre járatják, csak nem kötik az orrodra, mert nem a te dolgod.
Annyit tehetsz, hogy megmondod, hogy kedveled őket, de legközelebb gyerekek nélkül csináljatok programot, mert a gyereked most épp nem kedveli a fiukat, majd szólsz, ha változik a helyzet.
válasza: válasza:Azért ne diagnosztizáljunk már autizmust, az külön szakirány a gyermekpszichiátrián belül. Akármilyen pszichiáter nem is mondhat ki ilyet, a szakemberek is órákig, esetleg napokig vizsgálnak egy gyereket, mire kijelentik. De van számtalan más idegrendszeri rendellenesség, pl. adhd, ami miatt lehet. A leírás alapján az sem egyértelmű, hogy nem próbálják kordában tartani. De nyilván mások előtt nem szólják le, meg próbálják védeni a saját gyereküket.
Csak gondolj bele, te hogy éreznéd magad, ha ilyen gyereked lenne? Az enyém adhd-s. 3 éves kora óta mindenhova elvittem már fejlesztésre, kivizsgálásokra. Jó, nem fenyeget senkit azzal, hogy megöli, de vannak kontrolálatlan hisztijei bőven. Rokonokhoz, ismerősökhöz nem is nagyon járunk, mert már mindenkitől jött a rengeteg kéretlen gyereknevelési tanács. És elegem lett, hogy azt hallgassam, hogy mit csinálok rosszul. A kedvencem a bátyám volt, akinek gyereke sincs, és közölte velem, hogy igazán aranyos gyerek, csak egy kicsit foglalkozni kéne vele. Egy kicsit?! Csak egy kicsit? Érdekes, akkor biztos azt rontom el, hogy nem kicsit van vele foglalkozva.
Tényleg nem tudhatod, hogy nem vizsgáltatták-e ki, csak nem kötik az orrodra. Én magam már nem tudom, mi is a jó stratégia, ha mondom, hogy adhd-s, akkor a következő kérdés, ja, aha és az mi. Hiperaktív. Ja, csak ennyi, akkor miért nem viszed el sportolni? Mert ez nem csak annyi, hogy a gyerek pörög, ez annál sokkal összetettebb. Akinek nincs ilyen gyereke soha nem fogja megérteni. Néha meg azt a stratégiát választom, hogy egyszerűen nem is szólok semmit, hogy gond van a gyerekkel. Így is úgy is én vagyok az oka, tök mindegy.
Ettől függetlenül megértem a te nézeteidet is, nekem van olyan barátnőm, akinek autista a fia, és nem enyhe változatú. Volt, hogy vendégségben féltéglával dobálta a lányomat. Utána mi is megmondtuk, hogy én nagyon sajnálom, és tudom milyen nehéz nekik, de inkább csak akkor találkozzunk, ha a gyerek nincs ott.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!